Kifizettem, mégsem az enyém

2012.06.27. 06:48
Aki azt hiszi, mindent tud az óratekergetésről, nem hagyja magát átverni roncsból feltámasztott autóval, szakértő bizottsággal vizsgáltatja meg a gépjármű műszaki állapotát, az eladó idegein gitározva minden négyzetmilliméterét végigfürkészi, nos, ő is beleszaladhat a pofonba a használtautó-vásárlásnál. Az okmányirodában.

„Akkor tudtam meg, amikor már minden kész volt. Ki volt egyengetve, le volt fényezve, megvolt az eredetvizsga, a biztosítást is kifizettem egy évre előre, azt hittem, már csak egy kis papírtologatás van hátra. Erre közlik az okmányirodában, hogy nem lehet átíratni, teher van rajta. Sőt, ki van vonva a forgalomból. Úgy egymillióban van eddig az autó, és fogalmam sincs, mikor fogom tudni használni, ha egyáltalán nem viszi el tőlem a végrehajtó. Pedig én kifizettem az utolsó forintig.”

Gábor kereskedőtől vette az Astrát, kicsit törötten, hiszen ért hozzá, össze tudta rakni otthon a garázsban. Rendes adásvételit írtak, készpénzben fizetett. Tisztának tűnt az autó, volt forgalmija, törzskönyve, semmi jel nem utalt arra, hogy simlis lenne az eladó. Persze az volt, a telepen álló összes autóra, szám szerint 105 darabra tette rá a kezét a végrehajtó egy tartozás miatt, mint később kiderült. Mindenki megszívta, aki ezután autót vett tőle.

Egyedi eset? Szép is lenne. Miután Gábor sztoriját meghallottam, egyből hívtam házi nepperünket. Mélyről feltörő, őszinte sóhaj volt a reakció. „Hány ilyet mondjak? Még akkor is bele lehet tenyerelni egy hasonló történetbe, ha az eladó tiszta. Volt egy autóm, amit továbbadtam egy kereskedő ismerősömnek, aztán az ő vevője keresett meg, hogy nem tudja átíratni, mert inkasszó van rajta. Kiderült, hogy a bejegyzett tulajdonosnak három éve volt tartozása az APEH felé, amit már réges-rég rendezett, de nem vették le az elidegenítési tilalmat. Ezt sikerült pár telefonnal elintézni, de vannak kacifántosabb ügyek is. Például a Suzuki, amit egy Chevrolet-díler számított be, én meg átvettem tőle. Azt egy százezer forintos telefonszámla-tartozás miatt nem lehetett átíratni. A tulajdonossal kellett megegyezni, hogy legyen szíves rendezni a tartozását.”

Forgalmazási korlátozás, elidegenítési tilalom, inkasszó, foglalás, teher, hívjuk, ahogy akarjuk, az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk olyan esetekről, amikor az ártatlan használtautó-vásárlót az okmányiroda tájékoztatja arról az átírásnál, hogy nem tehermentes a jószág, amit vett. Ilyenkor általában - de nem mindig - kényszerből ki is van vonatva a forgalomból a jármű, és amíg nem rendezi a tartozást az eredeti tulajdonos, nem lehet mit tenni. Az autót használni nem lehet, ha elhúzódik az ügy, lejár az eredetvizsga is, bár ez lesz a legkisebb méreg, ha egyszer csak becsönget a végrehajtó, és viszi a gépet.

Ha előveszünk egy teljes bizonyító erejű magánokiratot, ahogy mostanában az adásvételit hivatalosan nevezik, az első pontok egyike, amin át szoktunk siklani, hogy a jármű per- és tehermentes. Ez nem teljesül ugye a felvázolt esetekben, innen a kalamajka. A hivatalos út innen a bíróságon keresztül vezet, hiszen egyértelmű csalásról van szó, de ki szeretne éveken át pereskedni, hogy megszerezze a kifizetett autója tulajdonjogát? Gyakoribb, hogy így vagy úgy, de megegyezik az átvert vevő a zűrös tulajdonossal: vagy visszaveszi az autót, vagy rendezi a tartozását. Egyik sem lesz könnyű.

