 |
|
| |
|
Szamosi János igencsak ismert alfás körökben, ami nem is
csoda, hiszen lassacskán 12 éve foglalkozik a típussal. A
kezdetekkor még nem tudta, hogy ilyen hosszúra nyúlik a kapcsolat,
mindössze egy barátja kérésének próbált meg eleget tenni - meg
persze neki is jól jött az üzlet.
1990 környékén a közeli ismerős - aki turisztikával
foglalkozott - megismerkedett egy Mauro Bigott nevű olasz emberrel,
akinek kempinghálózata volt Olaszországban. Mellesleg
Észak-Olaszország legnagyobb Alfa kereskedője. Az ismerős már
korábban is törte a fejét a használtautó importon, mely üzletág
ekkor bontogatta szárnyait, és ezután már semmi sem tarthatta
vissza a vegyesvállalat alapításától.
| |
|
|
|
Akkoriban volt egy olyan rendelet - lehet, hogy ma is él még, de
akkor remekül titkolják -, hogy minden eladott árucikk mellé, így a
használtautókhoz is,
kötelező biztosítani a szervizhátteret. Így jött a képbe
János, aki ekkor még sima autószerelőként üzemelt. A barát hozta be
a verdákat, leginkább Alfákat és Fiatokat, Szamosi úr pedig
javította őket. Persze nemcsak használtakról volt szó: mivel
Magyarországon még nem volt képviseletük, újak is jöttek szép
számmal.
A rendelkezésre álló szakmai tudás azonban nem volt elég,
így az egyéni vállalkozóként dolgozó szerelőnek ki kellett utaznia
Olaszországba, hogy elvégezzen egy Alfa szerelési tanfolyamot. Itt
ismerkedett meg az olasz autók lelki világával, és gyűjtötte be
azokat az információkat, melyek alapján később kialakította a
szervizt. Aztán beindult a móka, az autók jöttek dögivel, Szamosi
úr pedig egyre jobban elmélyedt a talján világban.
| |
|
| |
|
1992-körül megpróbálkozott a hivatalos magyarországi képviselet
kialakításával, de épp akkor lépett színre a Merkator nevű cég is,
hasonló tervekkel, és az ő anyagi hátterükkel nem tudott versenyre
kelni. Maradt tovább a szerviz. Egy évvel később felkérték, hogy
legyen ő a márka hivatalos szervize, mivel
a ferencvárosi Trabant szerviz egyik műhelyéből kialakított Alfa
központ nem tűnt elég szakszerűnek, de az előírt feltételeknek
nem tudott megfelelni - anyagilag. Utólag már jó döntésnek könyveli
el, hogy lemondott róla, mivel rengeteg pénz repült volna ki az
ablakon, ha akkor megteszi amit kérnek.
| |
|
|
|
A feltételek szerint
meg kellett volna vásárolni egy 1.4 millió forint értékű
célszerszám-készletet (1993-ban!). Köszönte, nem kérte. Jó,
akkor vegye meg ugyanezt 700.000-ért, és tartson fenn egy 350.000
Ft. értékű raktárkészletet. Köszönte, ezt sem. Utólag be is
bizonyosodott, hogy az akkor megvásárolt alkatrészek közel 80%-a
még ma is a polcokon heverne, például injektorcsúcsot szinte soha
nem kell Alfában cserélni.
| |
|
| |
|
Később pedig már csak úgy vették volna a márka hivatalos
képviselői közé,
ha szalont is épít a műhely mellé. Erre sem pénzügyi, sem
építésügyi lehetősége nincs, hiszen a jelenlegi körzetében,
Hidegkúton nem adnak ki engedélyt telephelyek kialakítására. A
meglevőket még lehet üzemeltetni, újról szó sem lehet. A jelenlegi
méret, a 3 alkalmazott és a két családtag még megél az azóta
Kft.-vé alakult cégből, de tovább fejlődni nem tudnak.
Ez tulajdonképpen nem is baj, hiszen hallottunk már rengeteg
olyan történetet, ahol az autókhoz remekül értő szerelők munkája
már nem volt megbízható, amint túlterheltek lettek. Náluk azonban
az olasz szerszámok, műszerek, és a szakértelem teljes
erőbedobással a problémák orvoslására irányul. Mert azok vannak,
tudja ezt mindenki, hiszen ezeknek az autóknak nem túl jó a
hírük.
| |
|
|
|
"Az olasz autók semmivel sem rosszabbak mint a többiek. Csak
ezekről többet beszélnek. Persze előfordulnak hajmeresztő dolgok
még az újaknál is, én tudom, de biztos vagyok benne, hogy más
márkáknál is vannak ilyen esetek. Igaz, ezekről nem tudok
részleteket, mert én csak olaszokat látok itt a műhelyben." -
mondja Szamosi úr, akinek
Giuliettán, Alfettán és Sud-on kívül már mindenféle Alfája
volt. (A szerző jelenlegi vágyát jelentő 164 2.0 V6 TB például
a 93-as karácsonyi ajándéka volt saját magának)
| |
|
| |
|
"A használtautóknál sem más a helyzet. Véleményem szerint semmivel
sem nagyobb rizikó megvenni egy tizenegynéhány éves olaszt, mint
mondjuk egy németet, csak
bele kell kalkulálni az olaszok mentalitását. Mert nem az
autókkal van a baj, azok ugyanolyanok, mint a többiek, hanem az
olasz emberekkel. Ilyen simlis népség nincs még egy a földön...
