Beleköp az Audi levesébe – bő nyállal

2009.09.10. 06:41
Az Opel túlélése az Insignián nem fog múlni, ez már kiderült az elmúlt egy évben nálunk megjelent nyolc Insignia anyagból is. Ez a minden hájjal megkent, turbós, összkerekes kombi arra adhat választ, hogy az Opel vajon a prémiumgyártókhoz felzárkózhat-e vele?

Azóta kedveljük a 2009-es év autóját, hogy megtettük vele az első métereket. Nagyra értékeltük, hogy milyen szépen beszél magyarul, hogy ütközés esetén milyen hatékonyan védi meg az utasait, hogy az Ecoflex csomaggal mennyire takarékos, és hogy OPC változatban mennyire élvezetes és gyors. Még egy összehasonlító tesztre is beneveztük, ahol a turbódízel limuzin a Ford Mondeo és Audi A4 ellenében ugyan nem lett világverő, de a tisztes helytállásra képes volt.

Kipróbáltuk már kombiként is, kétszer, és rájöttünk, hogy ez a legjobb karosszériaváltozat, különösen, ha benzines turbómotorral párosítjuk. Szerettük, hogy szép a formája, hogy érdekes és igényes a belseje, hogy kellemes vezetni, mert jól hangolt a futóműve, erősek a motorjai – már amiket vezethettünk. Persze kritizáltuk is, hogy kívül nagy, belül kicsi, hogy a dízeljei hangosak, hogy a turbós benzinmotorok sokat fogyasztanak, hogy a karosszéria sarkait csak sejteni lehet, és hogy a kézi váltó akadozik.

Ez a fehér Opel kombi, aminek a kulcsát egy hétig a magaménak tudhattam, nagyon nem emlékeztet az 1,4-es, lógó belű, rohadó F Astra Caravanokra, a nagybani piacok kötelező kellékére. Ezért már nem is Caravannak, hanem Sport Tourernek hívják. A specifikációja pedig nagy Audikat idéz.

Az erős, 220 lóerős és 350 Nm nyomatékú benzines turbómotor 230 km/órás végsebességhez és 8,2 másodperces gyorsuláshoz elég. Állandó, igényes, elektronika által vezérelt összkerékhajtás, hatfokozatú, szekvenciálisan is kapcsolható automata váltó, navigáció, sokhangszórós Infinity hifi, elektromosan állítható, memóriás és a perforált bőrhuzaton keresztül szellőztethető vezetőülés, adaptív és állítható lengéscsillapítás. Mindez hatalmas és szép kombiruhába öltöztetve, rajta a házi tuningcég, az OPC Line optikai kiegészítőivel. Ilyen finomságokat eddig csak prémium csomagolásban volt hajlandó megfizetni az úri közönség, ami nem csoda, még így Opelként is egy bőven 10 millió forint feletti kocsiról beszélünk.

Ha kitakarjuk a logót, akkor az első benyomások alapján ér is annyit. Szép a fényezés, pontosak az illesztések, a hatalmas csomagtérajtót elektromotor húzza be a lezáráshoz. Ízlésesen sportosak, nem hivalkodók az optikai kiegészítők, egyedül a 20 colos felniken akad meg a szem. Ijnye, de szép nagy!

Az utastérben a csodás ülés uralja az élményt. Finom tapintású a bőrhuzata, a szellőztetésnek hála a legnagyobb kánikulában, a panoráma üvegtető ellenére sem fürdök a saját izzadságomtól lucskosan. És a tartása – egyszerűen pazar. Nem véletlen, hogy az Aktion Gesunder Rücken független szakértők és orvosok tanácsa is ezt ajánlja. Meg én is, szent meggyőződésből.

A kezelhetőséget illetően az Insigniát is szokni kell, a középkonzol gombrengetegében hamar elveszik az ember. Viszont sokat segít a kellemes hangú hifi, a gyors és eléggé friss navigáció – bár a Megyeri híd még nincs meg neki –, valamint a csodálatos automatikus világítás. Az Insignia 4x4 2.0 Turbóval gyorsan utazni egyáltalán nem fárasztó vagy megterhelő, kilométerek százain át üldögélnék boldogan a volánja mögött.