Kávé nélkül, Róma után is emlékszem rá

2009.12.11. 07:03 Módosítva: 2009-12-11 11:02:10
Elkezdhetném magyarázni, hogy ez most egy kis buszlimuzin, mire az Autó2-n nevelkedettek felhördülnének, hogy nem buszlimuzin, hanem egyterű. Nem lehet mindenkinek a kedvében járni, de megpróbálom: hívom diplomatikusan MPV-nek. Mindenesetre a Venga a Kia Opel Merivája, és így már mindenki tudja, miről van szó.

Múltkor elemtöltőt akartam venni, olyat, amelyik páratlan számú cerkaakkut is tud tölteni, mert a gyerekeim játékait a gonosz tervezők mind három ceruzaelemesre dizájnolták. Van szívük, csinálhatták volna ötre is. A tipikus négyhelyes töltőben pedig csak úgy lehet három elemet feltölteni, ha négyet teszek bele, emiatt rendre tönkremennek az akkuk, mert kombinálni kell a lemerült és a teli akkukat.

Elmentem hát az egyik híres német lánc egyik boltjába elemtöltőt venni. Korrekt megoldást kerestem. Erre mi szerepel azokon a szájbalökött csomagolásokon? "Négyledes", meg "ajándék akkukkal", meg "gyors töltés". Csak azt nem tudtam meg, hogy lehet-e egyenként tölteni. Odahívtam egy eladót. Melyik tud egyenként, kérdeztem, mire ő tétován a legdrágább csomagra mutatott, amelyikben volt vagy húsz ajándék akku, ez biztosan, mondta, de én valamiért nem hittem neki.

Immár negyven elemtöltő volt kiterítve előttem, agyam egy Cray-szuperszámítógép gyorsaságával dolgozta fel az adatokat, de nem lettem okosabb. Végül észrevettem három, csúnya, nejlonos csomagot, benne vastag használati utasítással, visszafogottan tompa árnyalatú, metálszürke termékkel. Braun. Akkutöltő. Ráírva magyarul, hogy külön-külön tud akkut tölteni. Ismeri az AA-, illetve az AAA-méretet. Regenerálni is tud, és a pillanatnyi töltési/merítési fázisról akkunként külön LCD-diagrammal tájékoztat. Viszont gyorstöltés funkciója nincs. És nincs hozzá ajándék elem, nincs hozzá szaloncukor, nincs hozzá semmi, csak a készülék. Mindez kicsit ódivatúan, de érthetően megfogalmazva. Mit gondolnak, megvettem? Hát hogyne, pedig nem volt olcsó. És persze teszi a dolgát, tökéletesen.

A másik hasonló őszinteségi flash-élmény az óbudai piac mellett ért. Mostanában fedezzük fel az új iroda körüli kajálási lehetőségeket, a piac környékén pedig színes a kínálat. Itt fedeztem fel a huszonöt éve felhúzott, rövid távra szánt, de itt maradt szolgáltatóegységet. Eredetileg favázas lehetett, az idők során hullámlemezzel borították. Borzalmasan néz ki. Nagy a forgalom, párás az ablak, az alkoholisták odabent boldogan, zajongva tivornyáznak. Na, mi a neve? Pléh Kocsma. Hiszen az. Bemenni még nem mertem, de imádom, őszinte, kőkemény.

Valami ilyen, hasonlóan őszinte cucc a Kia Venga is, de szép csomagolásban. Pontosan az, amit ránézésre vár tőle az ember, sőt, annál kicsivel jobb.

Rómába tették a bemutatót, talán, mert ott jönnek ki a kicsi autó előnyei. Rómában lenni jó, ott a sok ezer éves kultúra, meg a szenzációs kaja, meg a sok régi Fiat 500-as látványa, meg persze a Trevi-kút, amelynek felszínén 1960 óta kicsit még mindig fodrozódik a víz Anita Ekberg mellei nyomában. Csupa-csupa élmény. A fő program viszont: egy célszerű dél-koreai minibusz vezetése, majd fejtágítás a hotel oxigénnel szerényen ellátott, ablaktalan termében. Még jó, hogy másnap volt városnézés is.

Ott ettem, ahol minden sztár szokott

A római városnézés során elvittek minket egy étterembe ebédelni, Alfredo a neve, a Pantheon közelében van. Tök üres volt, az olaszok láthatóan inkább vacsorázni járnak ide. A falak telis-tele képekkel, kik ezek? Csupa híres ember, mind evett már itt, úgy látszik, jó helyre hozott minket az idegenvezető.

Nini, Tony Curtis! És Jimi Hendrix! Na meg Vittorio Gassmann is, jó régen járhatott erre, mert a képen fiatalabb, mint kedvenc filmemben, az „Előzés”-ben, pedig az is iszonyú régi, 1962-es.

Fetuccinét ettünk (tojással készült tésztából egyszerű, parmezános kaja). A pincér a szemünk láttára öntötte a forró tésztára a parmezánt, ott keverte ki, nagy, teátrális, olasz mozdulatokkal. És kimérte. Inkább azt mondanám, kiporciózta. Hihetetlen finom volt mind az öt falat, ilyen jó tésztát még életemben nem ettem. Aztán volt süti is, marcipános, picike. Az is olaszosan elosztva, készítettem fényképet, a jobb oldali a mellettem ülő újságíróé. Két harapás, és eltűnt. Korgó gyomorral, de a sztárok ülepe nyomán örömzsibbadásban úszó fenékkel távoztunk.

Ha jót akarnak enni, híres helyen, kopogtassanak Alfredónál. De ne aprózzák el a dolgot, kérjenek rögtön fejenként négy adagot...

Az, hogy Róma után maradt emlékem a Vengáról, szinte hihetetlen, hiszen, mint tudjuk, az egyterű az a kategória, amit öt eszpresszó és három doboz Red Bull is nehezen tud ellensúlyozni. Jussunk azért túl a hivatalos blablán.

Mit gondolnak, melyik a jobb, az olcsó benzines, vagy a kicsit drágább dízelverzió? Nem mondom meg, lapozniuk kell...