Nagy elsőautó-tanácsadó III.

600-am van, első autóhoz az már elég lesz

2012. május 11., péntek 06:21

Nagyjából most, a cikksorozat harmadik részénél mondhatjuk végre ki: megérkeztünk. Az első részben százötvenezer forintért próbáltunk autót venni – mondjuk úgy – erősen összeszorított farpofákkal. A második részben a háromszázezres határt pedzegettük, és némi rizikóval ugyan, de már mertünk megvételre ajánlani néhány típust. Néhányat. De ez a mostani hatszázezer forinttal kitömött bugyelláris az, ami megnyitja nekünk végre Pandora szelencéjét. Ennyiért már vannak kicsi, nagy, benzines, dízel, klímás és nyitott tetős, új, viszont sokat futott, illetve öregecske, de százezres óraálláson inneni autók. Aki ennyiért nem talál magának kocsit, magára vessen.

De hatszázezer forint már igen nagy pénznek is számít ezekben az átok sújtotta gazdasági időkben. Ez nettó négyhavi átlagkereset – annak, akinek van még egyáltalán átlagkeresete. 2008 augusztusa felől nézve tehát kevés pénz, 2012 májusának szálkás lócáján üldögélve viszont a többség számára elérhetetlen vagyon. Talán nem véletlen, hogy a kút mélyére szállt vásárlói kedvet mostanra az árak is utolérték. Olyan, de olyan autókat lehet ennyi pénzért kapni, hogy... Na de, ezt már említettük.

Vegyük újra a korábbi cikkekben már tárgyalt elsőautó-vásárló alaptípusokat, hiszen ajánlataink is ezekhez az igényekhez igazodnak. Rend nélkül káoszba fullad minden.

1) Sokan csak olyan kocsit keresnek, amelyik nem rohad le alattuk. Ha baja van a gépnek, akkori is olcsón szervizelhető legyen, ne zabálja le a gatyájukat. Nevezzük őket BIZTOS autót keresőknek.

2) Mások (jellemzően a kora húszas éveikben járók) olyanra vágynak, amivel meg lehet jelenni a diszkónál, az egyetemi buli előtti parkolóban. Ami, ha nem is túl drága, de legalább egyedi. Legyenek ők a STÍLUSOS autót keresők.

3) A harmadik csoport tudja jól, hogy erőn felül vesz autót, ezért a vételáron túl nem is akar többet költeni rá, lehetőleg még a benzinkútnál sem, ők a lelkük mélyén lopott árammal, avagy Egely-féle vízzel hajtott autóra vágynak. Kitalálták, ők keresik a TAKARÉKOS kocsikat.

4) A negyedik brancsba azok tartoznak, akik nem szükségből, hanem mehetnékből vásárolnak. Elvárják, hogy a kocsijuk érdekesnek, gyorsnak érződjön a volán mögül. Nekik – ha sportautóra talán nem is telik ennyiből – olyan gép kell, ami tud lépni. Legyen az ő autójuk NYOMULÓS.

5) A született autóbuzikból és genetikailag fantasztákból álló ötödik csoporttal ebben a részben már foglalkozunk, igaz, az ő hóbortjuk kicsit a sci-fi témakörébe tartozik. Ők azok, akik kétéves koruk óta tudják, melyik lesz az az ötven típus, amit életük során biztosan megvesznek majd. Nekik igazából úgyse lehet tanácsot adni, mert többnyire nem autóra, hanem SZOBORra vágynak. De ez-az azért hat kilóért már megpróbáljuk megvezetni őket.

6) Az utolsó csoportba az autózásba későn belevágók tartoznak, akik munkahelyváltás, válás, vagy mondjuk, a család kezelhetetlenné fajult transzportációs igényei miatt kényszerülnek volán mögé harminc-, negyvenegynéhány évesen, és extra PRAKTIKUS, sok férőhelyes, nagy belső terű autóra van szükségük. Ekkora pénzmennyiség birtokában már nekik is csillan halvány reménysugár.

Persze ezt a hatszázezres limitet árnyaltan kell értelmezni. Először is: a hatszázezres autó a valóságban maximum ötszázhatvan ezer forintba kerül, de ha odaírta az eladó, hogy sürgős, akkor inkább ötszázba. Vagy négyszázba, ez már csak színészi képesség, kellően kései időpontban érkezés és megfelelően hosszú fárasztás kérdése. Viszont egy szóban forgó, tízegynéhány éves autónál Barbie baba-szintű naivitásra vall, ha valaki nem tesz félre vagy százötven-kétszázezer forintot az első két hónapban felmerülő kiadásokra, lehetőleg inkább kicsivel többet. Hiszen tudjuk, a százötvenezres autó valójában négyszázezerbe, a háromszázezres valójában bő fél misibe, a hatszázezres pedig hét-nyolcszázezerbe kerül, mire tűrhetően használhatóvá válik. Vannak kivételek, lehet okosban is javíttatni, de annak, aki nem maga szereli a kocsiját (és az elsőautósok tipikusan ilyenek) ez a jellemző.

