Nagy nyári fogyasztásteszt öt, gazdaságosnak mondott autóval

Oszt’ mennyit eszik százon?

2009. július 9., csütörtök 02:35
A fene sem gondolta volna, hogy a teszt végeztével olyan belviszály kerekedik a dologból, ami miatt több tucat latin-amerikai állam lenne képes hadat üzenni egymásnak. De kezdjük elölről, még mindig onnan a legkönnyebb.

Illetve fenéket, dehogy könnyű, hiszen ha emlékezetem nem csal, ez volt a legtöbb embert megmozgató összehasonlító tesztünk. A tíz aktív szerkesztőségi tagból négyen vettünk benne részt, ha a maradékból kivonják azokat, akik külföldi úton vagy terepen voltak, elhiszik, hogy aznap mindössze egyen szerkesztették a lapot odabent. Mi, többiek pedig bevágódtunk a tesztautókba, és mértünk, káromkodtunk, vitatkoztunk, tankoltunk. Robertó, a vágómester is velünk tartott operatőrével, Tamással, így evidens volt, hogy egy autót kapnak ők is.

Papp Tibivel összedugtuk a fejünket, és lehetőségeinkhez (na meg az importőrökéhez) képest igencsak színes palettát válogattunk össze az elérhető tesztautókból. Szempont volt az eltérő motorcsalád, más-más váltószerkezet, és hogy legyen köztük hibrid, meg alacsony fogyasztást ígérő benzines is. Nem sok közük volt egymáshoz, de egy biztos metszéspont azért akadt: mindegyikben volt klíma. A kis híján 130 kilométeres túra rajtvonalára tehát a következő típusok sorakoztak fel.

Én egy Hyundai i30 1.6 CRDi -t kaptam, ötfokozatú kézi váltóval, Comfort felszereltséggel, amely jelenleg 3 629 000 forintért kapható. Ezt egyébként a Kia Cee’d helyett választottuk, mert az épp nem ért rá. A Hyundai motorja 90 lovas volt, nem az erősebbik, 115-ös.

Papp Tibi a stop-start rendszerrel ellátott 1,3-as, benzines, hatfokozatú kézi váltóval szerelt jajjdesárga, 4 020 000-be kerülő Toyota Yarisra esküdött. Ilyen változat létezett az előző generációs Yarisból is, kíváncsi volt, ez is olyan takarékos-e. Az autó trükkje mindössze annyi, hogy álló helyzetben leállítja a motorját, amikor pedig az ember benyomja a kuplungot, hogy egyesbe kapcsoljon, újraindul.

Az adatbázisunk és a Népítélet Gyurcsók Józsija, Nyegleo egy Peugeot 308 1.6 HDi kényelmét élvezte, tetézve egy robotizált váltóval, mindezt 6 874 000 forintért. A Peugeot váltója tehát nem energiazabáló, hagyományos automata, hanem kisebb veszteséggel dolgozó kézi váltó, amit megfontolt munkahengerek kezeltek. Ahogy a kuplungot is.

Robertónak egy mélytengeri búvárhajóbelső szagát árasztó Dacia Logan 1.5 dci jutott, mindösszesen 3 040 000 forint értékben. Ebben sem volt semmi különlegesség, 85 ló és öt gang a váltóban.

Bende Tibit ekkor már napok óta nem lehetett kirobbantani a hibrid, CVT váltóval szerelt Honda Insightból, így hagytuk is benne, jöjjön azzal, mentse meg a bolygót. (Ára: 5 899 000 Ft) Ez, akárcsak a Toyota, benzinnel üzemelt, ráadásul automata váltója volt. A lámpánál ez is leállítja a benzinmotorját, sőt, még többre is képes: fékezéskor tölti az akkujait, az így elspájzolt elektronokat aztán a gyorsításoknál hasznosítja.

Eredetileg eltervezett útvonalunk 150 kilométer hosszú volt, ennek egyharmada városi (pontosabban budapesti) araszolgatás (a visszaúttal egyetemben), majd egy 50 kilométeres autópályarész le a sukorói (Velencei-tó melletti) Gémeskút étterembe, majd kiadós ebéd után vissza a szerkesztőségbe a 7-es úton. Kifejezetten megkértünk mindenkit Papp Tibivel, hogy ne a minél kisebb fogyasztás legyen a cél, ne vezessenek szándékosan spórolva, hanem csak ahogy napi szinten szoktak. Ez nagyon fontos volt, hiszen odafigyelve ezen autók mindegyike képes arra, hogy nagyon kedvező fogyasztást produkáljon. Ugyanez igaz fordítva is, taposva-gyilkolva szinte korlátlan mennyiségű üzemanyag lefolyik a torkukon. Szóval csak úgy, mint a mindennapokban, klímát kapcsolni, ha kell, rádiózni, világítani.

