Öreg szivar az igazi

2002.09.04. 07:50

Műszakilag egyszerű, átlátható konstrukciók, legalábbis számomra. Ha idehoznál egy Zsigulit, biztos meg tudnám javítani, de előtte egy hétig keresgélném, mi hol van.

 
   
   

Eleinte szokatlanok voltak az Audi méretei, de Szakál Pál szerint ez betudható annak, hogy az autószerelő iskola tanműhelyében csak IFÁk voltak. Igaz a 80-as évek elején még nem is futott annyi Audi a honi utakon, mint mostanság. Azt a néhányat is abba a műhelybe hordták a tulajdonosaik, amelyben Pál dolgozott az iskola után.

 
   
 

Ez pedig a Mozaik utcai szerviz volt. Tulajdonképpen itt kapott lökést az Audi guruvá válás felé, bár mindössze egy évet töltött itt. Ezután egy kisebb műhelyben folytatta a német típusok javítását. Mert persze nem csak Audi 100-ról van szó - bár abból fordul meg keze alatt a legtöbb még ma is -, hanem a VAG csoport valamennyi szüleményéről.

 
   
   

Ekkor, a 80-as évek közepén a meló java részét a rengeteg bogár adta. Ezen nem kell csodálkozni, az Audik, meg a többi VW akkor még újnak számítottak. Nem nagyon hordták szervizbe őket. Aztán az idők folyamán Pál látta, hogy a nagyobb autókat nem szeretik a műhelyben javítani, inkább elküldik őket. Az ok egyszerű: nem szerették az öthengeres motorokat, a buszokat pedig fel sem tudták emelni. Ekkor született meg a saját szerelde gondolata.

 
   
 

El is készült, munka is akadt bőven. Az előző helyen maradt kollégákkal megmaradt a jó kapcsolat, és ők a továbbiakban már egyenesen hozzá irányították - többek közt - az Audi 100 tulajokat. És ismét jöttek a dolgos évek, amik alatt az egyszerű németautó szerelőből valóban Audi 100 guruvá vált.

 
   
   

"Nekem a VW-Audinál kezdődik az autó. Az olaszok motorja marhára hajtható, de szétesnek. Az Audi meg az utolsó percig megy. A dízelek például 100-120 km/h-ra lettek kitalálva. Lehet ennél sokkal többel is menni, de akkor már jöhet a baj. És mivel elég kevés dízel van ebből a tipusból, kurrens alkatrész a hengerfej. De a többi alkatrész beszerzésére soha nem is volt panasz. Mindig lehetett kapni mindent hozzájuk. Manapság is rengeteg az utángyártott cucc, egyedül az ár-minőség arányra kell ügyelni a vásárláskor."

 
   
 

"Egyszerűen jók ezek az autók. Sőt a régiek még jobbak voltak. Erre aztán rájöttek a gyárban is. Például a szivar 100-asban még olyan volt a szervó, hogy a pumpája 1,75 bart nyomott, és ez működtette a kormányt. A fék vákuumos rásegítéssel üzemelt. Soha semmi gond nem volt ezzel a rendszerrel. Aztán az eggyel újabb típusban lecserélték a szervó pumpát 150 barosra, és ez működtette a kormányt is meg a féket is. A csövek meg sorra durrantak el, mert nem bírták a nagy nyomást, és a pumpák is állandóan haldokoltak. Úgyhogy a gyárban visszaálltak a kis nyomású pumpára és a levegős rásegítésre."

 
   
   

"Nagy előrelépés volt az első Audim, mivel előtte bogaram volt 5 évig. Aztán vettem egy 100-ast, amit 10 évig használtam. Pokoli jó autó volt. 300 ezer kilométert pakoltam bele, és semmi baja nem volt. Most egy másik 100-asom van, meg egy 200-asom is. A kettő között nincs sok különbség műszakilag, csak a 200-as mindig a turbó motoros verziót jelentette, évjárattól függetlenül. Apró dolgokban tér csak el, pl. 5 csavaros a felnije."

 
   
 

"A most futó öreg 100-asokat leginkább a 123-as Mercihez tudnám hasonlítani. Aki nagy, megbízható - az öthengeres motorokat nem lehet tönkretenni -, viszonylag olcsón fenntartható autót szeretne, és nincs rá több millió forintja, valamint nem zavarja, hogy a forgalmiban milyen évszám szerepel a "gyártási év" mezőben, az ilyet vesz. A különbség talán annyi a Merci és ezek között, hogy mivel Merciből rengeteg van, valamivel olcsóbb, meg az alkatrész is olcsóbb hozzá"