Mikor a cégvezetőség bekopogott Walter da Silva ajtaján, mindössze egy marék apró, egy Scirocco-katalógus és egy szatyor alkatrész volt náluk. A mester gyorsan leszedálta magát egy tucat Ibalginnal, fogta a vakolókanalat, a sublert, és munkához látott.

Sok munkája nem volt, hiszen az A5 platform változatlan, de lelkiismeretesen frissítette a formát. Szűkebbre húzta a fényszórókat, divatos metszést kaptak, beleolvadnak az új maszkba. A Comfortline felszereltségi szinttől felfelé a maszk vastag lamelláit diszkrét krómcsík díszíti. A kanyarodáskor automatikusan felkapcsoló ködfényszórók is szürke keretben meredeznek. Az oldalsziluett semmit nem változott, az első ajtók méretét a hátsók sínylik meg, cserébe legalább nagy szögben nyílnak. Da Silva legfinomabb trükkje, a kis vállasodás jól mutat, de ha nem figyeljük, észre sem vesszük, nem új dolog. A hátsó Tiguan-lámpák sokkal szebbek, mint az eddigi pápaszemek, a magasra nyíló csomagtérajtó mögött nem változott a 350 liternyi hely. Kívülről ennyi lenne, ha nem hívták volna fel figyelmünket a rafinált, ötágú acélfelnire és a trükkös dísztárcsára. Árpád nem hagyta azok nélkül fotózni az autót, pedig egy kis vagányság nem ártott volna. Sebaj, a beltér a lényeg.

A fejlesztési listán maximális prioritást élvezett az utastér, hiszen még a gyári ismertető első két oldala is csak „Élje meg a minőséget. Az új Golf.” jellegű szlogenekkel van tele. A 110 lóerősre butított 2 literes turbódízel 119 g/km-es CO2-kibocsátása csak a harmadik oldalon ordít. Na, finom dolog, mondhatom.

Ejnye-bejnye, ott egy műanyagforgács (videó)

A Comfortline szintű Golf bele tényleg hozza a prémiumérzetet; először csak jól sikerült mimikrinek tűnt, de tényleg érezhető a befektetett idő, energia és pénz. A csend már-már döbbenetes. A keszölcei kompra vártunk, a motor járt, bent pedig hallani lehetett a kiflin olvadó vajat. Tényleg volt értelme az extra zajszigetelő rétegeknek. A hellyel nincs gond, a keményre tömött ülés kényelmes, minden egyszerűen áttekinthető, logikus, mint egy Volkswagenben. Aljas, kárörvendő szívem megörült, mikor megtaláltam az oldalsó légbeömlő krómdísze alól kikandikáló műanyagforgácsot, mikor pedig Árpád egy kicsit hegylakós kiszállásnál véletlenül kirúgta a fényvisszaverő prizmát… ó, katarzis. De most már 26 perce gondolkodom, és nem jut más eszembe a belsőről. Ez pedig az autót dicséri - unalmasnak unalmas, fekete is, de felhasználói szemmel tökéletes. Persze beültem hátra, de amilyen majompózban vezetek, nem is csoda, hogy elfértem magam mögött.

A kétliteres, common-rail dízelt ismertük már a Passat CC-ből is, a régi Pumpe-Düséhez képest sokkal finomabban jár, mintha egy Moby Dick-koncertről estünk volna be a bécsi filharmonikusokhoz. Valószínű, hogy ez lesz a Golf primér „zöld” nagy dízele (mert ugye kicsinek ott van még a vadonatúj, 90 lóerős 1.6 TDI), hiszen a károsanyag-kibocsátási normákat és a nálunk mérhetetlen EURO 5-öt csuklóból teljesíti. A katalógusadatok alapján szimpatikusnak tűnt, de a 110 lóerőt és a 250 Nm nyomatékot nagyon keresni kellett az amúgy precíz ötfokozatú kézi váltóval. Ha sikerült mindig a nyomatékcsúcs közelében váltani, akkor megcsapta a dinamizmus szele, de csak amolyan ebéd után eleresztett laposfing-szerűen. A 10,7-es százra gyorsulást eszünkbe sem jutott kipróbálni, ez a motor nagyon nem erre lett kitalálva. Közlekedni mindenesetre elég, a kijelzett 6,3 literes átlagfogyasztás mellett is.

Javára legyen írva, hogy a tempó abszolút nem hiányzott, kalap nőtt a fejünkre, és csak csordogáltunk a Csallóköz kanyargós kis útjain. A futómű mintha leheletnyivel puhább, komfortosabb lenne, mint elődjében, a kormány szétlőve szervóval, az utat csak a szemeinkkel érzékeljük, minden porcikája a polcon porosodó mázsás lexikon nyugalmát sugallja. És ez itt a lényeg. Nem kellett rajta sokat gondolkodni, azonnal átjött az üzenet. Stresszmentes, minőséginek tűnő, precízen összerakott és csendes közlekedési eszköz. Ennyi a VW Golf, amit tud, azt jól tudja.

Az általunk tesztelt példány alapára 6 228 200 forint, amit a kétzónás klíma, és az apró-cseprő csomagok meg a metálfény 6,5 millióra tornászott fel. Megkéri az árát, hiszen az ötajtós Mégane Privilége felszereltségben, a 130 lóerős régi dízellel és minden extrát együtt (bi-xenon, parkolássegítő, DVD kommunikációs navival stb.) sem üti meg a 6 100 000-et, a hatfokozatú kézi váltóval szerelt 150 lóerős CDTI Astra a középső Cosmo-csomaggal megáll 6 063 000-ből.

Szürkék között minőségi etalon lesz a Golf VI., az eddig legjobb wolfsburgi fakó.