Ra nélkül

Teszt: Alfa Romeo Alfa Brera 2.4 JTDM 20V - 2006

- gyulavitéz -

2006. december 14., csütörtök 08:43

Sportkocsinak másodrendű, impotencia, önbizalomhiány és depresszió ellen azonban hatékonyabb, mint egy éjszaka Shakirával a Maldív-szigeteken.

A totalcar különös esete a Brera tesztautóval

Valamiért nem kaptunk Brerát. Jó fél évig nagy erőkkel dolgoztunk az ügyön, de a hivatalos tesztautó valahogy csak nem akart eljutni szerkesztőségünkig. Ígéretek voltak, olyanok, mint: talán a jövő héten, vagy: most éppen össze van törve, de ahogy készen lesz... aztán, úgy látszik, sosem készült el.

Ezért hát piszkos eszközökhöz folyamodtunk, és magánszemélytől kértünk autót a teszthez. A totalcar szerkesztősége ezúton mond köszönetet Kátai Tamásnak a tesztautóért és az együttműködésért. Örülünk, hogy végre írhatunk a Breráról, hiszen fontos modell, de alaposabb munkát végezhettünk volna, ha nem csak ilyen rövid ideig próbálhatjuk ki a tesztautót. Ki tudja, egy hét együttlét alatt talán jobban meg is kedveltük volna. Persze az is lehet, hogy nem. (Lapzártakor az aktuális kifogás, hogy a hivatalos tesztautóhoz még nem sikerült téli gumit szerezni - a szerk.)

Nem minden szögből látszik elsőre, hogy nem mezei 159-essel van dolgunk

Az Alfa GT sajtóanyaga rendre hangsúlyozza az autó sportos viselkedését, cikkem megjelenése után mégis sorra kaptam a méltatlankodó leveleket az Alfa-hívőktől, hogy a GT nem is sportkocsi, rossz nézőpontból vizsgáltam - ebben egyébként igazuk is volt, csak hát a sajtóanyag, ugye -, és majd meglátom, hogy a Brera mekkora durranás lesz, és az lesz az igazi, a kőkemény. És jött, aminek kell, és megkaptam a Brerát, és kipróbáltam, és már nem hiszem, hogy a GT sportkocsi, és azt sem hiszem, hogy a Brera sportkocsi, sőt, azt hiszem, az Alfa Romeo jelenleg egyetlen igazi, vérbeli sportkocsit sem tud felmutatni; a kis példányszámú 8C Competizionét leszámítva, de az nem ér, mert olyat valószínűleg látni sem fogunk, nem birtokolni. Mindez persze egyáltalán nem baj, de megkérem a kedves fanatikusokat, hogy a gyűlöletlevelek számát csökkentendő inkább el se olvassák ezt a cikket, vagy egyszerűen fogadják el, hogy az Alfa Romeónál mostanság sokkal-sokkal fontosabb az imidzs a menetteljesítménynél.

Olasz úr ül az Anna presszó teraszán. A korát lehetetlen megállapítani, akárhány éves lehet, 38-tól 65-ig. Lábán bőrmokaszin, a fehér farmernadrág alól kivillan napbarnított, mezítelen lábszára. Inge lazán kigombolva, szőrös mellén világít a kereszt az aranyláncon. Ahogy a szájához emeli capuccinóját, ingujja felcsúszik, alóla megannyi aranykarkötő bújik elő; a dögcédulákról tükröződő napfoltocskák boldogan kergetőznek a Váci utca kövezetén.

Ekkor fiatal lányok kis csoportja érkezik csacsogva. Az örökifjú olasz kezében megáll a csésze, kicsit feljebb tolja a napszemüvegét, és határozott baritonján a következő mondatot intézi hozzájuk: Szép mádzsár lánok, szeretni mádzsár lánok! Jönni velem Itáliá! A lányok félénken összenéznek, némelyikük el is pirul, de fél perc múlva már együtt kávézgatnak, nevetgélnek az olasszal, együtt élvezik az életet. Fél nap múlva pedig... Na, ez az úr Alfa Brera.

A kicsit retróba hajló fenék egyesek szerint emlékeztet az Infiniti FX 45-ére, és ebben van is valami igazság

Olasz is, dögös is, mi kell még? Semmi. Tényleg. Sokáig azt hittem, a Brera rossz autó, de be kellett látnom, a maga nemében csodálatos, csak el kell tudni helyezni. Amíg úgy nézünk rá, mint az Alfa Romeo tüzes csúcsmodelljére, az olasz csődörre, ami a versenypályák izzó hangulatát csempészi hétköznapjaink szürkeségébe, addig valóban otromba, de ahogy megértjük, hogy ez valójában granturizmó, mindjárt sokkal jobb a helyzet.

A hatalmas tetőablak nem nyitható, de a panoráma szép

Shakira vagy Brera?
Melyiket választaná?

