Már a doboz sem a régi

Menetpróba: Kia Carens és Procee’d - 2013.

2013.03.18. 05:40 Módosítva: 2013-03-18 08:20:19
Ha én a Kia lennék, csendben hagytam volna kimúlni a Carens nevet, ami eddig egy igazán jó, de a köz számára teljesen érdektelen családi egyterűt takart. Az új viszont már a Cee’ddel megkezdett minőségi és formai vonalat viszi tovább, simán lehetett volna Excee’d is, ha már kell egy jó ötlet ezen a mezsgyén mozogva. Ja, és hogy tovább játsszunk a névvel: ugyanezen a bemutatón elővezették az új Procee’d kupét is.

Ha családi buszlimót vezetsz, szinte üvöltöd a világ felé, hogy középkorú vagy és házas, gyerekek tépik az idegeidet huszonnégy órában és úszol a lakáshitelben – vette ezt kiindulási pontnak az új Carens megalkotásához a Kia. Épp csak azt nem tették hozzá, hogy az első levél Viagra is ott figyel már bekészítve a hálószobaszekrényben. Ja, és még valami, e mondanivaló illusztrálásához jól felismerhetően egy Volkswagen Tourant mutatott a kivetítő a határozottan SZOT-üdülős behatásokat mutató monacói Meridien szálloda konferenciatermében.

Tehát a Touran a fő ellenség, ennyiből világosan sejthetővé vált. Hogy feltevésünk erősebb lábakon álljon, további utalásokat kaptunk, az új Carens méreteit ugyanis kizárólag a Volkswagen kompakt MPV-jével hasonlították össze. Annál két centivel hosszabb, bő eggyel szélesebb, a tengelytávjában is több mint hét centi van még, ami pedig a legfontosabb: hat és fél centivel alacsonyabb.

Egy Tourant hajtva a Kia szerint rád van írva, hogy kapuzárási pánikban szenvedsz, és bosszant, hogy ha esetleg még szeretnél is néhány utolsó kósza numerát, amíg van grafit a cerkában, akkor se néznek rád a nők. Pedig ha már ott a család, kutya, hitel, a már csak egyre hosszadalmasabb és drágább kozmetikusi beavatkozások után (és mind rövidebb villanásokra) húszévesnek tűnő feleség, mindezt legalább az autódról ne vegyék észre – akik számítanának.

Ezért laposabb, szélesebb, hosszabb, díszesebb, vagányabb grafikájú a Tourannál (no meg a réginél) az új Carens. Ezzel az elmélettel csak az a baj, hogy a férfiak ugyanúgy maguknak vesznek autót, ahogy a nők saját maguknak szépészkednek – a másik nem sokszor teljesen mást várna tőlük. Ismeretlen nőkkel szóba elegyedni, hazafuvarozni például két, profi amorózó barátom szerint is női autóval kell – Yarisszal, Micrával, Beetle-lel – mert az nekik tetszik, ők egyáltalán nem gondolják rólad, hogy impotens vagy fura fiú vagy, ha ilyennel jársz, viszont rögtön van egy közös érdeklődési téma. A nőktől tehát a Carens olyan lehetne, amilyen akar, nem ezen múlik majd, hogy kapuzárás előtt besurran-e még utoljára egy cica az ajtó résén.

Maradjunk önző módón magunknál, mi férfiak. Ha már ver minket az élet egy buszlimuzinnal, legalább nekünk tetsszen. És a Carens jó eséllyel fog is. Ugyanaz a krómból improvizált tigrisorr-maszk, mint a többi Kián, erős oldalsó törések, mértékkel, de lényeges helyeken alkalmazott krómcsíkok, megfelelően düllesztő kerékjáratok, alsó-szélső sarkokba kitett mindenféle lámpák, hogy szélesebbre csalják a formát – itt minden meg lett téve, ami megtehető volt a CAD/CAM gépen.

Mindezek ellenére nem érzem igazán slanknak a formát – ki kellene belőle venni függőlegesen vagy tíz centit, akkor lenne nagyjából az, amire gondoltak. De hát azt nem lehet, akkor nem maradna belül elég hely. Mert literekből ebben a Carensben sincs igazán elég, ahogy talán a Renault Grand Scénicen és a Ssangyong Rodiuson (jaj!) kívül talán semelyik ilyen kocsiban. Hosszan kell játszani az – egyébként egyenként tologatható – középső ülésekkel, hogy leghátul legyen valamennyi lábtér, és a középen ülőknek se kelljen térdműtétre menniük az utazás után. Hiába óriási a tengelytáv, hiába igaz talán, hogy a konkurensekhez képest sok a hely, azért ez is csak egy 5+2-es egyterű.

De azért nem ügyetlen – a kiások láthatóan mindent beleadtak, hogy praktikus legyen. A vezetőülést leszámítva valamennyi támla lehajtható, a leghátsó két szék az ős-Zafiránál kitalált módon a padlóba süllyeszthető. Ha a jobb egyen levő is fekszik, a raktérbe akár 215 centi hosszú tárgyakat is betolhatunk. Abba a raktérbe, amely hét üléssel mindössze 100 literes, öt üléssel viszont már fél köbméteres, kétülésessé alakítva pedig kis híján 1,7 köbméteres pakolható térfogatot ad.

