hirdetés
Mindenféle előítélettől mentesen álltam hozzá, ezidáig abszolút semmit sem jelentett nekem a Cee'd – egy autó volt a sok közül, szürke folt a forgalomban. Most, hogy beleültem, az első dolgom volt csekkolni az árlistát. Innentől nagyon jó ár-érték arányú átlagautónak tartom. Ez a tény finom ködként lengi be a Cee'd-et, a felhasználó ezen keresztül lát minden mást.
Nyegleó a Mekiben fogyaszt
Nyár óta nálunk vendégeskedik két Easytrack nyomkövető, azóta is próbálgatjuk. Egyébként azért van kettő, mert más mintavételre vannak beállítva, az egyik 400 ezredmásodpercenként, a másik 1,5 másodpercenként jegyzi a jármű pozícióját. Nyegleó, a Cee'd fogyasztós tesztkörére magával vitte mindkettőt, így aki akarja, megnézheti az Easytrack honlapján (easytrack.hu), hogy merre is járt. Sőt, azt is, hogy mennyivel ment. Igazából lebukott, mert beugrott a Mekibe. Ezért, ha a jövőben precíz fogyasztásmérést akarunk, kénytelen lesz mindig enni ott valamit.
A felhasználói felületen a Google Maps térképe jelenik meg, de a műholdképet is nézegethetjük. A két nyomkövető között a jobb oldali hasábon lehet váltani, mindig ez az első lépés. Ha a két útvonalat összehasonlítjuk, jól látszik, hogy mennyivel finomabb a 400 ms-os beállítás. Az oldal alán lévő időegyenesen visszajátszható az egész út, vagy annak egy szakasza, a megfelelő időközbe húzva a csúszkákat. A felső sávban közben látszanak a legfontosabb menetadatok, a lejátszás sebessége pedig gyorsítható.
Kerek tizenkét és fél méter kellett, hogy megszokjam az 1.4-es Kiát. Ebben sokat segített, hogy nem az a tárgy, ami miatt éjszaka is kinézünk az ablakon: ni, milyen gyönyörűség! A formája mint a rossz prímás játéka: hibátlanul játssza a Megjöttek a fiúk-at, csak nem tesz bele cifrát. Hát ebben sincs. Gyorsan tegyem hozzá: a vásárlók nem is hiányolják.
Az aktuális módinak megfelelően próbáltak durvább arcot adni a portékának, elrontani nem rontották, de így olyan lett, mint egy picit pöffeszkedő, hátrafésült hajú Ákombákom, akitől Halász Jutka épp visszavette a nagykabátját. Megnőtt az arca, bántó vonal, él vagy hülyén elhelyezett fény-árnyék vonal azonban nincs rajta. A semmilyen szinonimájaként bátran be lehet sorolni az Auris-Golf-i30-halmazba.
Egyet illik tudatosítania minden forma- és technológiabuzinak: ez az autó kizárólag a felhasználó járműve. Semmi autóbuzulás, lóerő-fitogtatás, nyomulás és kulcspörgetés, netán otthoni buhera. Meglett, nyugodt sofőröknek, óvatos anyukáknak való, külseje, beltere, egész karaktere ezt sugározza. És igaza van. Használni kell, szervizbe vinni, amikor eljött az ideje és örülni a hét év garanciának. A nagy példakép, a Volkswagen Golf is alapjaiban ilyen, az már csak az ő külön balsorsa, hogy státusszimbólummá lett. Provokatív mondat következik, kapjon a szívéhez: a Cee'd az igazi Golf.