Nézzük, mit várhatunk a pénzünkért:

  • kicsit talán kopottas, de semmiképpen sem szakadt, pláne nem hiányos belső teret
  • egységes fényezést, esetleg kőfelverődésekkel, kisebb javításokkal, enyhe mattulással
  • kisebb foltoktól eltekintve rozsda- és törésmentességet
  • szép hangú, nem füstölő motort
  • nagyjából egyben levő, maximum 1-2 alkatrész cseréjére szoruló futóművet
  • 20 százalék eséllyel klímaberendezést, 10 százalék eséllyel még működik is
  • 1994-2004 közötti gyártást
  • 70-400 ezer kilométeres bevallott futásteljesítményt
  • magyar rendszámot, a tulajdonos nevére szóló papírokat, még érvényes műszaki vizsgát

De azért ne legyünk balgák. Nagyon ritka (5 százalék alatti) kivételtől eltekintve ezek az autók nagyon sokat futottak már. A derékhad 10-20 év között van, jókora hányadukat használtan hozták nyugatról, ahol nálunk többet mennek az autók. Régebben a magyar éves átlag is 12 ezer kilométer volt évente, tehát ezekben a kocsikban a hirdetésben leírtakkal szemben inkább 150 ezer kilométer lesz, vagy annál jóval több, akár egymillió is.

Nem érdemes hinni a kilométer-számlálónak, egy jó minőségű modern autó úgy tud kinézni 300 ezer kilométerrel, mintha még szinte sosem ültek volna benne, 600 ezerrel, mintha csak 200 ezer lenne az órájában. És ha úgy tud kinézni, akkor annyi is lesz benne, mert a kereskedői láncolatban biztosan volt már valaki, aki oda vissza is tekerte az óráját, sőt, ha elég ügyes volt, szervizkönyvet is hamisított mellé, pecsétekkel. Pompás cikkeink születtek a vásárlók balgaságáról a Becsületesnepper tollából, ezt, ezt és ezt olvasták már? Ugye, nem szeretnék, ha önökről szólnának azok a cikkek? Ugye, önök két lábbal állnak a földön, és nem hisznek a csodákban?

Mindenesetre egy mai autó 100-200 ezer valós kilométerrel élete derekán jár, nem kell hozzá túlzott optimizmus, hogy az állítsuk: még 200 ezer kilométer biztosan benne lesz generáljavítás nélkül, ha a rozsda meg nem eszi. Igaz, ettől még tud költséges lenni: sokszor bujkál az emberben a kisördög, hogy kijelentse: ezeket a kocsikat már belövik arra a pillanatra, amikor lejár a garancia róluk, és akkor döglik be bennük valami költséges berendezés: egy sor porlasztócsúcs, egy közös nyomócsöves dízelrendszer szivattyúja, egy motorvezérlő elektronika simán belekerülhet 100-200 ezer forintba. Ezért kell okosnak lenni, és ha 900-unk van, inkább 600-ból venni autót. Hogy legyen tartalék.

Pláne, ha kifogunk egy 600-ról 200 ezerre visszatekert példányt, ott jó eséllyel, napokkal a vásárlás után előjönnek majd a durva bajok. Nem árt tehát szakembert vinni a vételhez. És a legfontosabb javaslat itt is ugyanaz, mint a 150 és 300 ezres kocsiknál volt: ha a problémamentes használat az elsődleges szempont (és az első autóhoz jutóknak tipikusan az), akkor az ismert előéletű (tehát rokontól, szomszédtól, jó ismerőstől származó), kevés tulajdonost látott, karbantartott autót válasszuk, ne a használtpiaci, kiglancolt, fullextrás turbódízelt. Szinte függetlenül attól, milyen típusról is van szó.

Nos, nézzük a kínálatot.