És itt most egy autótesztnek kéne következnie. El kéne mondanom, hogy az öthengeres dízel alapjáraton kissé zajos, de ha nem tapossuk agyon a gázpedált, nem vészes a hangja, hogy ha brutálisnak távolról sem nevezhetnénk, azért könnyed dinamikával mozgatja az 1,6 tonnás autót, hogy a második sorban felnőtt ember nem bír ki egy órát sem, és hogy a futómű a 18-as kerekek ellenére is inkább komfortos, mint sportos. Hogy a külső és belső dizájn elképesztően, durván, iszonyatosan jól sikerült, és mit sem von le az értékéből, hogy a 159-es, ami ugye csak egy sima limuzin, pont így néz ki, de nem. Sajnálom, ebből itt nem lesz teszt, ugyanis teljesen mindegy, milyen autó a Brera.

Vicces, négy nagy krómozot cső egy 200 lovas dízelhez. Ettől persze még nagyon jól néz ki

Nem éppen sportos, de magabiztos, és jól fogyaszt

Egy dolog fontos: aki önfeledt vezetési élményre, brutális motorerőre és hihetetlen kanyarsebességre éhes, vagyis olyan autóra vágyik, amilyennek a Brera első ránézésre tűnik, az semmiképpen se ilyet vegyen. Szorult ugyan némi sportosság az autóba, de a lendület kilencven százalékát a kasztni sziluettje adja.

A belső tér is megegyezik a 159-ével

Azoknak meg, akik már beleszerettek, minek mondjak bármit, úgysem számít. Vegyék, vigyék boldogan, tökéletesen meg tudom érteni őket. Egyáltalán nem nehéz szerelembe esni a Brerával, tényleg könnyfakasztóan szép. És még kényelmes is. És mivel granturizmó, még jól is áll neki a dízelmotor. Még akkor is, ha ott az a sok remek Alfa boxer- meg V motor, sőt a Twin Sparkoknak is legendásan szép hangjuk van, ennek meg nincs szép hangja, dízelhangja van. Viszont 9-10 liternél nem fogyaszt többet városban, hogy az országútról ne is beszéljünk.

Ki hinné, hogy ebben a sportos kupéban kifejezetten kényelmes az utazás

A Brerában az a jó, hogy két személynek kényelmes, praktikus utazóautó, szertelenül sportos formája ellenére is jól használható a hétköznapokban, és hogy gyönyörű. Arra való, hogy csajozzunk, villogjunk, jól érezzük, mutogassuk magunkat. Ugyanazt tudja, mint egy sima autó, azzal a különbséggel, hogy nem fér el benne négy ember, és sokkal-sokkal szebb.

300 liter, de mivel hátul úgy sem fér el senki, oda is lehet pakolni

Benzinnel sem megy

Gyulavitéz minden Brerák legjobbikát próbálta ki, a csupán elsőkerék-hajtásos, de nyomatékos dízellel szerelt, és ólomsúlyúnak még éppen nem nevezhető verziót. Nekem viszont korábban szerencsém volt két másik kivitelhez is. Azok pedig nemhogy a sportautó címről maradnak le, de granturismónak is csak protekcióval válogatná be őket a zsűri egy GT elő-elődöntőbe.

Lehet, hogy csak az ellenfél volt túl kemény, hiszen Brno mellett egy 280 lóerős Nissan 350Z ellen kellett kiállnia az összkerékhajtásos, hathengeres, közvetlen benzinbefecskendezéses 3,2-es Brerának. Valahogy így repülhet egy liba, közvetlenül a délutáni tömés után, jutott eszembe az első kilométer után. A motor borzalmas ereje elveszett a tonnákban, a 4x4-ben, a váltóáttételekben, meg minden bizonnyal az Euro 4-ben is, a legtöbb szituációban kelletlennek és lomhának tűnt a szuper-Brera. Papíron nem különösebben rosszak ugyan a számok, amiket hoz, de élőben csak autópályán lép nagyot. Pedig még több lóerővel (azért hihetetlen, hogy bármilyen személyautóban kevésnek bizonyulhat 260 ló) jó kocsi lenne, mert a futóműve egyszerűen zseniális. (Nem rossz, nem mondom, de a zseniális jelző mindenképpen túlzás - gyulavitéz)

Még rosszabb a 2,2-es JTS (ami szintén közvetlen befecskendezéses benzines, de csak négyhengeres). Igaz, hogy ennél az összkerékhajtás fogaskerekei és többletkilói nem vámolják meg a motor erejét, ám a 185 lóerő és a szerény nyomaték már végképp csak vérszegény lépegetéshez elegendő. Ha szerelembe esne a típussal, inkább a 2,4-es dízelt válassza. Azzal legalább a granturismo illúziója nem csorbul.

- csikós -

Teszt: Alfa Romeo Alfa Brera 2.4 JTDM 20V - 2006

Alfa Romeo Brera 2006 2,4 Jtdm Alfa Romeo Brera 2006 2,4 Jtdm

A Totalcar értékelése:

A Brera nem nemiszerv-hosszabbító, hanem maga a meghosszabbított nemi szerv. Technikailag nem kiemelkedõ, a dizájnja viszont elképesztõ. Nem sportkocsi, hanem granturismo, és annak jó is.