Diszkrét, opeles kultúrtehén

Teszt: Chevrolet Captiva 2,0 VCDI 16 V - 2006

2006. november 7., kedd 08:27
Imádok beülni egy jó magas SUV-ba, főleg hogy így késő ősszel egyre inkább klausztrofób élmény a kabriózás. Időnként jönnek olyan SUV-ok, hogy az ember mégis visszakívánkozna a gokartba, de a Captivát még nyári használatra is szívesen megtartanám.

Finom formaterv. Nem az a mellbevágó-letaglózó brutál, mint az Audi Q7, nem is a finomságával nyűgöz le, mint a Volvo XC 90, pedig mindkettőből van benne egy adag, legalábbis az elejében. A motorháztető V alakú domborítása kicsit volvós, az oldalnézet valamennyire BMW X5, de lopásról nincs szó, inkább csak annak mesélné így az ember, aki még nem látta.

Mértéktartó, arányos, kis híján elegáns, de inkább kulturált. Ez a sötétszürke illik is hozzá: nehéz észrevenni, de ha elkezdjük nézegetni, valószínűleg tetszeni fog. A mamut-kategóriában arányos, nagyon finomak a vonalak, a domborítás, ami az oldalán fut végig, a hűtőrács a büszke Chevrolet-kereszttel. Eleinte nem értettem a külső tükör alatti fekete nyílást, de csak mert túl közelről néztem: az a nyílhegy a fény-árnyék vonal elején. Tetősín, hátsó szárnyacska, sötétített oldalablakok, a lökhárító alatt nagy kamu védőlemez - rendben.

A belseje ugyanolyan szerényen minőségi, enyhén opelvectrás a hangulat. Fabetét nincs, ami nagy áttörés egy koreai luxusautótól, de - talán nosztalgikus felségjelzésként - azért jutott bele egy Szent Kvarcóra. Integrálhatták volna a műszerfalba, a nagyobbik LCD-kijelzőbe, amiben digitális iránytű is van, dolgozhatna óraként a CD-táras hifi kijelzője is, de nem, a Szent Kvarcóra kihagyása Szöulban istenkáromlásnak számít, alighanem máglyahalál jár érte.

A vezetőülést lehetne nagyobb tartományban és változatosabb helyzetekben állítani, a középkonzol is lehetne vékonyabb, hogy még kényelmesebb legyen, de természetesen így se szűkös. Jó jel hogy gondolkoznom kell, ha össze akarom szedni a negatívumokat, az első pillanattól az utolsói nagyon jól éreztem magam a Captivában, úgyhogy csak olyan apróságokat tudnék felhozni ellene, mint hogy a középső kartámasz teteje nekem túl alacsonyan van. Egy jókora napfénytető azért hiányzik.

A 150 ló egy kétliteres dízeltől nagyon jó, az Alfa 1,9-es multijetje ugyanennyi, de az eleve sztárnak született. Viszont már elgondolkodtató, meg az ember reméli is, hogy a mérnökök elég jól elgondolkodtak, alkalmas-e egy 1,8 tonnás testhez. Szerencsére ez nem sokadjára használt lejárt licencű ősdízel egy kambodzsai teherautóból, ezt frissiben fejlesztette a GM-nek a VM Motori nevű olasz cég.

Vancini é Martelli

Az Emilia Romagna tartományban működő céget 1947-ben alapították, a VM Motoritól származik az első olasz dízel. 1964-ben léghűtéses dízeleket fejlesztettek halászhajókhoz és ipari gépekhez. 1974-ben magas fordulatszámú előkamrás, vízhűtéses motort konstruáltak, ami a dízel Alfa Romeo Alfettákba került.

Az intercooleres, elektronikus gyújtásos Turbotronic motorokat 1990 után megvette az Alfa Romeo, a Ford, a Chrysler, a General Motors és a Rover is. Jelenleg a Jeep Liberty 2,8-as CRD motorjának beszállítói, a General Motors pedig az ex-Daewookhoz vesz 1,5-ös és kétliteres turbódízeleket a VM Motoritól.

Érdekes, de nem rossz. Arccal a fogyasztás és az emisszió felé, egy katalógusban jól mutató teljesítménycsúccsal. A várakozásnak megfelelően erőtlen, amíg be nem indul a változó geometriájú turbó. Alul gyenge, de úgy, hogy induláskor nem gond, egyszer se fulladtam le vele. Olyan 2300 körül már teljesen jól húz, emelkedőn se hagy szégyenben. Ha viszont dinamikusak vagyunk, könnye elrontjuk a fogyasztást. Idegesítő takaréksport-stílusban gyakran sikerül a városi fogyasztást tíz liter alatt tartani, de ha nem nézegetjük a kijelzőt, 11-12 liter a reális érték, és ez se rossz.

Főleg ha a komputert tankoláskor ellenőrizzük. Nálam kétszáz kilométer alatt, a veresegyházi kalandot leszámítva városban, sok dugóval, de takarékosan vezetve 11,5 litert mutatott a fedélzeti számítógép. 17,6 liter kellett a 184 kilométerre, ami 9,5 literes fogyasztás. A Captiva tehát két teljes litert tévedett felfelé, ami majdnem olyan, mintha Gyurcsány Ferenc a kampányban megválasztása esetére garantálná a harmadik világháborút.

Terepre viszont már pusztán a motor, a kézi váltó és a felező hiánya miatt se vinném; az akadályok leküzdésével párhuzamosan fogyna el a kuplung. Még egy magasabb járdaszegélyre is csak úgy mászik fel, ha felpörgetjük a motort és a kuplunggal játszunk.