Hogy kerülhet teher az autóra?

Hitelezett vagy lízinges autónál nincs kérdés, ilyenkor vagy eleve a banknál van a törzskönyv, vagy be van jegyezve a forgalmiba az elidegenítési tilalom. Ebből nem is szokott gond lenni, hiszen annyit azért elvárhatunk egy használtautó-vásárlótól, hogy alaposan megnézze az autó okmányait. Gábornál viszont nem volt nyoma a papírokban a foglalásnak, ahogy a többi esetben sem. Ilyenkor, hacsak nem postai rendellenességgel vagy pár napos átfutási időkkel járt szerencsétlenül az eladó, tudatos csalásról van szó. Egy lejárt tartozás miatti végrehajtás esetén pedig hamar rákerülhet az autóra a foglalás.

A végrehajtói kamaránál érdeklődésemre kerek perec el is mondták, hogy a végrehajtó saját védelme, illetve a követelő érdekében összeghatár nélkül lefoglalhatja az adós ingóságait, ingatlanját. Ha sikertelen a behajtás, az értékesítés során már követnie kell a végrehajtási törvényben előírt fokozatosságot, vagyis csak akkor értékesítheti adott esetben az adós autóját, majd végső esetben az ingatlanát, ha a jövedelméből, illetve bankszámlájáról nem tudta behajtani a tartozást.

Ez azt jelenti, hogy bármilyen abszurdnak is tűnik, a végrehajtó valóban ráteheti a kezét az autónkra – akár egy be nem fizetett telefonszámla miatt. Értékesíteni nem értékesítheti, amíg meg nem próbálta a jövedelmünkből vagy a bankszámlánkról behajtani a tartozást, de azt minden további nélkül megteheti, hogy lefoglalja. Erről viszont tájékoztatnia kell a tulajdonost, akit rendszerint fel is szólít az okmányok beszolgáltatására. Aki ennek nem tesz eleget, látszólag tiszta okmányok birtokában van, amikkel csúnyán át lehet ejteni egy jóhiszemű vevőt.

Hogyan lehet védekezni?

Senki nem szeretne Gábor helyzetébe kerülni. Viszont aki biztosra akar menni, annak türelemre, pénzre, vagy legalább egy együttműködő eladóra van szüksége. Nincs tutibb megoldás, mintha csak akkor fizetjük ki az autót, amikor már a nevünkön van. Kereskedők fel is szokták ajánlani, hogy átíratják az autót, és ez akár jó megoldás is lehet. Egyedül azon érdemes elgondolkodni, nem azért vállalja-e esetleg át a papírmunkát, mert trükközni szeretne az eredetvizsgálatnál, ne adj' isten egy szórakozott ismerőshöz viszi, aki nem veszi észre a mókolt alvázszámot.

Magánszemély esetén már igencsak rugalmasnak kell lennie az eladónak, hogy eljöjjön velünk az okmányirodába, és a névre írás után történjen meg a pénzátadás. Ha én lennék az eladó, nem feltétlenül örülnék, ha egy vevőjelölt ezt kötné ki, majd egy héttel később kapott időpontra fáradhatnék el az okmányirodába. És ha mondjuk az eladó zalaegerszegi, a vevő pedig nyíregyházi, már kezd abszurddá válni a helyzet.

Elméletben ugyan van rá lehetőség, hogy adatszolgáltatást kérjen az állampolgár egy általa megvásárolni kívánt autóról, hivatalos állásfoglalást ezzel kapcsolatban azonban a cikk megjelenéséig nem kaptunk a közkedvelt Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától, röviden kekkh-tól. Okmányirodába gyakran járó ügyintézők viszont megsúgták, szívességből ismerősöknek megnézik a hivatalban, van-e akadálya az átírásnak, sőt, mezei magánszemélyként is le lehet kérni az adatokat. Nagyságrendileg ezer forintért, viszont ezt félfogadási időben, személyesen vagy levélben lehet megtenni, ügyintézési idő 30 nap.

