Felfelé a lejtőn

Teszt: Fiat Linea 1,3 Mjet 16V - 2007

2007. szeptember 13., csütörtök 23:30
A konkurencia és az Albeával a Fiat is belénk sulykolta: ha praktikus és olcsó autóra vágysz, győzd le minden alkalommal az undorodat, mikor megpillantod. Ennek vége. A Linea tetszetős, és ráadásul nagyon jó.

Bár mára a Fiat tán bánja a kisebb felhajtást és a szerényebb helyszíneket , mi tudjuk és elmondjuk, hogy a Linea nekünk és a hasonszőrűeknek készült. Az is igaz, hogy váratlanul jól sikerült, és ez az Albea után jókora meglepetés. Ezért aztán csendesen elkezdték felfelé tolni: ez már szerintük az alsó-középkategória, noha látványosan a Punto szolgált alapul. Nem mintha ezért kárhoztathatnánk. A Punto csinos autó. És nem sikerült elrontani, mint a szegény rút Thaliát vagy a pusztító külsejű Honda Cityt, amiken iszonyodva állapodik meg a szem.

Volt már példa, hogy tisztességgel oldották meg a szedánosítást. Ilyen az előző Swift. Nem mondom, hogy nem láttam szebbet, de legalább nem nyári gyakornokokra bízott mellékes feladatnak látszik. Vagy a négyajtós Astra , bár itt lenne végre. Most így hirtelen nem jut más az eszembe, de biztosan van rengeteg. Min múlik? Az arányokon. Könnyű mondani, nehéz megcsinálni. Főleg kicsiben.

Ez a kulcskérdés, vagyis a méret. A Fiat Linea több mint 4,5 méter hosszú, tengelytávja meghaladja a lassan szabványos 260 centimétert. Ebből következik, hogy 4 db 180 centis személynek kényelmes. Ennél többet semmiképpen nem várhatunk, öt felnőtt elhelyezését egy-két kategóriával feljebb sem sikerült maradéktalanul megoldani. A lábtér bőséges, két kifogást találhatunk csak: elöl keskeny, ezért két testes utas túl közel van egymáshoz, hátul meg a fejtérből loptak el az erősen lejtős hátsó szélvédővel. A csomagtartó óriási, darabáru szállítására tökéletesen alkalmas. A hátsó ülés osztottan dönthető. Sajnos, elég kicsi a nyílása, a 37 centis tévé befért, az 55-ös valószínűleg csak doboz nélkül.

A formája csalóka. Hátrafelé magasodik, ez mostanában általános. De szélesedik is, hogy legyen hely hátul és a csomagtartóban. Ezért elölről kisebbnek látszik, mögüle szemlélve meg a magas csomagtartó mutatja keskenynek. Oldalról és sréhen hátulról találunk olyan szöget, amikor teljes kiterjedésében megmutatkozik, innen nézve még egy kis tekintélyt is sugároz. Főleg a 4 méter alatti autók tulajdonosainak. Nem is tudom, azért nem a Bravóból építették, mert akkor ütötte volna a 4,8-at? A felhasznált motívumok a mostani fiatos trendet követik, eddig csak dicsértük, most sem kell módosítani álláspontunkon.

A tetszéshez szép színekkel, a legmagasabb felszereltségi szintű tesztautónál finom kárpitokkal járulnak a gyártó részéről. Összesen közel 2000 km-t vezettem, így nem elkapkodott a megállapítás, hogy kényelmes a vezetőülés. Barátnőm sem panaszkodott a másikban, pedig nem szokta elrejteni véleményét. A szolgáltatások színvonalasak, ABS, állítható szervokormány, néhány elektromos extra már az alapcsomag része. Mi kaptunk automata klímát, mp3-as fejegységet, multifunkcionális kormányt, miegymást.

Elvittük világot látni

Méghozzá olyan országokba, ahol (pillanatnyilag) nem forgalmazzák a Lineát. Ausztrián csak keresztülmentünk, egyébként sem számítottam rá, hogy megállítanak a hűvös osztrákok. Nem így az olaszok, ők aztán leplezetlenül csodálkoztak. Persze tudni kell, náluk nincs Linea. Azért fura, mert Németországban, Spanyolhonban és Portugáliában kapható. Igaz, Nyugat-Európában sehol máshol, sőt szegény szlovének is lemaradtak az új Fiatról. Meg is kérdeztem a Fiat sajtósát, miért? Ahogy mondták, ezekben az országokban létező kategória a C szegmensben a szedán, másfelé, így Olaszországban, viszont nem.

