hirdetés

A frankfurt–stuttgarti repülőjegy ugyanis minden különösebb papírmunka nélkül is érvényes a lufthansás járatszámmal is rendelkező ICE-re. Így rövidesen kiderült, hogy megérte az átszállás, a leküzdeni kívánt 205 km-es távolságot a repülő 45 perc alatt tette volna meg, ezzel szemben a vonat 1 óra 5 perc alatt ért oda, a kijelző tanúsága szerint javarészt 250 km/h-s sebességgel. Ráadásul a frankfurti pályaudvar egybeépült a reptérrel, ezért csak egy rövid távú sprintet kellett levágnunk a vonathoz, és már kényelmes csendben utazhattunk is tovább. Ezek a németek tudnak valamit. Vajon Sprintert is ilyen ügyesen gyártanak?

Fotókról már korábban is megismerhettem az új Sprinter jellegzetesen bumfordi arcát. Nem mondanám, hogy első látásra beleszerettem. Az az érzés lett rajtam úrrá: láttál te már ilyesmit. Ismered már ezt a formatervezői vonulatot, és tetszett is, emlékezz csak vissza. Ekkor aztán elgondolkoztam a dolgon. Nézem jobbról és balról, elölről és hátulról, közben valóban derengeni kezd valami halvány emlék a hagyományos formákkal szakító transzporterek nem túl népes képviselőiről.

Ha innen nézem, kicsit Renault Master , ha onnan, inkább Ford Transit , de ahogy lassan körbejárom, mégse hasonlít egyikre sem. Bár a Transit több mint öt éve járt nálunk először , és engem már akkor is megfogott addig szokatlan bája. Máig az újkori, elvágólagosan unalmas haszonjárművek legjobb ellenpéldájának tekintem, és ha belülről is tetszene, nem is tudnék ellene szót emelni.

Ezzel szemben a Master már nem csak szemből nézve szakított a hagyományokkal; utasfülkéjében is jó ergonómiára és ilyen méretekben ritkán tapasztalt extrafelszerelésekre találtam. Ezek után repesett a szívem, mikor az új Sprintert először láttam meg teljes valóságában. De a hagyományokkal végre szakító külső vajon milyen belsőt takar? Milyen környezetben és milyen szolgáltatásokkal támogatva kell majd eltöltenie azt a napi 8-10 órát az erre kárhoztatott fuvarozónak? Vajon Mercedest kap-e a egy Mercedes áráért?

Lassan kikerültem a fekete műanyag burkolatú visszapillantó tükröt, alsó sarkában, mint szélességjelző virít a ma már megszokott látványt nyújtó oldalsó irányjelző, majd remegő kézzel a változatlan formájú kilincsért nyúltam. Halk kattanással tárult fel a valódi mercedeses hangulatot sugárzó vezetőfülke. Vajon csak a gyártásoptimalizálás vagy a sofőrök kényeztetése vette végre rá a tervezőket, hogy a személyautókból megismert alkatrészekből rakják össze a műszerfalat? Mindegy is. Egy biztos: szépen sikerült.

Elképzeltem, hogyan készülhetett az új Sprinter belseje: fogtak pár nagy, fekete műanyaglapot, méretre és formára vágták, szépen összeillesztették, majd a PKW-raktárból kölcsönkért lámpakapcsolót, kormányoszlopot, váltókart, rádiót, klímaszabályozót beleillesztették a nekik kivágott lyukakba.

Mikor aztán látták, hogy ez jó így, a sérülékeny és túlságosan presztízsbenyomást keltő anyagokat munkaeszközbe illő, könnyen tisztítható fekete műanyagra cserélték, és jól megnézték, mit sikerült eddig összehozni. Ekkor jöttek rá, hogy a műszerfal és a középkonzol kapcsolósora még hiányzik, így hát körülnéztek a transzporterraktárban is egy kicsit.

A Vito kapcsolói pont megfeleltek a célra, de amikor Sprinter tervezői kezükbe vették a Vito műszerfalát, és meglátták rajta a Magnetti Marelli feliratot, sikítva messzire dobták. Úgy döntöttek, ez az a rész, amiből újat terveznek a Sprinternek.

Érdekes módon a mechanikus egységek tervezésekor csak a kilométerórára és a fordulatszámmérőre szorítkoztak, minden más funkció a digitális középső kijelzőn kapott helyett. Kivéve egy-egy jobban felszerelt busz változaton, ahol azon kívül, hogy krómozott gyűrűk díszítik a műszerfalat, a fordulatszámmérő alján egy mechanikus üzemanyagszint-mutató is helyett kapott, apró diesel felirattal. Ki érti ezt?! Talán majd a későbbi teszteken fény derül a rejtélyre.