Na, ha túléltük a megrázkódtatást, menjünk is valamerre. Kezdésnek felsorolnám tesztautónk EX-felszereltségen (3 999 999 Ft) túli extráit: kis bőr csomag, csomagtér alatti tároló (+50e Ft), kényelem-csomag (térképolvasó-lámpa, szemüvegtartó, ködfényszóró, +2 hangszóró és fűtött tükrök +70e Ft), öko-bizbaszok garmadája (ISG start-stop rendszer, váltásjelző nyilacskák és persze energiatakarékos abroncsok +100e Ft), dizájnpakk (felnik, indexes, behajtható tükrök, sötét oldalablakok +150e Ft), ESP-BAS-TCS-HAC-VSM (úristen, ebbe bele lehet ám hülyülni, THC – naná: Traffic Hold Control – meg sehol) +170e Ft.
Fuh, nagyjából azért kitűnik, hogy nagyon ki van számítva minden egyes felszereltségi szint ára. Az EX, azaz a középső tűnik optimálisnak, jó ez így – van klíma is, légszák is meg USB-csatlakozó (nálam piros pont) ráadásul jó helyen, a középkonzol alján, két 12 voltos csatlakozó között. Ésszel, gyerekek, ésszel, ez érződik odabent. Persze a beltér nem olyan nóbl és elegánsan letisztult, mint egy Volkswagené, nem olyan futurisztikusan Star-Trek, mint a Civicé. Valahol a kettő, az üllő és a csillagromboló, között helyezkedik el. A kulcsszó ismét a között.
Nem mind arany, ami fénylik, régóta tudjuk. De amit a szem nem lát, a szívnek sem fáj. Ilyen filozófiát követve készült a Cee'd bele. Nagyon olcsó, rideg műanyagot találunk ugyan – mondjuk a középkonzol alja, az alsó ajtókat borító panel vagy a kesztyűtartó fedele is ebből készült (na jó, a hátsó pohártartót csak azért nem bántom, mert másban nincs is) – de semmi több, ennyi. Hogy a fenébe csinálták? Ráadásul még nyereségük is van rajta. Hopp, Papp Tibi (sasszem) észrevétel: a hátsó ülőlap alja nem pőre szivacs, mint sok drágább kategóriatársnál, hanem tisztességes fém, így a 340 literes csomagteret 1300-ra bővítve sem koszolja/tépi össze a dán dog falka az ülés alját.
Ami bántó, az kétségkívül az utas előtti sivatag a műszerfalon. Egy zseb, mélyedés vagy táncoló koreai Elvis-imitátor elférne ott. A másik bibi a szűk, narancssárga kijelző a műszerfal tetején. Maximális kontraszt mellett is meddő harcot vív az őt támadó fotonokkal. Ja, és Angélánk finom, nemdohányzó női orra jegyezte meg, hogy a beltér szaga olyan, mint egy Mi-8-asnak, amiből néhanapján leveti magát a mélybe. Tárolórekesz, pohártartó, kis fiók azonban van bőven, sok apró-cseprő holmit képes elnyelni a beltér.
A Winkler által dicsért rökamié-üléshuzat tényleg érdekes, mintha nem is autóba, hanem kerti hintába készítették volna. Ennyi játékot engedtek meg a beltér-felelősöknek, ki is használták. A helykínálat maradt, mint volt, ketten hátul jól, hárman – szokás szerint – szűkösen férnek el. Az üléspozíció elöl jó, fájós hátamnak jót tett, hogy a deréktámasz nem csak tessék-lássék türemkedik ki. Ha rendesen rányomunk a karra, olyat pucsítunk, mint Csisztu Zsuzsa a gyakorlat végén.
hirdetés
A pöc-röff helyett pöcc-ssssss jut, a röffögésről réges-régen leszoktak már ezek a kis négyhengeresek. Az európai bemutatón a német piacra szánt 90 lóerős verzióval csapattak, de ezúttal az erő velünk van, 109 lóerős a változó szelepvezérlésű ezernégyes. Igaz, meglehetősen magasan, 6200-nál tudja ezt, a 137 newtonméteres nyomatékcsúcs is 5000-nél jelentkezik. A 109 papíron jól mutat egy ilyen kis motornál, sajnos a hozzá tartozó fordulatszámot már kevesen veszik figyelembe. Minden mai kicsi szívómotor ilyen, a markáns különbséget és a motor karakterét már inkább a motorvezérlő elektronika szabja meg.