Tehát Itáliában nyoma sincs, az eleve autóbuzi nemzet elől még a puszta létét is hatékonyan eltitkolhatták, mivel nyílt színi megdöbbenést keltett a feltűnő, égszínkék Fiatunk. Ha haladtam, mellénk érve lassították, úgy bámulták. Ha álltam, odajöttek, körbejárták, fennhangon olvasták a nevét, egyáltalán nem zavarta őket, hogy benne ül a sofőr. És ez így ment, négy napon keresztül. Egzotikus sportkocsi válthat ki hasonló érdeklődést.

Élek a gyanúperrel, hogy a logika egyszer csak felülírja a marketingosztály döntését. Túl jól sikerült, nincs miért az egykori vasfüggönyön túli territóriumba száműzni. Ráadásul nincs is a Fiatnak eggyel nagyobb alsóközepese, amitől elvenné a levegőt. Nem tudom ugyan beleélni magam egy havi nettó 6-8 ezer euró jövedelmű osztrák középosztálybeli család helyzetébe, de nem hiszem, hogy bármiről le kéne mondaniuk a Lineával, akár a Billában történő heti bevásárlásról, akár a wörthi-tavi hosszú hétvégéről lenne szó. Legalábbis egy Golffal összevetve.

1,3-as dízel nekem bőven elég volt a 12 mázsás kasznihoz. Ki kell tapasztalni, mert először kissé tohonyának éreztem. Indokolatlan pörgetni, hiába emeljük a fordulatot 3000 fölé, semmivel sem megy jobban, mint kétezren. Csak hangosabb. Arra érdemes ügyelni, hogy felváltásnál ne essen 1700 alá. Ekkor szépen húz a városban, az autópályán sincs vele gond 150-ig. Nyolcvannál ötödikben már a nyomatékcsúcson van a motor, kapcsolgatni sem kell.

Nem lényegtelen, hogy ez a második jármű, amivel Olaszországból hazatérve sikerült százas sebességátlagot hoznom. A másik a BMW K 1200LT volt, a kicsit erősebb és harmadekkora súlyú luxustúramotor, 160-180-as utazósebességgel. 792 km, 7 óra 47 perc, anyagi megfontolásból kis tankolás Itáliában, a drága osztrák autópályás benzinkutak miatt ugyanez az A2-esen, és teli a magyar határ után. Ausztriában mostanában mindig azt hiszem a sztráda melletti üzemanyagárak láttán, hogy tegnapról mára olajárrobbanás következett be, pedig csak 40-50 forinttal drágábban adják, mint a kevésbé szerencsés fekvésű kollégáik. Konkrétan annyiért, mint az olaszok, csak náluk mindenhol egységesen.

Ezalatt 88 zeneszám ment le az mp3-as lemezről, két szendvicset és másfél liter vizet fogyasztottam el. 130-140 között mentem, ez az optimális utazósebessége a kis dízelnek. Az autó tartotta az addigi 5,9 literes átlagát. Igaz, hogy az Alpokba érve kikapcsoltam a klímát. Ekkor döbbentem rá, micsoda drága luxus az úgy felejtett légkondicionáló. A Linea száznegyvennél konkrétan 1-1,2 literrel eszik kevesebbet nélküle. Ez annyira megdöbbentett, hogy le is fényképeztem. (kép: 42, 43) Legyen ön is takarékos, kapcsolja le, ha semmi szerepe, mert kint hidegebb van, mint bent, illetve nem esik az eső, hogy párásodjon a beltér.

Kipróbáltam a végsebességet is: saját órája szerint, hosszas padlógázos kínlódás után elérte a 180-at. A gyári adat 170, ez a műszer valószínű csalása miatt reális. Alig pár éve ekkora dízelmotort kerti traktorokba tudtam elképzelni, ahol a 15 km/órás sebesség is bőven elég. Ahhoz képest a 180 brutálisan sok. Amit szeret, az a 130. Ha ennél jobban felgyorsítottam, mindig azt vettem észre, hogy egy perc múlva újból százharminccal megyek. Cselesen visszakúszik, ahogy önkéntelenül kevésbé nyomjuk a zaj miatt. Egyébként nem hangos a Linea. Kerreg a dízel, de az a szokásos mély dübörgés, ami a magasabb fordulaton jelentkezik némely gázolajosnál, itt elmarad. Talán a kis motor halkabb, vagy a motortetőn és máshol lévő szigetelés nyeli el.