BIZTOS vétel 600 ezerért

Sokan talán majd húzzák a szájukat, mert a tíz évvel ezelőtti Citroeneket nem tartják a megbízhatóság szobrainak, pedig egy alapkivitelű, 2000-2002 között gyártott Saxo, Xsara egyáltalán nem nyűgös jármű, ha nincs benne tíz földkörüli út, csak a hátsó futóműre kell figyelni, hogy jó legyen. Daewoo-éktól 2002-2004-es gyártású Kalost, Lanost kapni ezért a pénzért. Benzinmotorjaik távolról sem takarékosak, viszont maguk a kocsik elég tartósak, nem egy Lanosról tudunk, amelyik bőven 500 ezer kilométer fölött jár. Fiatéknál már a második szériás Puntóhoz értünk ezen az árszinten, ami annyival megbízhatatlanabb volt az elsőnél, hogy feltehetően több bajunk lesz egy ilyennel, mint az olcsóbb régivel. Ha már Fiat az álmunk, inkább vegyünk facelift utáni Bravót, Bravát – hangulata van annak is, és a kései verziók a közepesnél megbízhatóbbak megbízhatók. Igaz, a pótféklámpa mindegyikben foghíjasan világít. Fogjuk fel ezt feature-nek, nem bugnak.

A Ford Escort titkos tipp volt már 300 ezerért, titkos tipp itt is. Kulturált belső terek (pláne Ghia-kivitelben), tűrhető váltók, praktikus kialakítás. 600 ezer forint körül mindezt 1996-98-as gyártással mérik. Nem rossz az ezen a pénzen kapott, 1997-1998 körüli, porszívószájú Fiesta sem, vezetni csodás, bár szűk belül. Ezekben a Yamaha-fejlesztésű Zetec-motorok (1,25 és 1,4 benzin) csodásan pörögnek ugyan, de korántsem takarékosak, az 1,3-as CVH kellemetlen, ódon, gyenge blokk (bár tartós és elég takarékos), az 1,8 D pedig zajos és kulturálatlan, igaz, keveset eszik. Akkor ezen a pénzen inkább egy Mondeo – ennyiért 1997-1999 közötti gyártásban jutunk hozzá, ami pedig a szaloncukor-maszkos, tűrhető kidolgozású faceliftelt verziót jelenti. Az 1,8-as dízelek itt sem valami kellemesek, de benzinesek vállalhatók.

Aki 600 ezer forintért alsó-középkategóriás Toyotát keres, az valójában Honda Civic-re vágyik. Ugyanaz a kidolgozási minőség, azonos (vagy még jobb) fogyasztás, kicsit nagyobb zaj, de sokkal-sokkal fürgébb motor, jobb futómű. És ezek az 1995-1998 közötti Civic-ek már nem is rohadnak, és ha a hülyegyerekek nem vették őket kezelésbe, műszakilag szinte nincs velük probléma. Gyönyörű, eredeti példányokat is találni, de a pimpelteket messze kerüljük, azok már láttak néhány súlyos kamasz jobb lábat...

Egy használt Hyundai keveseknek ugrik be, pedig a legjobb koreai gyártó volt akkor is. Egy 2002-es Accent, pláne klímával nem rossz ajánlat ennyi pénzért. Örök élet meg egy nap az élete. Ugyanezen a vonalon indulva találunk Kia Riót is hasonló paraméterekkel, de a Hyundai akkoriban szerethetőbb, ügyesebb futóművű autókat készített.

Másik örök tipp a Mazda: mit szólnának egy 1999-es 121-eshez? Búúúú... Hát persze, az csak egy legrosszabb motoros (1.3 CVH) Fiesta, díszlécekkel, Mazda-emblémával – nem rossz, de azért a japán autók hajléktalan-szakosztályába lépünk itt. No de egy 323-as ugyanebből az évből? Az olyat, ha nincs lelakva, meg kell venni, azonnal. Tágas, tartós, nem eszik, legfeljebb a zaja nagyobb egy Toyotáénál.

Keresésünkre további japán autók dugják ki a fejüket a homokból: a holland gyártású, a kompakt és a középkategóriás méret határán egyensúlyozó Mitsubishi Carisma, amely jobb kocsi is volt, mint sznob testvérmodellje, a Volvo S40. Van közvetlen benzin-befecskendezéses 1.8 GDI motorral 1998-asban, de az ember, ha biztosra megy, inkább lemond a korabeli úttörő technikákról, és a kellemesen punnyadt, takarékos és tartós 1,6-osra szavaz.