Az azonban bizonyos, végre meghallgatásra talált imám, amiben minden kisáruszállítóba központi zárat, fogast és sok-sok rakodóhelyet kértem. A rakodóhelyek kialakításánál egy gyors prezentáció tanúsága szerint sofőrök segítségét is igénybe vették. Fogták ugyanis a mindennapokban használt tárgyaikat: menetlevelet, mobiltelefont, palackokat, dobozokat, tollakat és még sok-sok mindent, majd megpróbálták az utastérben elhelyezni őket. A tervezők addig-addig alakították, formálták a műanyagokat és a bennük rejlő bevágásokat, réseket, amíg mindennek helyet nem találtak. Használat közben nem fordulhat elő, hogy egy vizespalack például nem fér be a helyére. Nagyon örülök. Most már csak annak kell drukkolni, hogy a magyar palack is megfeleljen a német szabványnak. Kicsit izgulok, de meglátjuk.

Az új Sprinterben ráadásul a fent említetteken kívül alapfelszereltség az adaptív ESP és a hatsebességes váltó is, még a leggyengébb, 2148 cm ³-es, 88 lóerős dízelmotorhoz is. Nem beszélve a a csúcsot jelentő 3 literes, 72°-os V6-os dízelről, aminek 184 lóereje és 400 Nm forgatónyomatéka már a legkisebb teherbírású, 3 tonnás változathoz is igénybe vehető.

Ebben a változatban van a legrövidebb és legalacsonyabb kialakítás is, ez a karosszéria 5245 mm hosszú, 1993 mm széles és 2435 mm magas. A raktér ezen belül 2600 mm hosszú, 1780 mm széles és 1650 mm magas. Az így rendelkezésre álló 4,4 m ² alapterület és 7,7 m ³-es tér 1030 kg-mal terhelhető. De ez csupán a legszerényebb változat, ne feledjük.

A következő, azaz 5910 mm hosszú karosszériához már rendelhető egy 258 lóerős, 340 Nm-es, 90°-os V6-os benzinmotor is, igaz, kizárólag ötsebességes automata váltóval. A fogyasztásáról nincsenek adatok, de valamit érzékeltet, hogy a széria 75 literes tankot ennél a motornál 100 literesre cserélik.

Így összesen négy különböző hosszal, három különböző belső magassággal és négy eltérő terhelhetőséggel rendelhető az új Sprinter, a legnagyobb 5 tonnás is kapható a 88 lóerős motorral, ennek 2435 kg a hasznos teherbírása, amit 17 m ³-en helyezhetünk el. Ilyenkor a majd 7 és fél méter hosszú karosszéria alá a hátsó, hajtott tengelyre már dupla kerekek kerülnek, amitől a belső szabad szélesség 978 mm-re csökken.

Ez sajnos azt jelenti, hogy egy euro raklap keresztben már nem fér el a padlón, ezért a Sprinterbe is rendelhetők lesznek a nyerges vontatókból már ismert super-single abroncsok transzporter méretű társai. Ilyenkor a két 195-ös abroncs helyett egy 285-ös kerül a hátsó tengelyre, és 1228 mm-re szélesedik a belső szabad tér, a hasznos teherbírás viszont 2035 kg-ra csökken. Érdekes módon, ki tudja miért, a super-single abroncsos változathoz nem rendelhető a legkisebb, 109 lóerős motor.

A számokon túl elektronikai kütyük és ezek rövidítései is rendelkezésre állnak, hogy még több variációt és kombinációt biztosítsanak a teljesen egyéni igényekre szabott Sprinter kialakításához. Többek között kipörgésgátló, fékasszisztens, bixenon fényszórók, aktív keréknyomás-ellenőrző, kulcs nélküli nyitás és zárás, a Mercedes színes kijelzős COMAND rendszere, multifunkciós kormány, tempomat, részecskeszűrő, esőérzékelő és a Parktronic tolatóradar is rendelhető lesz bele.

Utóbbi érdekessége, hogy a távolságjelző LED-jeit nem a szokásos módon a középkonzolra, hanem a vezetőoldali visszapillantó tükör lapjába szerelték. Ennek nagy előnye, hogy a tükör figyelése közben pontosan nyomon követhetjük a radar nyújtotta információkat. Hátránya viszont, hogy egy ilyen elektromos állítású, kiegészítő irányjelzős, Parctronicos tükör letörése több százezer forintot jelenthet az óvatlan dolgozónak.

Tükrökkel együtt mégis kellemes benyomást tett az új Sprinter, de egy munkaeszközt igazából csak használat közben lehet majd teljesen megítélni. Ha aztán a hétköznapok is igazolják a hozzá fűzött reményeket, elmondható, hogy érdemes volt érte futni, még ha egyszer korábban meg is fogadtam, hogy tömegközlekedésben szolgáló járműhöz sosem futok többé.

Haszonjármű-bemutató: Mercedes-Benz Sprinter - 2006