Azt is hozzá kell tennem, hogy semmi baj az ilyen utazótempóval. Kevesebb stressz, nem érünk utol tökölő autókat, nincs rettegés a traffipaxok miatt, nem kell állandóan nagyokat gyorsítani-lassítani. Kevesen vannak, akik ennél gyorsabban vagy lassabban haladnak. Optimális sofőrnek, autónak egyaránt, és a fent említett 101,7 km/órás átlag azt mutatja, nem a végsebességen múlik az időben való hazaérkezés. Hanem az ügyesen és szerencsésen kiválasztott időponton.

A futómű majdnem daciai magasságokban jár. Az ugyan inkább már egy légpárnáshoz hasonlít, ez meg néha bejuttat távoli rezgéseket, de a 16-os kerekek mellett az a csoda, hogy nem szakad le a vesénk. Igaz, a lágy rugózásnak van hátulütője, hirtelen manővernél néha bizonytalannak éreztem a hátsó tapadást. Ez kétszer fordult elő, valóban váratlan helyzetben, akkor sem veszélyes mértékben. Annyit jelzett, hogy ez kicsit sok, nem négykerék-hajtású, kéttonnás limuzinban ülünk.

Tesztautónk 4,2 millióba kerül újonnan, dízel Lineát 3,5-től vehetünk. Drágább, mint a Thalia, jóval többért adják, mint a Daciát. Ha viszont a méreteit is figyelembe vesszük, illetve számít a külső és a belső is, máris versenyképes. Így inkább ezt venném, mint a négyajtós Astra Classicot, ha pedig kisebb motorok között turkálnak, szóba jöhet a Megane is. A méreteket, teljesítményadatokat, árakat táblázatba foglaltam, tessék ellenőrizni, melyik a jobb.

Megmértük

Az alábbi táblázatban a következő közös paraméterek alapján választottuk az autókat:
legyen

  1. kis (<1500 cm³) dízelmotorral szerelt változata
  2. két légzsák
  3. ABS
  4. klíma
  5. szervokormány
  6. szedán kivitelű
Ha éppen akciót hirdetett a gyártó (pl. alapáron klíma), akkor azt a modellt szerepeltetjük.
Ellenőrzésképpen a Linea mellé a Grande Puntót is odaállítottuk.


Kattintson a képre. A tanulságos táblázatot érdemes letölteni (20k xls)


A kis puttonyos, vagyis a Renault Thalia jóval kisebb a többinél. Persze az ára is alacsonyabb. De nem verheti meg a Dacia Logant. A kívánt opciókkal még mindig 3 millió alatt van. Ezzel szemben a motorja igen szerény maximális teljesítménnyel bír.

A leghosszabb tengelytáv a Renault Megane tulajdonsága. Ennek okán 3 paraméterben is nyer. A Fiat nem véletlenül választotta a Megane-t versenytársnak. A Linea gyakorlatilag ugyanakkora. Ha nem kell nagy dízelmotor, nehéz lesz a választás.

Az Opel Astra Classic kopottas gúnyájával nem rúg labdába. Igaz, most a benzines ötajtós 2,5 millió forint. A készlet kisöprése mintha a széria végét jelezné.

Fiat Linea 1,3 Mjet 16V - 2007

A Fiat Linea azon kevés autók egyike, amit saját használatra is el tudnék képzelni. Ilyen volt a Skoda Superb 1,9d , de azt mintha már nem árulnák automatával. Akkora batárhoz meg az illik. Igaz, ezt is azzal venném. Mert lesz a év vége felé, a dízelhez, méghozzá robotizált. Rángatni fog kicsit, de istenem, majd összeszokunk. Értik, spórolós, harmadik világbéli szedán, ilyen luxustartozékkal. A Puntóhoz 250 ezerért mérik; ha ügyesen alkudok, 4 millióért beleülhetek, és évekre megoldódik a gondom.

Fiat Linea 2009 Emotion Fiat Linea 2009 Emotion

A Totalcar értékelése:

Eredeti célján és kategóriáján (olcsó tucatautó) átlépve a Linea remek autó. Kicsit drágább, mint a Thalia vagy a Logan, de jobb, és fõleg vonzóbb.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette