Redneck az európai arisztokráciában

Teszt: Chrysler 300C 3.0 CRD Touring

2006.08.17. 06:30

Adatlap Chrysler 300c Crd Touring - 2005

  • 2987 cm3-es,V 6 hengeres dízel
  • 218 LE @ 3800 rpm
  • 510 Nm @ 1600 rpm
  • 5 seb. automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    7.9 másodperc
  • Végsebesség:
    227 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    8.8 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    10.9 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    6.8 l/100km
  • 12 700 000 Ft
Olyan, mint egy Rolls-Royce. Ez a mondat hangzott el legtöbbször azon rokonaim, barátaim és üzletfeleim szájából, akik most először néztek meg alaposan egy 300C-t. Igazuk van, tényleg olyan. Amíg bele nem ülünk.

A külső úgy tökéletes, ahogy van. Legyenek szívesek, vessenek máglyára a hülyeségért, amit egy korábbi nagyszabású Chrysler-bemutató okán írtam, miszerint nem jók az arányai, mert igenis jók. Hasonlít pár tanulmánykombira. Emlékeztet a klasszikus angol Shooting Breakekre is. Minél tovább nézem, annál szebb.

Az eleje - frontja, sőt homlokzata - zseniális, tényleg Rollsokra, Bentley-kre emlékeztet. A sokoptikás, komoly fényszórókhoz jól passzolnak alul a kis kerek ködlámpák; ritkán érzek késztetést jaszkarizós ködlámpázásra, de a Chryslernek esztétikai okokból különleges engedélyt kéne kapnia a közlekedési hatóságoktól. A hatalmas hűtőrácson tíz személyre grillezhetnénk (bár nyilván műanyagból van). A krómot bőséggel, de még ízléses mennyiségben adagolták. Került két kis villódzó harci csík a szemek alá, a visszapillantók is minden irányból tükröznek, a kilincseket is lekrómozták, hátul meg a lökhárító tetejére fektettek egy vékony lemezt.

Jól sikerült a hátsó traktus üvegeinek besötétítése is, a 18-as, kétszer öt küllős felnik is szolidan szépek. Az autó fara nincs olyan látványos, mint a front, ezt a tervezők is érezhették, ezért raktak ide egy jókora szárnyas-aranyos Chrysler-jelvényt. Az összhatás lenyűgöző, nem is lehet a lámpánál orrot piszkálni, mert úgyis átnéznek, ki ül ebben a szép autóban. A kategóriatársakat már megszokták mifelénk, de a Chryslernek integettek a gyerekek, utána néztek a zebrán álló gyalogosok.

A 300C helykínálata tekintve felső-középkategóriás személyautóként és családi kombiként egyaránt megállja a helyét. Hátul magam mögött tenyérnyi hely maradt a térdem előtt, a fejtér éppen hogy, de elég volt 181 centis termetemnek. A csomagtér sem túl nagy, VDA-szabvány szerint 630 liter; a kombi E Merci 690. Ezt a bő hattized köbmétert azonban számos kis rekeszre, fiókra osztotta a Chrysler, kedvencem a felhajtható kis műanyaglap, apró, függőleges hálókat feszít ki, így kulturáltan, szeparáltan elhelyezhetővé válik akár négy literes zacskós tej!

Sok embertől hallottam már a legkülönbözőbb apropókból, milyen gagyi, műanyag, európaiatlan a Chrysler belseje E Merci-, 5-ös BMW-, A6-os Audi-, Lexus GS-összehasonlításban. Hát, valóban. A C300 belül nem sokkal több egy jól felszerelt Vectránál, sőt. Ha az anyagminőséget nem nézzük, akkor is. Eleve egy csomó divatos, új vagy újra feltalált extra nem is rendelhető hozzá: se kanyarfényszóró, se kulcsmentesség, se követőradar, még a tükröket is csak a szedánban lehet elektromosan behajtani.

Van számos apró, mosolyogtató vagy épp bosszantó hülyeség, figyelmetlenség is. Bezáráskor az ablakokat nem lehet a kulcs gombjának nyomásával felhúzni, a tetőablakot becsukni, pedig ezt a szolgáltatást számos jóval kisebb, olcsóbb autó is tudja. Csúnya, házi kókányra emlékeztet az esőszenzor beépítése, kábelezése a tükör mögött. Rettenetesen gagyi a középkonzol tetején lévő kis gombegyüttes, a tesztautóban ráadásul a hátsó ablaktörlő kapcsolója csak felettébb erős nyomásra volt hajlandó működni. Nekem már fájt, mire bekapcsolt.

Nem tudom, biztosan nagyon biztonságos, de idegesítő, hogy a motoros ülés memóriája csak kikapcsolt övnél, P állásba tolt választókarral hajlandó működni, menet közben nem. A klíma korántsem működik olyan finoman, mint az európai konkurencia modelljeiben, dűti' a hideget. A tankolás is horror, a kulcsos tanksapka nevetséges bő tizenmillióért, ráadásul a kulcsot mindig ellenkező irányba kell forgatni, mint a sapkát, a leszedés-felrakás kétkezes manőver.

Van persze sok jó dolog is az autóban. Például a digitális iránytű: ha elbizonytalanodik az ember Rákosborzasztón, legalább azt kiszámolhatja, merre esik a Duna. Jól használhatók, könnyen megtanulhatók a kormányra vitt rádió- és számítógépgombok. A hathangszórós Boston rádió (feláras) szépen szól még akkor is, mikor már az agyam rezgeti. Nagyon jól kezelhető, a gombok logikáját már a kistesóban, a Dodge Caliberben is megcsodáltam.

A Chrysler megkapta a Mercedes egyetlen bajszát, a tradicionális hatalmas kombinált kormánykapcsolót. Így aztán jobboldalt nincs bajusz, baloldalt viszont három is van, mert a tempomat is karos, valamint a kormány is egy hosszú pöcökkel mozgatható ki-be, fel-le, elektromosan. Összetéveszteni nem lehet őket, a rendszer működik, vicces a másik oldalon a hatalmas, üres tér.