A Wiesmann egy kicsiny német manufaktúra. BMW alkatrészekből rakosgatnak össze kocsikat, kézzel. Nem kapkodnak, jó húsz éves fennállásuk során nagyjából ezer kocsit készítettek összesen. Autóik ezért – amellett, hogy kis szériában készülnek – természetesen jó drágák. És rettenetesen gyorsak is.
Wiesmann Roadster MF3
Sajnos ezt a modellt csak kívülről csodálhattam meg, szerencsére Papp Tibi már kipróbálta. Annyit tennék hozzá a beszámolóhoz, amit a Wiesmann tesztpilótáktól tudok: az MF3, bár a leggyengébb a családban, távolról sem játékautó. Sorhatos motorja csupán 343 lóerős – csupán, mert a többi Wiesmann még erősebb – az egész szerkezet nem nyom összesen 1,2 tonnát, így 4,9 másodperc alatt ugrik százra, vagyis meglehetősen fürge.
A kis tömeg és a rövid tengelytáv miatt az MF3-at nem könnyű megülni. Folyamatosan ficánkol a feneke, a sofőrnek bizony minden tudását össze kell kaparnia, ha nagy tempó mellett az úton szeretné tartani ezt a mindössze 3860 centi hosszú masinát. A kis roadster alapára bruttó 102 900 euró – nagyjából 28 millió forint.
Wiesmann GT MF4
Nagy lépés a hármastól a négyes. Bár teljesítményben alig van különbség – 367 lóerő a 343 helyett, a V8-asnak sokkal nagyobb a nyomatéka: 490 Nm, és a zárt GT MF4 mindössze egy mázsával nyom többet nyitott kistestvérénél.
Sajnos ez egy passzív bemutató volt, amolyan autókáztatás, szóval nem én, hanem egy tesztpilóta vezette a kocsit, azért a jobb oldalon sem volt éppen unalmas. Az autó külső formatervéhez nem sok hozzáfűzni valóm van, nézegessék inkább a képeket, gyönyörködjenek ebben a csupa orr masinában, a retró, mégis divatos formákban.
Az utastérről is készült néhány beszédes fotó, de nem biztos, hogy pontosan látszik a képeken, mennyire szűk ez a kocsi valójában. 170 centimmel fejtér problémám nem volt ugyan, minden más igen. A Wiesmannok sportkocsik, a szó legszorosabb értelmében. Exkluzivitásukat a technikán túl a belső kidolgozási minőségét szemlélve is tetten érhetjük, de annyira senki sem szeretett volna exkluzív kocsit készíteni a Wiesmannál, hogy az a sportosság rovására menjen.
Adott tehát egy hatalmas V8-as – melyet amennyire csak bírtak, hátracsúsztattak – a hozzá való méretes kardánalagúttal. El lehet képzelni, mennyi hely marad a lábaknak. Semennyi. Az utas bal lába hozzápréselődik a kardánalagúthoz, jobb válla az ajtót támasztja, az ülések rettentően szűkek. Könyöklés, terpeszkedés nincs. Az ülés jó mélyen van, szürreális, hogy nem lefelé, hanem meredeken felfelé nézünk a motorháztető domborulatára a vékonyka szélvédő csíkján keresztül.
A GT MF4 4,6 másodperc alatt van százon, és ez tökéletesen érezhető is, az azonban meglepő, mennyire elveszik az ember sebességérzete száz felett. A kis kupé csak gyorsul és gyorsul töretlenül, odabent csak azt látjuk, hogy a többi autó hamar elmarad, aztán egyszer csak rápillantunk a kilométerórára, és bumm, máris 210-zel megyünk! A V8-as hasonló vehemenciával űzi az autót 200 környékén, mint fele akkora sebességnél.
Érdekes, hogy a motor nem üvölt, sőt alacsony fordulaton még csak nem is hangos, inkább visszafogott, a teljesítményhez képest legalábbis mindenképpen az. A futómű elképesztően gyors. Sajnos a tesztelt kocsin hátul valamivel rosszabb gumik voltak, mint elöl, ezért oda kellett figyelni a fenekére kigyorsításkor, mert hamar elkezdett ficánkolni. A szerényebb képességű sofőrök mindenképpen jobban járnak, ha bekapcsolva hagyják a menetstabilizálót.
A Wiesmann GT MF4 alapára 128 900 euró, vagyis nagyjából 35 millió forint. Mindössze egy középkategóriás autó árát kell tehát csak hozzátenni az MF3 árához, hogy sor hatos helyett V8-as motorral jazzkarizhassunk.
Wiesmann GT MF5
Azt hittem, mindent láttam már, mikor kiszálltam az MF4-ből. Az MF5 3,9 alatt gyorsul fel százra és az M5-ös 507 lovas V10-ese hajtja, de őszintén, ebben a dimenzióban mit számít, hogy 4,6 vagy 3,9 alatt vagyunk százon, hogy V8-as az a fránya motor vagy V10-es? Elképesztően sokat.
Az MF5 egy másik kategória. Mindenben messze felülmúlja az egyébként csodálatos MF4-et. Szélesebb a nyomtávja, stabilabb és gyorsabb a futóműve, és úgy megy, hogy borzalom. Az első sarkon nevetve mondtam a tesztpilótának, látom, ennek a motornak már gyakorlatilag mindegy, milyen tartományban van, mindenhol olyat tol, hogy rémisztő. Nem torkolt le, nem mondta, hogy hülyeségeket beszélek, csak tövig lenyomta a gázpedált. Na, ennek már volt hangja rendesen: a V10-es csodásan búg – majd visít.
A rettenetes gyorsulás a fordulatszám növekedésével hatványozódik, hétezernél kiderül, vannak további tartalékok ebben az alul is dögerős motorban, melyet akár nyolcezer fölé is forgathatunk. Mindössze hét tized másodperc a különbség, ennyivel éri el hamarabb a nagyobbik Wiesmann a százat, érzésre azonban óriási szakadék tátong a két autó között.
Az MF5-nek a futóműve is kezesebbnek tűnt: irtózatosan gyors volt, de túlzott sebességnél, vagy korai gázadásnál sem ugrott ki a feneke alólunk, végig jól kontrollálhatóan csúszott, ha csúszott, szépen, kiszámíthatóan. Ezzel az autóval könnyedén lehetett keresztbe is menni, bár lehet, hogy az MF4-gyel is lehetett volna, ha hátul is megfelelő a tapadás.
Az MF5 sajnos nem csupán vezetési élményben, árban is más kategória. A V10-es szörny bruttó alapára 179 800 euró, azaz kb. 49 millió forint. Itt már el lehet gondolkodni, hogy Ferrarit, Lambót, avagy Wiesmannt szeretne a kedves tulajdonos. Amíg nem vezettem, semmiképpen nem mondanám, hogy a Wiesmann jobb vagy rosszabb, mint például egy F430-as Ferrari, de kevesebb jön szembe az utcán, arra mérget vehetünk.
lyen különleges autókban utazni is élmény volt, de azért nagyon sajnálom, hogy nem vezethettem őket. Egyedi, retró formájuk és elképesztő gyorsaságuk vitán felül lenyűgöző, de vásárlás előtt mindenképpen végezzenek el egy rövid tesztet. Vigyenek magukkal egy kis hideg élelmet, némi üdítőt, és üldögéljenek néhány órát a sportkocsi szűkre szabott ülésében. Ha ezek után sehol sem zsibbad, akkor lehet elkezdeni gondolkodni, hogy Ferrari, vagy Wiesmann. Lamborghini, vagy Wiesmann. R8-as Audi, vagy Wiesmann.
További cikkeink