Persze már az elején kezdődtek a gondok. Tervünk az volt, hogy a Pesti alsó rakpartról a Petőfi hídon átautózunk a budai oldalra, egészen a Bem rakpartig, onnan pedig a Margit körúton át ki Budaörsre, a Yamahához, ahol kitesszük Árpádot. Naná, hogy aznap reggel zárták le a budai rakpartot, így kihagytuk ezt a szakaszt, gondolván, a pesti oldalon úgyis megdöglünk mindannyian a dugóban. A szerkesztőséghez közeli benzinkúton (Váci út 202.) tankoltunk tele minden autót, egyezményesen az első pisztolykattanásig.

Később ez lett az a pont, ahol az Insight-affér elkezdődött: nem voltunk benne biztosak, hogy ügyvezetőnk nem a kutasnak adta-e a pisztolyát, tankolja ő tele a virágokkal borított japánt. Erről akkor még mit sem tudtunk (szerintem sosem fog kiderülni), nekivágtunk a rakpartnak káoszt, dudaszót és gőzölgő fejeket vizionálva. Lenulláztuk a napi számlálókat, majd nagy levegőt vettünk.

Döbbenet. Ez a helyes szó, hiszen mikor mindannyian begurultunk a Yamaha parkolójába, Papp Tibinek csak egy „Mi az Isten, ciánoztak a rakparton?”-ra futotta. Ilyen még sosem volt, hogy reggel kilenc órakor szinte a megengedett sebességkorlát körüli tempóval guruljunk végig a városon. Mivel az Insight és a Yaris is start-stop rendszerrel volt ellátva, ők bukták itt a legtöbbet, hiszen ritkán tudták kihasználni adottságukat. Persze nem telt el két perc, és a két Tibor máris konfrontálódott egymással. Papp próbálta rávenni Bendét, hogy legalább néha adjon gázt, és közlekedjen normálisan, ahogy a többiek.

Nyegleo elégedetten pattant ki a 308-asból, csupán kicsit komorodott el az arca, mikor a robotizált váltóról érdeklődtünk. Én a magam részéről elégedett voltam, Árpád súlyával a fedélzeten is elég jól álltunk, bár autónk kétségkívül nem a legkomfortosabb, a keresztbordák zavaróan nagyokat ütnek a futóművön. Ellenben Robertó úgy bukott ki a Loganból, mint amatőr búvár a telefingott keszonkamrából. A belterét ugyan átdolgozták, de a szag maradt. Összefoglalva: valami furfang és ármány történt, de nincs mit tennünk, reméltük csak, hogy a délutáni visszaúton azért rendes ízelítőt kapunk statikus haladásból. Irány a sztráda!

Természetesen itt is betartottuk a maximális sebességkorlátozást, szép elnyújtott konvojban mentünk, befért közénk bárki, előztünk is bőséggel, meg persze szívtunk is. A „Ki tudja a másikat megelőzni minél kisebb sebességkülönbséggel” játék kelet-európai döntőjét Ivan Petrakov bolgár teherautó-sofőr nyerte Marius Florea román matador ellen egy gyönyörű, 8,27 másodperces manőverrel. Ehhez az elvonuló, mintegy másfél kilométeres kocsisor heveny dudálással gratulált neki. Ezt leszámítva eseménytelenül telt az út, kezdett meleg lenni, így néha teljesen lehűtöttem a klímával a belteret, majd kikapcsoltam, az allergiám nem szereti, és különben is, lehúzott ablakkal állítólag többet fogyaszt az autó, mint klímával, így nem teheti szóvá senki. Időnként helyet cseréltünk, de javarészt sikerült egyenletes tempót autózni, bár ezen a szakaszon indokolatlan lassúsággal lettem meggyanúsítva amolyan kölcsönkenyér visszajár alapon.

Valamivel tizenegy óra után parkoltunk le az étterem parkolójában, a kamera rögzítette az adatokat, nekiálltunk fotózni, operatőrünk pedig egyenként felképezte az összes autót. Elég sziszifuszi munka, de lukulluszi lakoma ígérete hajtott minket. A nagy kavarodásban és keresztül-kasul beszélgetés közepette Robertó megemlíti, hogy a búvárfingon kívül mintha gázolaj szagát is érezné a Loganban. Nyitjuk a motorteret, nocsak, alánézünk, és a műanyag kartervédő széléről bizony szép csendben folydogál az üzemanyag.

Hűha, ennek a fele sem tréfa, de emiatt nem hagyjuk félbe a tesztet. Biztosítottuk őt sajnálatunkról, megígértük, hogy mérgezés esetén nagyon sírunk majd az ágya felett, majd fejest ugrottunk a borzasztó mennyiségű étekbe, jó ebédhez szól a nóta, a két Tibor zsörtölődő vitatkozása: jó autó az Insight, vagy sem? Pattanásig feszült gyomorral vágtunk neki az utolsó szakasznak: végig a 7-es úton, az újpesti szerkesztőséget a másik oldalról megközelítve, az autókat ismét teletankolva.

