Egy a sok közül

2005.10.04. 08:28

Adatlap Mitsubishi Carisma Lx - 1995

  • 1834 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 125 LE @ 5500 rpm
  • 177 Nm @ 3500 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    10.4 másodperc
  • Végsebesség:
    200 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.2 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    6.3 l/100km
A Mitsubishi sok izgalmas autót épített semmitmondó névvel. Aztán sikerült piacra dobni egy amolyan biztonsági munkát, arra meg ráaggatták a büszke Carisma* feliratot. Vállalkoztam a csalás leleplezésére.

* karizma (görög): szinte természetfeletti meggyőző, megnyerő erő. (Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára)

A Carisma 1995-ben jelent meg. Gömbölyded külseje egyszerű, gyors tervezési folyamatot sejtet. Nem agyaltak hosszasan kacifántos éleken, meghökkentő íveken. A biztos vevőkörnek ismert, kiszámítható ízlésű európai (kis)polgároknak szánták. Sok ilyesmi autót adott a kilencvenes évek közepe; nem is keseregnék rajta, ha nem akkortájt tesztelgetik minden idők legcsodálatosabb Galantját. Az ésszerű formai tobzódás (micsoda első osztályú képzavar!) csimborasszója, döbbenetes orrával, imádnivaló farával - ékes bizonyítéka a fantáziának.

Félreértés ne essék: semmi bajom vele. Ha autóvásárláson törném a fejem, és épp ebben az ár- és méretkategóriában, ilyesmi évjáratban gondolkodnék, simán szóba jöhetne. Szűk másfél millió egy jól felszerelt, erős, takarékos, megkímélt állapotú hétéves, középkategóriás járműért igenis méltányos. Vállalható, de rajongani érte csak az olyan fog, aki képes öncélúan színes lepkéket hajkurászni vagy postabélyegekért omlani. Hatodszorra átnézve a töméntelen képet, rájöttem, hogy főképpen butuska orrával van bajom. De azzal elég komoly.


Innen bután mosolyog

Mai szemmel különös, hogy az alig kisebb Lancer belső konkurenciájaként Hollandiában, (az akkor még közös szerelősoron) a Volvo S40/V40 párossal elkezdték gyártani a Carismát. Ismerve a Mitsubishi korábbi, mindent lefedni akaró üzletpolitikáját kevésbé csodálkozunk. (Biztosan már főszerkesztőnk sem, aki a legkapzsibb emberek legmerészebb álmait felülmúló összeget hagyott odaveszni egy téves tippel a tárgyban.)

A visszafogott külső sokakat megtévesztett már, ha ártalmatlannak tűnő autók elé akartak erővel bejutni. Nos, a Carisma motorválasztékán csemegézve nem kell félnünk a meglepetéstől. Gyenguska 1,6-os (90, később 100 LE), felszabadult örömautózást nemigen ígérő 1,8-as (116-125 LE), valamint többféle takarékos 1,9-es dízel (90-115-129? LE). A dízelmotor váltóstul a Renault-tól jött. A leggyengébb örvénykamrásak, az erősebbek közös nyomócsövesek. Ennyi, nincs több változat. Illetve a kákán is csomót keresőknek: a csak nevében Carisma, valójában Lancer-alapú Evo VI és VII - utóbbinál vadállati 280 lóerőt préselnek ki a turbós kétliteres blokkból. Azon európai piacok (pl. Németország) kedvéért nevezték át, ahol a Carismát tukmálták a Lancer helyett.


Tesztautónk inkább jóindulatú ökörcsordára, semmint vad ménesre emlékeztető 125 lóerős teljesítménye nem érdemelne külön bekezdést, ha nem az akkoriban unikumnak számító közvetlen benzinbefecskendezéses egynyolcas blokkal szerelték volna. A szanaszét szórt GDI feliratok ( gasoline direct injection) egy percre sem engedi elfeledni, hogy egy technikai különlegesség biztosítja a mozgási energiát.

Benzin sokféleképpen juthat a hengerekbe. Réges-régen a megbízhatatlan és tűzveszélyes gázosítóval. Aztán a Bánki-Csonka féle porlasztóval. Ismerjük a központi befecskendezést, ahol az egyetlen fúvóka a szívócsövek szétágazása előtt permetez. Ennél is korszerűbb a hengerenkénti befecskendezés.

A fenti sorrendben jutott közelebb az égéstérhez a benzin; esetünkben egészen a hengerek égésteréig. Előnyeként említik a szegényebb keverék használatát, emelhető a sűrítés, vagyis hatékonyabb a működés, alacsonyabb a CO 2-emisszió. Persze az AC-pumpa 2-5 baros nyomása csak a prosztatagonddal küzdő férfiú vékonyka sugarát produkálná, ezért egy akár 100 barra hitelesített tápszivattyú tölti fel a közös nyomástárolót. Az 1,8 GDI-motort a Volvo is beépítette az első 40-es sorozatba.

Bebizonyítható, hogy a közvetlen befecskendezés leginkább a takarékos üzemet szolgálja. Mérésekkel igazolt 8,2 literes városi fogyasztása igen kedvező, ha bő 12 mázsás súlyát, illetve a benzinfaló klímát nézzük. Hozzátehetem, hogy ugye 1,8 literes - de csalóka erre hivatkozni, ha érzetre egyhatosnak véljük. Nem gyorsul lórúgásszerűen, szép diszkréten, már-már kényszeredetten pörög fel. Sehol sem gyenge, így magas fordulaton sem jelentkezik észrevehető többlet.