Flottavásárlók második parancsolata

2005.12.05. 04:29
Kisiparosok álma, kezdő zöldségesek vágyainak netovábbja, egyáltalán: az univerzális járművek legelterjedtebb magyarországi képviselője a dízel Astra kombi. A sorozat mindhárom tagja egyformán praktikus, de az elsőben harákoló öngyulladós és a mostani kormányfacsaró nyomatékbajnok között sok olaj lefolyt a Barátság vezetéken.

Ötajtós F-G-H Astra-bemutatónk kézenfekvő folytatása a három karaván leírása. Utóbbiaknál ugyanolyan természetes a koromcsóva, mint csapott hátú egynégyeseknél az előzésnél felszabaduló veríték. Nem ezért, de a vállalati beszerzők ugyanúgy epednek érte, mint az autót több célra használó magánzók.

A kilencvenes évek elején tízezrével önállósodó kisvállalkozók, illetve nyugati cégképviseletek olcsón üzemelő tágas kombik után sóvárogtak. Belföldi kínálat híján (ugye, egyetlen KGST-üzem sem gyártott ilyet) áradt az országba a sok dízel Kadett, de a vagyonosabbak nem sajnálták a pénzt az újdonságra.

Az Opel ősi kombis hagyományokat ápol, így semmi csodálkoznivalót nem találok az Astra bevezetésének évében azonnal megjelenő Caravanon. Ugyanez vonatkozik a dízelmotorra. A vásárlók pedig hősiesen kivárták a gázolajos technika mai szintre fejlődését.

Lusta, füstöl, rohad - más baja nincs.
Az F sorozat

Balszerencsémre egy '93-as, legegyszerűbb szívóblokkos példányra akadtam. Öröm, hogy a technika minden eleme egyértelműen felismerhető. Generátor, önindító és a legfontosabb, az adagoló. Semmi elektronikai trükk, színtiszta mechanika utóbbi is. Hazugság lenne azt állítani, hogy optimális párosítás a terjedelmes, nagy teherbírású kombi és a szűk hatvan lóerős dízelmotor.

Ki hinné, mégis vitték, mint a cukrot. Pedig egy ezerkettes Zsiga erőlködés nélkül otthagyja, lámpánál meg egyedül kispolszkisokkal szabad kikezdenie. Azért ne tessék búbánatba süllyedni, ha ilyennel rendelkezik. Vezettem a 68 lóerős turbódízelt , az is tragikus.

Sok keserűséget tartogat az öreg kombi Astra vezetése. Szervokormány nincs, ehhez képest orrnehéz. Futóműve új korában sem támogatta a sportos ambíciókat, mostanra viszont sokat romlott. Bűn hangos, minden óvatlan gázadást erőteljes mormogással büntet. A komfortot kizárólag manuális eszközökkel teremthetjük meg. Az előnyei ugyanilyen egyértelműek. Hat literrel simán beéri.

Csomagtartója óriási, és igen egyszerűen bővíthető. A rakodóperem alacsony. És általában már annyira ütött-kopottak, hogy senki sem sajnálja a moslékos vödröt, a földdel szennyezett gumós termést, esetleg a szutykos szerszámokat, maradék anyagot behányni a raktérbe. Na jó, a látszat kedvéért egy kimustrált ágytakarót azért érdemes leteríteni.

Ahogy röpülnek az évek, jönnek elő a hibák. A 174 ezer kilométer még nem indokolt komolyabb motorfelújítást, de például a vezérműszíj már volt szíves elszakadni. Szerencsére a szelepemelő himbák törtek el a kikönnyített részükön; más, drágább alkatrészek nem sérültek. A többi szerkezeti elem viszonylag jól bírja, a váltó bontatlan, ahogy a normál karbantartással kezelt futómű és fékrendszer is. Bezzeg a kasztni... 10 éves korára a küszöbök szó szerint elporladtak.

A külső festékréteg még masszívnak mutatta, de nemhogy csavarhúzóval, ceruzával is könnyedén át lehetett ütni. Belül méteres hosszon hiányzott az autó stabilitásához nélkülözhetetlen fémszelvény. Nem járt jobban a bal első sárvédő sem. Számos példánynál szokott szétmállani a csomagtérajtó. Fontos kiemelni, hogy nem szétzúzott, agyonhegesztett, igazi védelem helyett gittel fedett felületekről beszélek. Az Opelek úgy a múlt évtized közepéig egyszerűen semmilyen ellenállást nem mutattak az oxidációval szemben.

Így az idős Astrák leendő vevőinek elsősorban karosszériás ismerősüket kell megfűzni az állapotellenőrzésre. Mármint ha jóindulatú az illető; ellenkező esetben vígan dörzsöli a markát a várható zsíros megrendelés láttán.

Közvetlen leszármazott, közös gének nélkül
- G széria, 2005-ből

Minden F-Astra cikk közös fordulata a rozsdás karosszéria, a halovány motor, a bumfordi külső. Bezzeg más eszköztár után kell néznie a firkásznak, ha a '98-ban érkezett második Astra kombit akarja pellengérre állítani. Jóval erősebb dízelblokkok, baleset nélkül biztosan rozsdamentes külső és a még most is divatosnak mondható megjelenés nehezíti dolgunkat.

Nagyot lépve az időben egy szinte új 1,7 CDTI-t próbáltam ki. Súlyos igazságtalanság ez az előző vénséggel, de időszerűsége indokolja. A Classic szócskával díszített sorozat előző tagját csak benzines változatban árulták, most viszont a jelenlegi leggyengébb, 80 lóerős dízelmotorral is megvásárolható. Szögezzük le gyorsan: ég és föld a két autó. Futómű, fék, és főleg a motor hatalmas változást hozott.

Kimondottan jó vétel, még ha az újítások messze el is kerülik, sőt a most kapható autókban megszokott dolgokat is igyekeztek az extralistára száműzni. Ilyen például a tetősín. Érthetetlen garasoskodás, mivel a hosszú tetőre jól fel lehet passzítani a festőlétrát, másik szakma képviselőjének a szálanyagot, a harmadiknak a leszabatlan szegőlécet.

Rendelhető (szűk) elektromos csomag: villanyablakok elöl, elektromos tükrök. Ahány Classic II-t láttam, mindben utólag applikált rádió szolgált szórakoztatásra; könnyebb rábeszélni a kereskedőt a huszonezres kiegészítőre, mint némi engedményre.