Van még valami, amiért nem erőltetném vele a terepjárást. Hétvégén kimentünk vele a veresegyházi medveparkba, beálltam a parkolóba, egy füves, dimbes-dombos, de hivatalos parkolóba. Az egyik buckán akkorát krákogott valamelyik vas odalent, hogy inkább óvatosan visszatolattam és máshová álltam. Mire visszatértünk, a helyet elfoglalta egy régi Corsa, szolid ültetéssel.

A váltót először kiröhögtük, milyen hosszú úton jár a kar, aztán megállapítottuk, hogy attól eltekintve nem rossz. Az útja hosszú, az utazás kellemes. Egy bajom van vele, gurulás köben nehéz beerőszakolni egyesbe. Márpedig ha kettesben lelassítottunk, és tempósan kéne megindulni, nagy szükség volna rá. Ennyire takarékos dízelhez meg aztán végképp megkockáztathat az ember egy jó kis automatát.

A futómű alapján aztán végképp azt kell mondanom, hogy a Captiva igazából nem SUV, hanem crossover, ez a viselkedés sokkal közelebb van a Nissan Muranóhoz , mint a Toyota RAV4 -hez. Mielőtt valaki elégedetten leterepjárózza új Captiváját, nem árt, ha kicsit elkedvetleníti magát egy alánézéssel: az autó alja és a talaj között ott a kardántengely és a kipufogórendszer - ez a legkevésbé sem terepjárós szabad hasmagasság.

A futóműelemek is elég mélyen vannak, de koncentráljunk az előnyökre. A beltérből nem vesz el helyet a kardánalagút, valószínűleg a hang- és hőszigetelés is jobb lehetett így. De a legjobb, hogy közúton - és mit is keresnénk másutt - sokkal magabiztosabban manőverezhetünk, mint egy SUV-val, alig billeg és bólogat. Jó, böszme nagy, a dimenziókkal parkolásnál nincs mit tenni, ügyesnek kell lenni, de a tükrökkel meg a tolatóradarral elvan az ember.

A fék ugyanolyan kiszámítható, mint az autó, ha tapossuk, harap, a 43 méter körüli fékút nagyjából megegyezik a hasonszőrű koreaiak, a Kia Sorento és a Hyundai Santa Fé adataival. A harmadik koreai vetélytárs, a Ssangyong Rexton még friss élmény: a Captivával simán mertem ötvennel menni a falvakban. A Rextonnal inkább alulról nyaldostam a 45-öt, mert abból a futóműből nem néztem ki, hogy el tudnék kerülni egy elémugrós vészhelyzetet. Captivával elég magabiztos az ember.

A hétüléses opció nem drága, a két plusz hely összesen 150 ezer forint. Az egész könyedén behajtogatható a padlószintbe, nem is foglal helyet. De épelméjű ember nem gondolhatja, hogy két ülés csak úgy köddé válik, és nyilván nélkülük sokkal több csomagtartó marad, én nagyjából 100-150 literre taksálom a különbözetet.

Egy menzamenet erejéig kipróbáltuk a busz üzemmódot: Füge tulajdonképpen elfért a harmadik sorban. Karotta keresztbe tudta tenni a lábát Fenyő TMK-vezető (1,90 plusz) mögött, és hárman egy sorban is viszonylag kényelmesen el lehet férni, de ez már csak természetesenn olyan, mint a viszonylagok általában.

Ez a nagy SUV amerikai műfaj, de ha az idegesítő apróságokat nézzük, koreait kell venni. A Captiva legidegesítőbb amerikanizmusa az OBJECTS IN THE MIRROR...-felirat, ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy engem az idegesít, hanem hogy más sem. Nem szívja a vérünket miriádnyi bimbammolás, mint legutóbb a Corvette-ben, vagy a legtöbb amcsiban, a Captiva csak az égve hagyott lámpára, a be nem kötött övre és a benne felejtett kulcsra figyelmeztet, egyáltalán nem idegtépő hangon. Fontos faktora ez az autónk meg nem gyűlölésének.

Jó autó a Captiva, szeretem. A kérdés, hogy fő konkurenseihez képest mennyibe kerül. Olcsóbb. Az ötüléses kézi váltós dízel kábé a kilencmilliós Sorento felszereltségével nagyjából nyolcmillió. Nehéz pontosan összebogarászni az egyes felszereltségi tételeket és összehasonlítani egy nagyobb, nyomatékosabb de gyengébb motort egy kisebb hengerűrtartalmú, nagyobb teljesítményűvel. Gondoltam, valamit biztos elszámoltam, de valószínűleg mégsem: most láttam meg a másfélmilliós kedvezményt hirdető Sorento-akció óriásplakátját. Így nagyjából reális is a verseny, de listaáron a Captiva a legjobb vétel.

Chevrolet Captiva 2,0 VCDI 16 V - 2006

A Sorento, ami régi nagy kedvencem, 7 centivel rövidebb, másféllel szélesebb és ugyanolyan magas. Nagyobb, de gyengébb dízellel (2,5, 140 LE), a vicces "Premium Automatic Bőr" felszereltséggel 10,1 millió, tehát kicsit drágább, ráadásul a Captiva friss áru, és csak lejjebb mehet az ára. A legolcsóbb automata Captiva szűk 9 millió. Itt jönne a szokásos befejezés, hogy milyen jó vétel lesz ez pár év múlva ötmillióért, de ha a koreaiak továbbra is ilyen tempóban javítanak a minőségen, érezhetően csökken majd az értékvesztés.

Chevrolet Korea Captiva 2006 Lt Medium Chevrolet Korea Captiva 2006 Lt Medium

A Totalcar értékelése:

Szép kívül-belül, bár inkább azoknak szól, akik nem gerjednek az extremitásokra. A minősége kifogástalan, a konkurenseknél olcsóbb. A kétliteres dízel nagyon jó, érdemes lenne automata váltóval venni.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.