És itt jön a képbe a Papp Tibi-féle összeesküvés-elmélet, miszerint a nemzetközi bemutatókon némiképp buherált, fickósabbra hangolt, über-minőségi üzemanyaggal tankolt tesztautókba ültetik a nagyérdeműt. Így vagy úgy, mikor megérkezik a hazai tesztautó, szinte minden esetben elválik a szar a májtól. A Kia esetében nem lehet túl tehetséges a Füstcsavar- és Motorhangoló Brigád, hiszen a kis motor – bár nem tartom olyan átütően mérgesnek, mint Winkler – a mai 1.4-es mezőnyben a legjobb, és erről nem nyitok vitát. Sztrádatempón persze megjön a hangja, négy emberrel-csomagokkal ellustul, de merem állítani, hogy az Opel és a VW ilyen motorjai ennél kelletlenebbek, a Renault 16 szelepes 1,4-ese lehet pariban vele. Igen, anyámnak már előzetesen elküldöm a bocsánatkérő sms-t.
Nem fogjuk a kerekek köré göngyölni az aszfaltot, de ha kell, tudunk ugrani egy nagyot, 1200-1300 fölött már szépen kapja fel a fordulatot a motor, és ha üvöltve-prüszkölve is, de hezitálás nélkül üti meg a leszabályzót. A kormány és a fékek legjellegzetesebb tulajdonsága az, hogy vannak. Előbbi abszolút semmilyen visszajelzést nem ad az útfelületről, igaz ugyan, hogy durván felkeményedik, de ez olyan, mint amikor beáll a hullamerevség. Használni, használni, nem élvezni, HASZNÁLNI! Elnézést, mindig emlékeztet erre. A négy tárcsafékes fékrendszer jó, határozott fogáspont nélkül ugyan, de könnyedén elbír az 1188 kilóval.
A váltó, ha nem is maga a tökély, azért becsülettel teszi a dolgát. A váltókar keresztirányban hosszú úton mozog, így a szokásosnál szélesebb csuklómozdulatokkal váltunk, de a kapcsolási érzet jó. A váltást jelző piktogramok idegesítőek, valójában azt mutatják, hogy NEM spórolunk. Ha rá hallgatunk, akkor 2500 körül rendre feljebb kapcsolunk, a gond csupán az, hogy ilyenkor nem haladunk. Ergo nem is fogyasztunk semmit. Nyugodtan felejtsék el a fenébe az egészet.
A 16 colos alufelniket más autókon éppen elégségesnek, itt már soknak tartom. A csillapítás ugyan jó, finoman kihajózza, kirugózza az enyhébb úthibákat, de a keresztbordákon dübben. Szerencsére inkább a hang zavaró, mintsem maga az ütés, de meg kell említeni, a történelmi hűség megköveteli.
Ne várjanak többet, ennyi. A Cee'd továbbra is nagyon jó ár-érték arányú alsóközepes, se több, se kevesebb. Értéktartása alacsony, egy 2007-es ezernégyes, klímás modellt már kettő és félből betakar, és még mindig maradt öt év garanciája, minősége abszolút értelemben is szintben van a legnagyobb konkurensekkel, egy nagyon jó, unalmas családi autó. Tán egy Csikós idézettel zárnám becses soraimat: nem is értem, közlekedni miért vesz bárki más autót, ha csak az a cél, hogy embereket, csomagokat juttassunk A-ból B-be, egyszerűen nem kell jobb. El ne felejtsem, Nyegleo megfutotta vele standard, fogyasztásos körünket: 6,6 litert fogyasztott százon 47,79 km/órás átlagsebesség mellett.
És igaza van. De azért csendben hozzáteszem: szerencse, hogy ott vannak a többiek is. Ha csak Kia Cee'd lenne az utakon, az a szívnek és a szemnek fájna. A fejnek nem.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
További cikkeink
