Egy a sok közül

Teszt: Mitsubishi Carisma 1,8 GDI - 1998

2005. október 4., kedd 08:28
A Mitsubishi sok izgalmas autót épített semmitmondó névvel. Aztán sikerült piacra dobni egy amolyan biztonsági munkát, arra meg ráaggatták a büszke Carisma* feliratot. Vállalkoztam a csalás leleplezésére.

* karizma (görög): szinte természetfeletti meggyőző, megnyerő erő. (Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára)

A Carisma 1995-ben jelent meg. Gömbölyded külseje egyszerű, gyors tervezési folyamatot sejtet. Nem agyaltak hosszasan kacifántos éleken, meghökkentő íveken. A biztos vevőkörnek ismert, kiszámítható ízlésű európai (kis)polgároknak szánták. Sok ilyesmi autót adott a kilencvenes évek közepe; nem is keseregnék rajta, ha nem akkortájt tesztelgetik minden idők legcsodálatosabb Galantját. Az ésszerű formai tobzódás (micsoda első osztályú képzavar!) csimborasszója, döbbenetes orrával, imádnivaló farával - ékes bizonyítéka a fantáziának.

Félreértés ne essék: semmi bajom vele. Ha autóvásárláson törném a fejem, és épp ebben az ár- és méretkategóriában, ilyesmi évjáratban gondolkodnék, simán szóba jöhetne. Szűk másfél millió egy jól felszerelt, erős, takarékos, megkímélt állapotú hétéves, középkategóriás járműért igenis méltányos. Vállalható, de rajongani érte csak az olyan fog, aki képes öncélúan színes lepkéket hajkurászni vagy postabélyegekért omlani. Hatodszorra átnézve a töméntelen képet, rájöttem, hogy főképpen butuska orrával van bajom. De azzal elég komoly.


Innen bután mosolyog

Mai szemmel különös, hogy az alig kisebb Lancer belső konkurenciájaként Hollandiában, (az akkor még közös szerelősoron) a Volvo S40/V40 párossal elkezdték gyártani a Carismát. Ismerve a Mitsubishi korábbi, mindent lefedni akaró üzletpolitikáját kevésbé csodálkozunk. (Biztosan már főszerkesztőnk sem, aki a legkapzsibb emberek legmerészebb álmait felülmúló összeget hagyott odaveszni egy téves tippel a tárgyban.)

A visszafogott külső sokakat megtévesztett már, ha ártalmatlannak tűnő autók elé akartak erővel bejutni. Nos, a Carisma motorválasztékán csemegézve nem kell félnünk a meglepetéstől. Gyenguska 1,6-os (90, később 100 LE), felszabadult örömautózást nemigen ígérő 1,8-as (116-125 LE), valamint többféle takarékos 1,9-es dízel (90-115-129? LE). A dízelmotor váltóstul a Renault-tól jött. A leggyengébb örvénykamrásak, az erősebbek közös nyomócsövesek. Ennyi, nincs több változat. Illetve a kákán is csomót keresőknek: a csak nevében Carisma, valójában Lancer-alapú Evo VI és VII - utóbbinál vadállati 280 lóerőt préselnek ki a turbós kétliteres blokkból. Azon európai piacok (pl. Németország) kedvéért nevezték át, ahol a Carismát tukmálták a Lancer helyett.


Tesztautónk inkább jóindulatú ökörcsordára, semmint vad ménesre emlékeztető 125 lóerős teljesítménye nem érdemelne külön bekezdést, ha nem az akkoriban unikumnak számító közvetlen benzinbefecskendezéses egynyolcas blokkal szerelték volna. A szanaszét szórt GDI feliratok ( gasoline direct injection) egy percre sem engedi elfeledni, hogy egy technikai különlegesség biztosítja a mozgási energiát.

Benzin sokféleképpen juthat a hengerekbe. Réges-régen a megbízhatatlan és tűzveszélyes gázosítóval. Aztán a Bánki-Csonka féle porlasztóval. Ismerjük a központi befecskendezést, ahol az egyetlen fúvóka a szívócsövek szétágazása előtt permetez. Ennél is korszerűbb a hengerenkénti befecskendezés.

A fenti sorrendben jutott közelebb az égéstérhez a benzin; esetünkben egészen a hengerek égésteréig. Előnyeként említik a szegényebb keverék használatát, emelhető a sűrítés, vagyis hatékonyabb a működés, alacsonyabb a CO 2-emisszió. Persze az AC-pumpa 2-5 baros nyomása csak a prosztatagonddal küzdő férfiú vékonyka sugarát produkálná, ezért egy akár 100 barra hitelesített tápszivattyú tölti fel a közös nyomástárolót. Az 1,8 GDI-motort a Volvo is beépítette az első 40-es sorozatba.