Akkor higgy egy olasznak, ha ló legel a sírján!"
"Én voltam kint, láttam, mit művelnek az
autókkal. Mindenki tudja, hogy ütik-vágják őket, de átélni, hogy
autópályán, 260 km/h-nál megelőz egy dízel BMW azért nem semmi.
Sőt, láttam Innocentit is 160 fölött hasítani. És ott nap mint nap
így használják az autókat, amit csak néhány évig bírnak, és persze
a gondos karbantartás is hiányzik.
Összegányolni eladásra, visszatekerni az órát és eladni valami
baleknak. Ez megy. Az autók tulajdonképpen még ilyenkor
sincsenek rossz állapotban, csak a vevő azt hiszi, hogy 100.000 km
van benne, és ahhoz képest mondja rá, hogy milyen, pedig a valós
300.000-hez képest teljesen normális."
| |
|
|
|
"De tudok ellenpéldát is mondani. Az Alfások azt mondják,
dízel Alfa nem Alfa. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy a
dízelmotorok mind turbósak. Volt nálunk egy 2.4 TD, ami korábban
taxi volt, viszont lelkiismeretesen lett szervizelve, és a
tulajdonosa is ügyelt rá. 330 ezer kilométernél csináltunk rajta
motorgenerált, és azóta is megy hibátlanul."
"Típushibákról pedig igazából nem beszélhetünk.
Az elektromos rendszer apró, bosszantó hibái szinte minden
esetben kontakthibák, és mi már tudjuk, mikor hova kell nyúlni.
Aztán ott van még a 33-Sprint-Sud-75 vonal fékrendszere, ami a
váltóra van szerelve, ennek kezelése sem jelent különösebb
problémát a tapasztalat miatt. A váltóról a kettes jut eszembe, ez
szokott ugyanis minden fajtánál először elszállni, de melyik
autónál nem? Az első futómű hibája pedig látszik, mikor a kerekek
elkezdenek terpeszteni. Rugócsere, és kész.
| |
|
| |
|
"
Az idősebb autók, Alfetta, Sud már teljesen eltűntek.
Hónapszámra nem is látok ilyeneket. Már a 75-ös is ritkaságszámba
megy. Most a 155-ös a divat, ami valóban nem rossz autó, csak sokan
Fiat-Alfának nevezik, mert a Tipo-val közös a padlólemezük, sőt még
az első szélvédőjük is egyforma. Meg azt hiszem az ajtók is,
leszámítva a borítást. Az igazi Alfa azonban mindig is a 164-es
lesz: abban is van kisebb motor és dízel, de a 2000-es turbó és a
3000-es V6-os 200 lóerő felett vannak, 180-nal szélzaj nélkül lehet
utazni. Nagyon eltalált luxus-sportkocsi. A 2000-es turbót
egyébként azért fejlesztették ki, mert Olaszországban
adó-szempontból két liter felett kezdődik a luxuskategória."
| |
|
|
|
"A régi időkben még szakma volt az autószerelés. Én is kint
tanultam az olaszoktól. Az első kerekeket is fogó kézifék jobb-bal
menetes csavarjait beállítani nem egyszerű. Ahogy
a boxermotorok két darab dupla torkú karburátorának 4 torkát
sem tudja akárki összehangolni. Mi a saját kárunkon tanultuk ki
ezeket az apró trükköket, mert még a gyár sem adja ki. Manapság már
más a helyzet. Az autószerelés tulajdonképpen alkatrészcseréből
áll, mert garancia is csak a gyári alkatrészre van. Már nincs meg
az a régi jó szerelgetős világ. Jön az ügyfél, levesszük az
autójáról, ami hibás, felrakjuk az újat, elmegy az ügyfél. Ennyi."
| |
|
| |
|
"Ezeken az autókon nincs mit szöszölni. Olyan a konstrukció,
hogy inkább számítástechnikai szakembereknek kell javítani, nem
autószerelőnek. 147-est például nem tudunk javítani, mert nem
tudjuk kimérni a komputerét - egyelőre hiányzik az a kártya a
számítógépünkből, ami ki tudja olvasni az adatokat. Nagyon sok
energiánkat elviszi, hogy lépést tartsunk az autók és a szerszámok
fejlődésével, de azért megoldunk mindent."
Ajánljon Ön is gurut! Ha ismer olyan elhivatott
szerelőt, aki egy-egy márka nagy, de nem széles körben ismert
szaktenintélye,
küldjön nekünk egy emilt .
|
|