Van itt mindenféle figyelmes trükk, ilyen a helyéről kipattintva zseblámpává alakuló csomagtér-világítás, a rögzítőkampók, a hátulról is lehajtható ülések, no meg a legnagyobb vakítás, hogy a kivett csomagtérrolót be lehet tenni a raktér leghátuljában, a padlóba elrejtett kicsi üregbe. Nem tűnik talán világrengető újdonságnak, de ha volt már kombi autójuk, tudják, hogy azzal a szemét rúddal nem lehet igazán mit kezdeni, ha kiveszik a helyéről. Itt megoldást nyert a probléma.

És még egy csomó egyéb, már nem a kocsi hátsó fertályához kapcsolódó fogást is érdemes szemügyre vennünk. Az LCD-alapú analóg műszereket. A külső tükrökbe épített pocsolyavilágítást, kiszálláshoz. A kulcsnélküli nyitást és indítást. A sávelhagyás-figyelőt, a változtatható erejű kormányrásegítést, a színes, jó képű tolatókamerát, a kanyarvilágítással kombinált xenon fényszórókat, a kormányfűtést, az oldalsó ablakrolókat. Még önparkoló szisztéma is van a kocsiban: ennél megfelelő hely esetén csak a gázt és a féket kell használni, a kocsi maga pörgeti a kormányt. És persze beáll a helyre, ha ez nem lenne nyilvánvaló.

A kedvenc extrám azonban most következik – az ilyen kisebb autókra alapozott, ám nagyobb légterű kocsikban, amilyenek a kompakt buszlimuzinok, általában gyenge a fűtés, főként a hátsó üléseken. Megint csak egy apróság, de legalább gondolkoztak rajta: a Carens hátsó üléseibe is rendelhető fűtés. Mi több, az elsőkbe háromfokozatú hűtés is. Nincs mit panaszkodnunk, itt konkrétan igaz, hogy a seggünk hátsó felünk is ki van nyalva szolgálva.

Ha pedig valakinek e hosszú lista láttán beugranak az extrákkal teletömött, ám gyanús minőségű, régi koreai autók, jobb, ha átszökdécsel velünk 2013-ba. Ez itt már abszolút európai szint, annak is a felső harmada. Mindenütt igényes anyagok, gyönyörűen eldolgozott részletek, jó ízléssel adagolt díszítések, nincs semmi csicsa, a finom elegancia az úr. Talán a váltó környékére jutott kicsit túl sok a másodosztályú plasztikból, meg persze a nagy, csillogó, ujjlenyomat-gyűjtő, fekete zongoralakk felületből is akad olyan, aki szívesen látna jóval kevesebbet, de c'est la vie, ez most a divat.

A zajcsillapítás, a barátságosan meleg döccenéssel záródó, nehéz ajtók, a finom bőr a kormányon és a váltón mind rendkívül vonzó és otthonos tétel. Itt tényleg minden hihetően minőségi, és ha hozzávesszük, hogy a Kia továbbra is tartja autóira a hétéves garanciát, a látóhatár végképp sziporkázóan tisztának tűnik a Carens-vevő számára. A vicc pedig, hogy a Kia – bár minden újabb minőségi ugrással árat emelt, és ilyen ugrásból akadt jó néhány az elmúlt tizenöt évben – még mindig nem drága, legalábbis a Carens nem az.

Egy autóbemutató tényleg nem összehasonlító teszt, de ha már annyit hasonlítgatták az autót ők a Touranhoz, gyorsan megnéztem, hogyan viszonyul hozzá a Carens. Elárulom: jól, pláne most, a széria bevezetésekor, amikor mindegyik verzión helyből ötszázezer mínusszal kezd az árcédula. A legolcsóbb, 135 lóerős, benzines, ötüléses LX verzió így 4,75 millió forintról indul, és még a hétszemélyesítés negyedmilliós felárával is alulról súrolja az ötmilliót. Ez nem ár egy ilyen autóért.

Még nagyobb meglepetések érik az embert, ha felfelé lépdel a skálán, a gyengébbik, 115 lóerős, 1,7-es dízel 5,55, az erősebbik 136 lóerős 5,95 milliónál kezd, és kapaszkodjanak meg, minden Carensek Zeusza, a kétliteres, 166 lóerős, 200 fölötti sebességre képes, überdurva, családrémítő szörnyeteg is csak 5,55 millióba kerül. Automatával, hét üléssel is csak 6,1 misi. Ennyi lóerőt, automatával (azaz DSG-vel) a Tourannál 9,1 millióért látunk leghamarabb. Persze, abban több a cucc, de nem hárommillióval...

Szép is, jó is, az ára sem semmi, de ettől még simán jöhet az óriási pofára esés: milyen vajon vezetni a Carenst? És szó volt a Procee'dről is – azzal mi van? Lapozzanak, megtudják.