Vagy választ helyette egy másik japánt – egy Nissant. Első szériás Almerából olyan gyönyörűt adnak ezért a pénzért, hogy nemcsak japánul, de talán még magyarul is beszél. Sajnos a második generációs, hullámos tetőset kapjuk már ezért a pénzért. Pedig hiába volt szörnyű a töréstesztje, az első sokkal pontosabb, ügyesebb, japánosabb autó volt, ennek a második szériának mindegyik fajta motorja lomhának tűnt, a váltófokozataikat nem találták el, a kivitelük is csak látványos volt, de jó nem. És persze van ezért a pénzér második szériás Primera is (1998-99). Rossz szellőzés, terhelten bólogató futómű, de tartós mechanika jellemezte. Szintén jobb volt belőle a korábbi, igaz, azok manapság már nagyon elhasználtak.

Elértünk az Opel-folyamhoz. Brutális mennyiségű Astra F-et, Corsa B-t, Vectra B-t, Omega B-t hord elénk a víz, akkora a halbőség, hogy biztosan találunk néhány zsíros pontyot a sűrűjében. Az Astra F-fel nagyon kell vigyázni, mert ha még nem kezdett el rozsdásodni, nem látszik rajta a sok kilométer. A könnyen mattuló fényezést egy polírozással vevőcsalogatóvá tudja tenni a nepper.

Lehetőleg kevés tulajt látott, szépet vegyünk, sok-sok szervizpecséttel, akár bevallott, sok kilométerrel is. Ha azt írják, 180-210 ezret futott, ne forduljunk el tőle, az lesz a valódi autó, rendes tulajtól. 1996-tól 2001-ig mindenféle F-ek előfordulnak haccázér', egyik-másik egyenesen szalonállapotú. Akadnak kombik is, de azok jellemzően hervadtabbak, esetleg régebbi évjáratúak – hiába, a praktikumot meg kell fizetni. Bár az Astra F nem valami ügyes futóművű, kivételes vezetési élményű autó, az biztos, hogy tágas, tartós, általában takarékos. Figyeljünk rá, hogy az ECOTEC-motorszéria (1.4 16V, 1.6 16V) mindig eszi az olajat – ez nem hiba, hanem tervezési sajátosság, csak arra kell ügyelni vele, hogy ellenőrizgetni kell tankolásnál a szintet.

Az Astra F mellé adott útmutató a Vectra B-re is érvényes: jól rejti a korát, tartós, és bár a futóműve jobb, mint az Astráé, ez sem egy Ferrari. De míg az Astra F a saját fajtájának egy kifejezetten tágas képviselője, addig a Vectra B egy szűkös középkategóriás volt a maga idejében. Ettől még nem rossz, szabad venni. Kicsiben a Corsa B is egy Astra F – döglött kormányzás, pontatlan váltó, imbolygó futómű, gatyán felfüggesztett motor, de tágas, tartós, takarékos. Akinek tetszik, nosza.

Aztán persze van Astra G (a sarkosabb fajta, újabbik) és Corsa C is 600 ezerért. Előbbi ennyiért valószínűleg szakadtabb, esetleg kevéssé praktikus háromajtós, utóbbiból viszont ki lehet fogni kissé sokat futott, de szépnek tűnő példányokat.

Jön a P betű, azaz a Peugeot. Hohó, itt van mindjárt a lányok-asszonyok kedvence, a 206-os, ami nagyon szép kis kocsi, de nem valami jó. Gagyi belső tér, rossz helyen levő kormány és pedálok, pocsék váltó, sok-sok-sok-sok elektromos baj, futómű-roblémák – de az autó annyira mutatós, hogy a gyengébb nem rárepül, mint moly a halogénlámpára. Legalább annyit érdemes tudni róla, hogy a benzinesek nem valami fényesek, inkább dízelt kell venni, mert azok kellemes karakterűek, tartósak, takarékosak. Sokkal jobb autó akkor már az Astra-méretű 306-os. Ha nem alapkivitelt fogunk ki (ami súrolja a silányság határát), a belső tere is elég igényes. Itt már van futómű, csendes futás, bár a váltó ennél is pocsék, s a benzinmotorok sem túlságosan inspiratívak.

Máris Renault-ék küszöbén toporgunk. Lagunát legfeljebb akkor veszünk (van ennyiért I-es és II-es széria is), ha háromhavonta futóműveshez akarunk járni, de nem vetjük meg az általános motorszervizeket, az elektromos szakikkal pedig közeli barátságot ápolunk. A Mégane-on (1996-2001-esek a 600 ezresek) viszont érdemes elgondolkozni – az ár jó, bár kis reszketés mindig lesz a hangunkban, amikor ismerősöknek azt bizonygatjuk, kár aggódniuk a szicíliai utunk miatt, hiszen a jó kis Mégane még sosem romlott el...

