A Ford európai tervezői még 2005-ben mutatták be az első Iosis
tanulmányt, az idén pedig elkészült a harmadik is, a Max. A korábbi
kettőből szériamodell lett: az
Iosis révén a
Mondeo, az
Iosis X révén pedig a
Kuga arányait és
jellegzetes formáit mutatták meg a közönségnek jóval a bemutató előtt.
Az Iosis Max is hasonló célt szolgál: az egyik legrégebbi európai Ford
modell, a
C-Max utódját
sejtjük benne.
Ahogy korábban, a Ford formatervezői most sem fogták vissza magukat,
csak azért, hogy azt a benyomást keltsék, mintha már egy
sorozatgyártmányt látnánk. Számtalan különleges megoldást vonultattak
fel, amelyek egy részét nyilván eltüntetik majd a Ford pénzügyi
osztályának szigorú szakemberei, de legalább látszik, hogy a cégnél
ötletekben nincs hiány. Az alapformát nem bonyolították agyon: az Iosis
Max egybeszabott, szélfútta vízcseppre emlékeztet. Az orr a Focus
sémáit követi, bár különleges, LED-es lámpákkal dobták fel az
összhatást. Az övvonal meredek, ahogy mostanság divat, az autó hátulja
azonban több mint szokatlan. A hátsó ablak belenyúlik a
tetőszerkezetbe, és felfelé-előre nyílik, tetszés szerint a csomagtér
hátsó falával együtt, vagy anélkül. Szintén nem mindennapi a
hátracsúszó hátsó ajtópár, és a szélvédő mentén elmozduló
motorházfedél. B-oszlop nincs, így a négyszemélyes utastér könnyen
megközelíthető. Belül inkább tűnik sportosnak az autó, mint
kényelmesnek - bár ez egy tanulmány esetében nem is szempont -, és noha
az anyagok nagy része semmilyen porszürke, ide is jutott néhány, a
karosszéria fájdalamaszöld színében pompázó díszítőelem.
A Kinetic Design még mindig frissnek ható formái alá jutott néhány
új műszaki megoldás is. Az autó orrába a Ford
EcoBoost turbómotor-családjának legújabb tagját, egy 1,6 literes,
180 lóerős négyhengerest szereltek. Az új benzinmotor a Ford szerint bő
20%-os fogyasztáscsökkenést hoz majd egy hasonló teljesítményű
szívómotorhoz képest - az egyetlen szépséghibája, hogy még messze van a
szériagyártástól, pedig a legtöbb konkurens már most is kínál hasonló
képességekkel rendelkező turbómotorokat. A motor fogyasztását ráadásul
stop-start rendszer is csökkenti, azaz - ha kissé megkésve is - a
Fordtól is várhatóak motorleállító és újraindító rendszerrel felszerelt
szériamodellek.
A korábbi Iosis tanulmányok esetében nagyjából egy évet kellett
várni a szériaváltozat bemutatására, és nincs okunk kételkedni benne,
hogy ezúttal is így lesz. A C-Max megérett a leváltásra, így utódja
2010 első felében megérkezhet, és arányaiban, formájában alighanem a
most leleplezett tanulmányra emlékeztet majd, csak a drága megoldások -
az üvegtető, a trükkös ajtók és a feltűnő LED-es fényszórók -
hiányozhatnak róla, hogy az ára versenyképes maradhasson.
További cikkeink