Bebizonyítható, hogy a közvetlen befecskendezés leginkább a takarékos üzemet szolgálja. Mérésekkel igazolt 8,2 literes városi fogyasztása igen kedvező, ha bő 12 mázsás súlyát, illetve a benzinfaló klímát nézzük. Hozzátehetem, hogy ugye 1,8 literes - de csalóka erre hivatkozni, ha érzetre egyhatosnak véljük. Nem gyorsul lórúgásszerűen, szép diszkréten, már-már kényszeredetten pörög fel. Sehol sem gyenge, így magas fordulaton sem jelentkezik észrevehető többlet.


Próba alapján mégis fürgébb, mint a mostanában próbált Seat Toledo II - a fene érti, miért csak egymás mellett derült ki. Váltóját is a lapos nyomatékgörbéhez szabták. Jó hosszú az ötödik: száznál 2600-at forog.

Biztos jobban szökkenne, ha a VW négyhengeres FSI-motorjaihoz hasonlóan ilyenkor már háromezer körül járna. Nekem mégis így tetszik, ugyanis feltűnően csendes. Városi virgonckodásra kevéssé felel meg, viszont nagyon kényelmes hosszú, autópályás túrákra.


Fontos megemlíteni, hogy csak a 98-as benzint szereti. Alacsonyabb oktánszámú tankolását azonnal súlyosan, akár másfél literes fogyasztásnövekedéssel bünteti. Szerelők javasolják, hogy alkalomadtán ne szégyelljük hosszabban kihúzatni, különben hamar elkormozódik az égéstér. Lehet, hogy belemagyarázás, de a nem túl hosszú autópályás használat után visszaérve a városba élénkebbnek éreztem. Mintha a vágtától valóban tisztultak volna a légutak.


Drága felni, olcsó dobfék

A járművet a vásárlással egy időben átvizsgálták, és a lengéscsillapítók várható élettartamára biztató előrejelzés érkezett. Nos, ha így van, futóműve meglepően lágy. Hajlamos az enyhe hintázásra, kanyarban sem az olimpiai bajnok négyes bob győztes futását utánozza. Jó is ez így; a tesztautó tulajdonosának kicsiny gyermekei vannak, miért kéne egy rokonlátogatáson elköltött ebéd után összerázatni gyomortartalmukat? Vagy az elszenderedő csemetéket minden keresztbordán felverni? A fékrendszerre kár a betűt pocsékolni. Jó, amilyennek egy középkategóriás, visszafogott közúti használatra tervezett autóban lennie kell.


A sötétzöld metál mindig elegáns. Érdekes, hogy belülre ehhez kevéssé passzoló, bohócok ruházatához különösen ajánlott kelmét húztak az ülésekre és az ajtók betétjére.

A színes plüsstől olvadékony hangulatba kerülőket a fekete műanyagok hozzák vissza a valóságba. A plasztikok tapintása a középkategóriához pont jók. A belső erősen németes, F Astrából átülve rögtön otthonosan fogja érezni magát. A kapcsolóknál és egyéb kezelőelemeknél nem törekedtek a kecses megjelenésre; nem is valószínű, hogy valaha cserélni kéne bármelyiket.



355 centi összmagasság így fér el

Igaz, a tíz évvel öregebb Sapporómon a műszerfal újkori állapotot tükröz. Juttasson bárhová utastársaink önkénye, egyik ülőhelyen sem lesz okunk panaszra. Hátul a 2,55 méteres tengelytávot meghazudtoló kényelem vár. A műszerfal jól leolvasható, minden a kezemre állt, egyedül a túl vaskos kormányról fejteném le a ráhúzott védőburkolatot.

Mitsubishi Carisma 1,8 GDI - 1998

Négy légzsákot szereltek bele; nem annyira természetes ebben a méretben és évjáratban. A vezetőülés magassága beállítható; minden ablakhoz kapcsoló jár tekerő helyett; pakolóhelyben viszont nem dúskálunk. A kétfokozatú klíma leállítva szokatlanul poshadt szagot áraszt. Én mindig bekapcsolva tartanám.

Arányai józan, földön álló emberekhez szólnak. Öt tágra nyíló ajtaja praktikus. Levegős a belseje, nagy a csomagtartója, mégsem kell a mérete miatt lemondani az átlagparkolóról. Nélkülöz minden harsányságot, de véletlenül sem divatjamúlt. Takarékos, jó vele utazni. Jó választás, kedves megcélzott középosztály.

A két széria

A Carismára vágyakozók több változatból választhatnak kedvükre valót. A 95-98 között készült, most bemutatott első széria nem sokban különbözik a 99-ben érkező másodiktól. Kívülről utóbbi nem túl merész frissítés, főképp a már szidott homlokfalon. Változtattak a fékeken, futóművön; csinosították a középkonzolt; módosították az üléseket. Az ötajtós mellett kapható szedánként is. De hiába keresnénk a Mitsubishi kínálatában: év elején kifuttatták a Carismát.


Mitsubishi Carisma 1995 Lx Mitsubishi Carisma 1995 Lx

A Totalcar értékelése:

Ezt az autót a Totalcar még nem értékelte.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.