De a Mégane-nál van sokkal jobb vétel is van a Renault-nál, persze ha a fenekünkbe tudjuk dugni a szemünket: mindenféle szuper Thaliákat kapni hat kilóért, nem egyszer 2000 utáni gyártással, szemlátomást kevés kilométerrel, gyári klímával. Hiába, ez volt a kispénzű, nulla forintos elvivőre vásárló, csillagszemű reménykedők egyik kedvence, ez látszik is a piacon landoló autók árain, futásteljesítményén...

A Seat-világ rejt szép csodákat – néhány igencsak megkímélt Ibizát például – de többnyire olyan kocsikat találunk itt, amire a márka image-e alapján számíthatunk: gagyi alufelnis, nagy kidörrentős, morcosított fényszórós, sötétített üveges, szpojleres diszkóautókat, béna átlagmotorjukon sportlégszűrővel, fenyegető hangon, ám szerény magyar nyelvi ismerettel megfogalmazott szövegekkel a hirdetéseikben.

Akkor már inkább Skodát vesz, aki észnél van. Octaviából is akad ennyiért, de azok elzsírosodott kormányos, termékmintás transzportok kilométer-százezreit látott autók. A Fabia viszont jó cucc. Ezeket általában magánszemélyek árulják, jól tartják magukat, a kilométerek is hellyel-közzel reálisnak tűnnek, bár nem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen autó motorjához csak a vezérmű-szett (60 ezrenként vagy 6 évenként cserélendő) 100 ezer forint... Persze az Ibizához és a Polóhoz is, hiszen azok ugyanezek a kocsik. Mindenesetre egy megkímélt, 2000-2003 közötti Fabiát senki ne utasítson vissza, ha olcsón rá akarják tukmálni. A háromhengeres motorok közül a gyengébbik szánalmas, de az erősebbikkel teljesen jól használható az autó, az 1,4-es négyhengeressel pedig már dinamikus is. Dízelt ennyiért, jó állapotban nehezen találunk, vagy ha igen, az feltehetően negyed milliót futott.

Megint egy tipp-márka jön: Suzuki. A bézbólsapka-Swiftek még nem diffundáltak le erre az árszintre, ezért a Mi Autóinkban turkálunk könyékig. De milyen Mi Autóinkban! Klíma. 90 ezer kilométeres első tulaj. Automatás szedán. Sőt, felbukkan egy... De nem, az nem ide való, megtartjuk a NYOMULÓS autókat keresőknek, bocs. Mindenesetre délceg, sőt, vitéz Swiftek serege lepi el a monitort, ha keresünk, csak győzzünk választani. Az évjárat? 1997-2003. De persze előbukkan egy-egy alkalmi Alto (béna, kicsi, de használható és jó darabig elmegy), Wagon R+ (sokkal ügyesebb városi mosógépdoboz) is, akinek ezek tetszenek, nem járnak velük rosszul.

A Toyotával általában keményen megküzd a használtautó-vásárló, mert ezeket nem adják el, ellenben mindig sokan keresnek ilyeneket, tehát kínálat szinte nincs. Felbukkan néhány mállósra porladt belsejű 1998-as Avensis (sajnos ezeknek gyorsan öregszik a kormányuk, kapaszkodójuk), béka-Corolla, egy valóban szép, régi, 1997-es, csíkszemű Corolla, illetve egy 2000-es Yaris horror-világoszöldben, gyanús fotókkal, 170 bevallott ezer kilométerrel, ami akár több is lehet – a fotókból nem látni. Javasolnánk a Toyotát, de igazából nincs. Inkább nézzenek helyette Hondát, Mazdát, ugyanolyan jó.

Ó, igen, itt az örök (néha érdemben, de sokszor érdemtelenül) magyar kedvenc, a Volkswagen. Régi-régi autók, taxis szilikonnal felfényesített belső terek, a sokadik delejezésen átesett rugók miatt orra bukó karosszériák, a műszerfalakban már a negyedik generációnyi hifi – ezt látjuk szinte mindben, ami előszüremlik a hirdetőoldalak bugyraiból. Zömükben olyan III-as Golfok, amelyek még látták élve Stuart Máriát, hátsó üléseiken Sissy adott forró találkákat a lovászfiúknak. Ha ezek az autók mesélni tudnának...

