Egy dolog fontos: aki önfeledt vezetési élményre, brutális motorerőre és hihetetlen kanyarsebességre éhes, vagyis olyan autóra vágyik, amilyennek a Brera első ránézésre tűnik, az semmiképpen se ilyet vegyen. Szorult ugyan némi sportosság az autóba, de a lendület kilencven százalékát a kasztni sziluettje adja.
Azoknak meg, akik már beleszerettek, minek mondjak bármit, úgysem számít. Vegyék, vigyék boldogan, tökéletesen meg tudom érteni őket. Egyáltalán nem nehéz szerelembe esni a Brerával, tényleg könnyfakasztóan szép. És még kényelmes is. És mivel granturizmó, még jól is áll neki a dízelmotor. Még akkor is, ha ott az a sok remek Alfa boxer- meg V motor, sőt a Twin Sparkoknak is legendásan szép hangjuk van, ennek meg nincs szép hangja, dízelhangja van. Viszont 9-10 liternél nem fogyaszt többet városban, hogy az országútról ne is beszéljünk.
A Brerában az a jó, hogy két személynek kényelmes, praktikus utazóautó, szertelenül sportos formája ellenére is jól használható a hétköznapokban, és hogy gyönyörű. Arra való, hogy csajozzunk, villogjunk, jól érezzük, mutogassuk magunkat. Ugyanazt tudja, mint egy sima autó, azzal a különbséggel, hogy nem fér el benne négy ember, és sokkal-sokkal szebb.
Benzinnel sem megy
Gyulavitéz minden Brerák legjobbikát próbálta ki, a csupán elsőkerék-hajtásos, de nyomatékos dízellel szerelt, és ólomsúlyúnak még éppen nem nevezhető verziót. Nekem viszont korábban szerencsém volt két másik kivitelhez is. Azok pedig nemhogy a sportautó címről maradnak le, de granturismónak is csak protekcióval válogatná be őket a zsűri egy GT elő-elődöntőbe.
Lehet, hogy csak az ellenfél volt túl kemény, hiszen Brno mellett egy 280 lóerős Nissan 350Z ellen kellett kiállnia az összkerékhajtásos, hathengeres, közvetlen benzinbefecskendezéses 3,2-es Brerának. Valahogy így repülhet egy liba, közvetlenül a délutáni tömés után, jutott eszembe az első kilométer után. A motor borzalmas ereje elveszett a tonnákban, a 4x4-ben, a váltóáttételekben, meg minden bizonnyal az Euro 4-ben is, a legtöbb szituációban kelletlennek és lomhának tűnt a szuper-Brera. Papíron nem különösebben rosszak ugyan a számok, amiket hoz, de élőben csak autópályán lép nagyot. Pedig még több lóerővel (azért hihetetlen, hogy bármilyen személyautóban kevésnek bizonyulhat 260 ló) jó kocsi lenne, mert a futóműve egyszerűen zseniális. (Nem rossz, nem mondom, de a zseniális jelző mindenképpen túlzás - gyulavitéz)
Még rosszabb a 2,2-es JTS (ami szintén közvetlen befecskendezéses benzines, de csak négyhengeres). Igaz, hogy ennél az összkerékhajtás fogaskerekei és többletkilói nem vámolják meg a motor erejét, ám a 185 lóerő és a szerény nyomaték már végképp csak vérszegény lépegetéshez elegendő. Ha szerelembe esne a típussal, inkább a 2,4-es dízelt válassza. Azzal legalább a granturismo illúziója nem csorbul.
- csikós -