Tesztünk ezen része meglehetősen nyugalmasan telt. A kiadós étek elnyomott mindannyiunkat, az útvonal bőségesen meg volt szórva sebességkorlátozó táblákkal, időnk pedig bőven, elég volt fél háromra visszaérni. Másodikként haladtam a sorban, a Peugeot mögött, de a városba beérve azon kaptam magam, hogy mindenki előttem van. Gondoltam, csupán a szokásos helycsere, de mikor utolsóként a Dacia mögé kerültem, megértettem, miért menekül mindenki: a menetszél a szivárgó gázolajat végighúzta az autó alján, majd a turbulencia lecsapta a csomagtartó fedelén, 4-5 autónyira éreztetve ezzel szegény Logan szagát. Nem irigyeltem Robertót.

Na, ekkor aztán kamatostul kárpótolt minket a forgalom a reggeli kimaradásért. Araszolva, apránként tipegve jutottunk előre, végig álltuk a rakpartot (hurrá), főttünk a levünkben, a klíma mindegyik autóban csúcsra járt, kínlódtunk, ahogy szinte mindennap kínlódik több tízezer autós ebben a városban. Mint sivatagban felsejlő oázis, olyan volt nekünk utunk végállomása. Eljött az igazság pillanata, a Honda-gate kirobbanni készült. Három fogyasztási adatot tüntetünk fel: az általunk mért, elhasznált üzemanyag-mennyiségből és a megtett távból számított átlagot, az autó fogyasztásmérője által mért számot és a gyár által megadott kombinált fogyasztást.

A Dacia Logan 1.5 dci végzett az utolsó helyen, de meg kell adni, erről bizonyosan a szivárgó gázolaj is tehet. 136 kilométert tett meg, ezalatt 12 liter fogyott a tankból, ez 8,82-es átlag. A fogyasztásmérő 5,3-at mutatott, a gyár által megadott érték: 4,5 liter.

A start-stop rendszerrel szerelt Toyota Yaris 124,8 kilométeren 7,76 liternyi nedűt csippentett, ez 6,22 literes átlagnak felel meg, ez az autó szerint 6,4, a gyártó ellenben csupán 5,1-et ad meg.

Harmadik helyen a robotizált váltóval felszerelt Peugeot 308 1.6 HDi. 127 kilométer 6,38 liter gázolajba került, ez 5,02 literes átlag. A kijelzőn 5,6 virított, ez több mint egy literrel haladja meg a gyártó által megadott 4,5-ös értéket.

Második helyre a Hyundai i30 CRDi csattogott be. 126,4 kilométer után 5,26 liternél csapta le a pisztolyt, ez 4,16-os átlagnak felel meg, a fedélzeti számítógép ekkor 5,2 litert mutatott, a gyári érték 4,7.

Tesztünkben a legkevesebbet fogyasztó jármű a Honda Insight lett, ezen eredmény olyan hihetetlen, hogy még a Nyugdíjas Totalcar Alkalmazottak ötvenedik, jubileumi ünnepségén is ezen fog vitázni Papp Tibi Bendével. 125,3 kilométer után mindössze 4,42 litert kellet rátankolni, ez már-már szürreális, 3,53 literes átlagnak felel meg. A számítógép azonban 5,4-et írt ki, a gyár 4,4-et ad meg.

Óriási vita lett ebből, kollektíven megvádoltuk szegény Bende Tibit, de másnap – szemtanúval – végigjárta ugyanezt az útvonalat, és hajszálpontosan ezt az eredményt kapta. Csillagos megjegyzésként pedig álljon itt egy részlet a Papp Tibi által küldött levélből: „Az Insight nálunk eddig lefutott kilométerek (601) alatti átlaga 4,87, ha nem számoljuk a velem eltöltött 60,2 kilométert, amelynek során, teljesen a szokványos stílusomban vezetve, igaz, dugóban, klímával megevett 5,45 liter benzint. Volt benne 6-8 gyorsítás is, a fotózás során, de az is szokott lenni mindig. Azaz 8,79 litert fogyasztott százra vetítve. Ezt is bekalkulálva az átlaga 5,26 l/100 km, és szerintem még ez is egy zseniálisan jó érték.”

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján !

Konklúzió? Láthatják Önök is. Sokak szerint lelassult az autóipar fejlődése, de messze még a megállás. Ezen autók egyike sem tizenmilliós prémiumtermék. Hétköznapi, bárki által megvehető, és javarészük már sokak által megvásárolt, kipróbált gép. Mégis takarékosak, jól felszereltek (felszerelhetőek), kompromisszumot hellyel-közzel kívánók ugyan, de egy átlagos magyar család igényeit 90 százalékban kielégítő modellek, melyek tényleg kímélik a pénztárcánkat. Márpedig az autósok jelentős hányadának ez a legfontosabb, és valahol igazuk is van. Ki tudja, talán csak a csillagos ég szab határt az üzemanyagáraknak… Az Insight pedig nyert. (?)

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

hosszbordás szíj
HONDA ACCORD 2.0 EXi lépcsőshátú 1986-1989
2510 Ft
fékbetét készlet, tárcsafék
HONDA CIVIC 2.2 i-DTEC Ferdehátú 2012-2013
12036 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

A Roadster for the Motherland
The top circle comrades of the mighty Soviet Union may have had their fair share of luxuries but they were in trouble when they wanted drive their lovers to their datchas in a roadster.