Mindenesetre a III-as volt minden idők egyik legjobban kitalált és egyik legtartósabb Golfja, ilyen autót, ha a vásárlás pillanatában rendben van, némi félsszel ugyan, de meg mer venni az ember. De hopp, még egy 1991-es Golf II-es 1.6 GTD is beúszik a képbe – te jó ég, a magyar tényleg úgy gondolja, hogy a VW régi Mercedesből készült, és ennyit ér...? A Passatokkal még cudarabb a helyzet – láthatóan lefingott, talán két-három Párizs-Dakart megjárt, de legalább ötven disznót elszállított kombik, súlyosan elgyurmásodott utasterek, formájukat vesztett ülések, 1993-1997-es évjáratok. Nem, ilyet inkább nem, csak ismerőstől. A hírnév nagyon felnyomta az árakat, itt csak mázlival lehet venni.

STÍLUSOS vétel 600-ért

Talán vicces, de így, kicsivel fél misi fölött már lehet érdekesnek látszó autókat kifogni. Ott van például az Audi. Kívánatos? Egyre inkább. A piac retrospektíve ismeri fel az Audik nagyságát, mely felismerés tartalmaz ugyan szubjektív elemeket, de a tömegekkel nehéz vitázni. Tehát: akár jók a régi Audik, akár nem azok, akkor is jók, hiszen ma már milyen jók (összebólogatás, szakértői hümmögés). A népi logika már csak ilyen. Pedig józanul az ember inkább csak tisztességes kárpitozású, ám térkínálattól megfosztott Volkswageneknek mondanám azokat a régi, szappan 80-asokat és korai A4-eseket (hiszen technikailag tényleg azonosak a Passatokkal), de tény, hogy szép autók, bizonyos körökben le lehet tenni velük a névjegyet, és jó nagy, piros világítású műszereik vannak... 1993-1995 közötti példányokra számítsunk.

Akkor már inkább vennék Alfa 156-ost, ami nem is problematikus, ha a kétliteres Twin Spark motor hajtja. Sajnos a magyar piacon szinte csak zűrökre hajlamos 1,6-osok és sokszor szintén problémás 1.9 JTD-k vannak. Kár. Szerencsére BMW-ből már inkább van választék, a nagy választékból meg könnyebb is találni megfelelőt. És mint tudjuk, húszéves korában az ember nem tudja, hogy egy női fenékre, vagy egy propelleres müncheni logóra izgul-e jobban... E36-osok 1994-1996 között, kiváló utolsó szériás E30-asok vannak ennyiért, csak győzzük pénzzel, amikor valami közepesen lényeges alkatrész meghibásodik bennük... És akad 90-es évek eleji 5-ös is hat kilóért, de annyira faragott állapotban, amire az ember még Simicska pénzével a háta mögött sem biztos, hogy belevágna.

Inkább valami terepjárót, "esszjúveíjt", ahogy Amerikába rándult haverjaink mondanák? Ford Explorert, ráadásul a V8-as fajtát is kapni ennyiért. Még csak nem is régi az autó, 1999-es. Hogy honnan lesz hozzá alkatrész, az maradjon az amerikaiautós közösség dolga, lényeg, hogy van ilyen. De Mitsubishiék L200-as 4x4-es pickupja is megvan ennyiből, az meg garantáltan fenntartható, a Nissantól pedig a szögletes Terrano I (megkímélten, frissen Németből), illetve az újabb, de kiemelkedően jelentéktelenebb és egérarcúbb Terrano II is elérhető hat kilóért.

Vesézzük csak tovább a behemót-szektort! Mert akad Opel Frontera (ami, ugye, egy Isuzu Rodeo) vászontetősben és vásznatlanban is, kétliteressel és 2,4-essel, 1994-esben és 1993-asban egyaránt. És kicsivel lejjebb a méretskálán megtaláljuk minden idők egyik legjobb 4x4-esét, igaz, kicsit szakadtan: Suzuki SJ, 1997-es kiadás. Nincs mentség – akinek akad otthon hatszázezre, ezek után semmiképpen sem teheti meg, hogy el ne pusztítson még egy kicsit a vegetációból, hiszen ilyen árak mellett ez nem lehetőség, hanem kötelesség.

Nem mindenki küzd azonban olyan késztetéssel, hogy azonnal közelebb kell kicsivel hoznia a világvégét, avagy láthatóvá kell tennie, hogy pénisze toldalék után kiált. Van, aki csak egy egyedi tárggyal szeretné megédesíteni az autóhoz jutás első pillanatait. Rosszul megválasztott szín esetében, pláne férfiaknál, egy Ford Ka nem a legjobb döntés, de ez az egyszerű, jól vezethető, már-már izgalmasnak mondható kiskocsi mindenképpen megér egy próbát. Konstrukciós hibából fakadóan az összes Ka a benzinbetöltő nyílás körül kezd porrá rohadni, erre figyeljünk, de pénzünkért már 2001-es példányokat kapunk.

No és persze a stílusos autók közé tartozik minden Mercedes is, függetlenül attól, hogy a márka akkor gyártotta talán fennállásának legrohadósabb autóit. És milyen vicces, akkor vezette be a harminc éves átrozsdásodás elleni garanciát is. De azért egy hamvas C180-as (1995) nem olyan taszító dolog, még metálpirosas-hússzínben sem, és még akkor sem, ha a kilométerszámláló 320 ezret mutat... És van ennyiért egy évvel idősebb, de egy mérettel nagyobb, klímás C200 is, vagy például szintén 1995-ös, utolsó szériás, W124-es E220, igen finom állapotban. De vigyázat, egy hátsófutómű-felújító szett (csak a szilentek) 100 ezer forint körüli kiadás. És tud ezekkel annyi baj lenni, hogy ihaj.

És egy hókotró-elejű Galant? Az micsoda vagány autó! Van ilyen is, ráadásul 1998-as, igaz, csak a kisebb, kétliteres motorral. Szép kocsi, szabad elcsábulni. Viszont Opel Omega B-t annyira nagyon azért ne vegyen, aki nem mozog otthonosan a csak diagnosztikai műszerrel kibogozható (vagy azzal sem) elektronikákban. Míg a modell elődje a megbízhatóság egyik szobra volt, ez az utód sok-sok villanyos, s nem egy mechanikai hibával keserítette gazdáinak életét. Ne mi vigyük tovább a nehéz stafétabotot.

Ha már Opel kell, akkor inkább válasszuk az 1993-as Astra F kabriót (a Pininfarina stúdióban tervezték), vagy a jópofa, első generációs Tigrát. Megjegyzésképpen: utóbbinak pont olyan gatya a váltója és a futóműve, mint a Corsa B-nek, összetörni pedig tilos, mert gyárilag nincs rajta egyetlen, az egyengetéshez szükséges referencialyuk a karosszériáján...

Inkább keressünk egy Twingót. Érdekes a kínálat, mert 600 ezrünkért 1995-től 2005-ig mindenféle kocsik beleférnek. Előbbi véglet konkrétan egy teljesen spártai, alap-Twingo, amiről nehéz elhinni, hogyan maradhatott meg ilyen szép állapotban, utóbbi viszont egy csúcskivitelű, hosszú vászontetős, bőrüléses példány, amiről el se tudjuk képzelni, hogyan sikerült ennyire lelakni hét év alatt.

Persze ezen az árszinten jönnek elő további ínycsiklandó autók, amelyeket közelmúltban elpusztult márkák állítottak elő: Rover 214-esek, 25-ök és 45-ök, Saab 9-3 2.0 T-k – igen ám, de ki szereli őket? Majd második autónak jó lehet egy, de elsőre ne ilyenbe vágjunk bele.

TAKARÉKOS gépek 600-ért

Skót nemzetiségi gyűlés következik, avagy a megszorító csomagok magyar autós társadalomra tett lenyomatát vizsgáljuk. Egyik első alanyunk a Chevy Matiz, amely amellett, hogy zsenge kora (2005) mellett nem kerül sokba, még benzint is alig fogyaszt. Méretben, korosztályban, árban hasonló, térdben szűkebb, vállban tágasabb, és talán kicsit jobban is megy a Fiat Seicento 1.1. Inkább hasonlít a Matizra a Hyundai Getz, amely azonban 1,1-es motorral, klímával, 2006-os gyártással tudja a hatszázezer forintot – gyöngyszem ő a piacon.

Nem rossz a Corsa B 1.5 TD sem, enni alig kér, jól is néz ki, van belőle szörnyen pimpelt 1996-os és szinte szalonállapotú 1998-as is (tehát lehet választani) a piacon, ráadásul a motorja a legendás Isuzu 1,5-ös, ami elpusztíthatatlanságáról vált híressé. Ha valaki nagyon meregeti a szemit, talál akár szívó közvetlen befecskendezéses dízel (SDi) Polót, finom motoros, ügyes Clio II 1.5 dCi-t klímával is – ezek is gázolajpárával működnek, új korukban feláras extra volt hozzájuk az üzemanyag-tank. De hatszázért meg lehet kapni ma a fillérbaszós autózás kulcsfiguráját is, a Citroen Saxo 1.5D-t. Ha az ember nem vigyáz, egy ilyennek simán lemegy 4 liter alá is a fogyasztása...

NYOMULÓS verdák 600-ért

Mi a nyomulás? Sok-sok száz lóerő? Olyat nem kapni alig több mint félmillió forintért. De nyomulni nem csak feleslegesen nagy motorral, hanem ügyes futóművel, kis tömeggel, korrekt gépészettel is lehet, az igazi nördök tudják ezt. Az elsőautósok nem okvetlenül, nekik adjuk tovább e tanokat.

BMW-ből például egészen olcsón lehet első szériás Compactot kapni (E36), amely rövidebb tengelytávjával, a régebbi, E30-asból származó futóművével eleve ügyes autó, egy olyan 318ti pedig, amilyen most is van a hirdetésekben, az erősebbik változat. Hogy el lehet-e indítani a farát egy körfogalomban? Kérdés ez?

A kis tömeg, ügyes motor és tűrhető futómű kombinációját kínálja egy ismert Fiat egy talán kevéssé ismert motorral: Punto II 1.2 16V. Ez már csak 80 lóerős, ellentétben a hasonló motorral szerelt I-es Punto 86 lóerejénél, de azért ebben is benne van néhány zamatos autózás ígérete.

Aztán ott van még a Golf III GTI is 1993-ból – lehet, hogy ötajtós a kaszni, lehet, hogy öreg, de meglesz vele a nagy vigyor Gyöngyöstől Mátraházig, az garantált. Aki pedig egyenesen halálközeli élményre vágyik, az túrja ki az internet bugyraiból a Suzuki Swift 1.3 16V-t. Az állapot csodás, az évjárat 2003-as (tehát kifejezetten az újabbak közül való), a motor ereje pedig messze meghaladja mind a karosszéria, mind a futómű, mind a fékek, mind a gumik képességeit. Aki ezzel az autóval gumicsikorgás nélkül tud elindulni a pirostól, az nevezheti magát a gáz- és kuplungpedál Leonardo da Vincijének.

SZOBOR az álmodozóknak

Mert 600-ért van ilyen is. Inkább csak felsorolom, miket találtam – aki kellően benne él az álomvilágában, egy perc alatt megtalálja őket:

  • Honda Legend 2.7 V6 kupé, gázzal, 1989
  • Mercedes-Benz W124 E280, sorhat, klíma, 320 ezer km, 1995
  • Mercedes-Benz W116 280 SE 1978
  • Mercedes-Benz W126 300 SE (zsírosra használva)

Végül a PRAKTIKUS autók, mert ennyiért már ilyenre is lehet gondolni

Magyarországra vetődött amish családapák, egylovas kordéról autóra váltó nagycsaládosok, a mobilitás előnyeit felismerő, több famíliát eltartó késő-hippik, figyelem, nektek is van megoldás.

A 2002-es Mitsu Space Starba (közvetlen befecskendezéses benzinmotor!), az 1997-es Renault Mégane Scénicbe, valamint a 1999-es Citroen Jumpy-ba ugyan csak három gyerek fér be hátra, de ők mind biztonsági ülésben (mutasd ezt be egy normál személyautóban) ülhetnek. A Citroen ráadásul 1,9-es dízel, tehát enni sem kér sokat. Ha több a gyerek, az ugyanilyen motorral szerelt, 1998-as Fiat Ulysse épp megfelel majd hét üléssel, de ha ez sem elég, akkor hatszázért van Mitsubishi L300 is, kilencszemélynyi hellyel bent. Igaz, az autó kicsit öregecske, 1997-es. De az ennyire praktikusa autókat általában jobban lelakják, mint az egyszerűbb személykocsikat, ezért vásárolni csak óriási körültekintéssel javasolt.

Vigyázat, a választék ma óriási, az árak meg a 2-es metró szintjén szántanak. De szakember mindenképpen kell a vásárláshoz, mert, ahogy fogy az emberek pénze, az autóállomány úgy romlik, mind jobban. És ne a kilométerszámlálót nézzék...

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!


h i r d e t é s

Totalcar áruház

tömítés, kipufogókönyök
SUZUKI SJ 413 1.3 zárt terepjáró 1984-1988
7620 Ft
tömítőgyűrű, főtengely
SUZUKI BALENO 1.3 i 16V Ferdehátú 1995-2002
1298 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Secret Mercedes spotted
TCM is followed by people all around the world. One of our readers spotted two masked cars, no doubt Mercedeses on the streets of Tirol, Austria, in daylight.