A kis durranás

2006.08.09. 08:17
Tessék csak, tessék, világszenzáció! Itt látható a világ első sorozatban gyártott, kettős feltöltésű, közvetlen befecskendezéses benzinmotorja. Mindössze 1400 köbcentis, mégis 170 lóerős, mivel egy kompresszor és egy turbófeltöltő is segíti. Nézze meg ön is, folyvást, csak folyvást!

Az ember néha megbolondul. Néha többen bolondulnak meg egyszerre. A Totalcar szerkesztősége például egy csapásra tüzelő szukát gyanító, őrjöngő, vad kutyafalkává változott, amikor a szokásos hétfői értekezleten kiderült, hogy mostanában kell elhozni a Volkswagen Golf GT-t. Hú, turbó, meg kompresszor, meg 170 lóerő a kis egynégyesből, azannyja. Erre mindenki kíváncsi volt, kivétel nélkül.

Másrészt viszont nem biztos, hogy a Golf a legérdekesebb téma, amivel autós újságíró foglalkozhat, márpedig ha egyszer elhozza valaki a tesztautót, meg is kell írnia. Mindenki mérlegelt, és végül az enyém lett, ők meg majd mennek vele egy kört. Oké, gondoltam, ez így fair. Néhány klaviatúrára hullatott izzadtságcseppért cserébe kipróbálhatom ezt a motorcsodát, az innováció kézzelfogható műremekét, a VW vadiúj TSI motorját. Turbó. Kompresszor. Együtt. Király lesz.

Amikor átvettem a tesztautót, körül sem néztem benne, pedig leszámítva azt az egy alkalmat, amikor Karotta elvitt két sarkot a GTI-vel, még nem is ültem az ötös Golfban. A belső dizájn iránt mutatott teljes érdektelenségem csak kis részben tudható be annak, hogy az autó beltere olyan, amilyen, inkább az történt, hogy tojtam mindenre, és semmi mást nem akartam, mint érezni azt a különleges, turbós-kompresszoros 170 lóerőt.

Nem kellett soká várnom, az Árpád híd előtt pirosat kaptam. Vár, egyes, még mindig vár, vált a lámpa és... és elindultam a Golf GT-vel, és tök jól ment, és a hangja is egészen kellemes volt, de nem táncoltak tündérek a motorháztetőn, nem volt tűzijáték, és David Bowie sem gratulált a különleges pillanathoz, ugyanis nem volt különleges. Vagyis tulajdonképpen mégis, hiszen a TSI már a jövő egy darabkája, de ennek csak az értelmünk örül, a pillanat, az érzés üres.

Vagyis hát az sem üres, hiszen a GT jól megy, 7,9 alatt százon van, alul kellemes, morgós hangja van, később a jellegzetes fütyülés is megérkezik egy sportosabb hangszínnel egyetemben. A fene gondolná, hogy ez az erő egy nyamvadt 1,4-es motorból jön. Aztán elkezdek egy picit gondolkodni. A Honda még a múlt században kitalált egy 1,8-as szívómotort, 192 lóerőt ad le - ez 106,6 lóerőt jelent literenként -, alul gazdaságos, felül meg brutális. Akkor közel tíz évvel később nem is olyan nagy szám a literenkénti 121,4 lóerő, pláne feltöltéssel. A MINI John Cooper Works (2004) motorjának litere 131,25, a Mitsubishi Evo IV-é (1996) 140 lovat rejt.

A TSI motor konstrukciójában azonban nemcsak a lökettérfogathoz képest nagy teljesítmény az érdekes, hanem az alacsony fordulaton is élénk motor meg a jó fogyasztás. Igen ám, de annyira nem fogyaszt jól - városban 11 litert evett úgy, hogy távolról sem nyomtam ki a szemét -, és nem is igazán fickós alul, bár nyilván ezerszer jobb, mint egy feltöltés nélküli 1,4-es, de hát ahhoz meg minek is hasonlítanám. Persze alul még a Corvette Z06 512 lovas V8-asa sem fickós, de nem is az a dolga, hiszen akkor rángatna ész nélkül. Ne értsenek félre, a TSI motor jó: ha tapossuk, jól húz, ha kíméljük, jól fogyaszt, kis fordulaton érezni a kompresszor áldásos hatását, de nem igazán látom, mitől kéne összeszarnom magam.