Akkor most képzeljük el a helyzetet, hogy ott állunk kecskeméti lakosként egy napsütéses szombat délelőtt Debrecenben a megvenni kívánt ragyogó fekete Audi előtt, és döntéshelyzet van. Kifizetjük, és hazamegyünk az Audival, vagy megvárjuk a hétfőt, benyújtjuk a kérelmet otthon, majd miután 30 nappal később válaszolt a hivatal, még egyszer eljövünk az autóért? Ugye, nem igazán életszerű.

Egy trükk mégis van, ha magánszemélytől vásárolunk. A magyarorszag.hu gépjárműkeresője segítségével egy ügyfélkapu-hozzáférés birtokában havi 15 alkalommal rendszám alapján lekérdezhetjük egy autó alapadatait. Ezek közül egy nagyon fontos: az egyéb rubrika, ahol kiköpi az adatbázis, forgalomban van-e az autó. Ha ki van vonva a forgalomból, és ez nincs bejegyezve a forgalmiba, talán már nem is kell feltenni a kellemetlen kérdést az eladónak. Ha viszont forgalomban van, jó eséllyel nincs ok aggodalomra, hiszen a lefoglalási procedúra során rendszerint ki is vonják a járművet a forgalomból. Biztosak ugyan ekkor sem lehetünk a tehermentességben, mert a végrehajtó csak némi türelmi idő után vonatja ki az autót, de valamivel nyugodtabb szívvel tehetjük le az előleget vagy a vételárat.

Kereskedőnél ezzel az akár okostelefonról végrehajtható ellenőrzéssel fölösleges próbálkozni, mert a dílereknél álló autók zöme amúgy is ki van vonva a forgalomból. De mivel ebben az esetben úgysem tudnánk egy kézfogás, illetve némi pénzmozgás után egyből hazamenni az autóval, nem is kell annyira elkapkodni a dolgot.

Ahogy az lenni szokott a körülményesen hozzáférhető központi nyilvántartásoknál, az információt némi pénzért meg is lehet vásárolni. Egy erre szakosodott cégnél 2900 forint plusz áfáért megteszik a szívességet, és lekérdezik a BM adatbázist azoknak, akik nem szeretnének úgy járni, mint én, hogy öt okmányiroda végighívogatása után érdemi válasz nélkül adják fel a kutakodást. A kft. ügyintézője a telefonban szabadkozott, hogy csak azt tudják megmondani, hány, teherre vonatkozó bejegyzés van a nyilvántartásban, azt nem, kik a követelők. A rekord náluk eddig hat, de egy is bőven elég, hogy ne tudjuk átíratni az autót. Ehhez a lekérdezéshez azonban kell a tulajdonos írásos beleegyezése.

Tanulság

Gábor hetek óta dolgoztatja ügyvédjét, de már közel járnak a megállapodáshoz, és lehet, hogy hamarosan ki is mehet a forgalomba az Astrával, hurrá. Aki viszont nem szeretne koppanni az okmányirodában, érdemes alaposan körbejárnia a papíros kérdést. Ha tulajdonostól venne forgalomban levő autót, a biztonság talán megér egy pár perces bekukkantást az ügyfélkapun - ha ott azt látni, hogy nincs forgalomba helyezve a jármű, jobb odébb állni. Kereskedőnél pedig ki lehet védeni a tortúrát, ha egyből névre íratjuk vele a gépet.

Nem ad okot a vidámságra, hogy elszaporodtak az ehhez hasonló történetek; nem lenne jó eljutni odáig, hogy mint az ingatlan adásvételnél, kötelezően ügyvédhez kelljen fordulnunk a tulajdonosváltásnál. Viszont aki több havi, netán több évi fizetését készül elkölteni, érdemes védenie magát - nem lehetetlen, csak ügyesen kell intézni az ügyeket.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!