Keresztvíz

Teszt: Chevrolet Lacetti SW

2004. december 6., hétfő 09:32
Nem hülyézném le a magyarságot, illetve általában az autóvásárlókat, vagy ha igen, magamat is a hülyék közé számítom. Ugyanazok az autók egyszerűen jobban festenek Chevrolet emblémával. Persze, még mindig röhögünk, hogy ott egy gyönyörű V8-as Chevy Matiz, öregem, micsoda hang!, de valahogy akkor is más. A Daewoo már nem koreai autó, hanem amerikai, amit a Távol-Keleten gyártanak, és kész.
csik.jpg

Egyszerűen szívesebben vennék Chevrolet-t, mint Daewoot, sznob vagyok, sajnálom, de legalább tudok róla. A forma sem rossz - szerkesztőségünkben volt vita, hogy az ötajtós vagy a kombi néz ki jobban, de alapvető baj egyikkel sincs. Nekem inkább a kombi tetszik: nagyon szép a profilja, feldobja az elegáns tetősín, és ahogy -kicsit alfásan - a hátsó üléssortól lejteni kezd a tető. A használhatósággal semmi baj, ilyen szempontból a Lacetti tökéletes.

A kesztyűtartóban, ami egyébként hűtött, elfér egy másfél literes palack, de aszimmetrikusan ketté is osztható, így a kisebb cuccok kevésbé lötyögnek. A könyöktámasznál elhelyezett két pohártartó egy nem túl látványos, de nagyon okos részletmegoldással egészül ki: a kétoldalra hajtogatható műanyag nélkül beleerőszakolhatjuk a pilótafülke kettes számú másfél literes pillepalackját. Ha viszont behajtjuk, akár egy kis benzinkúti kávéspoharat is megtart a rugós nyelvével. Talán ez a részlet fejezi ki legjobban az autó egészét: semmi látványosság, de a gondoskodás számtalan apró jele.

Az övek becsatolásáért hasonló idegőrléssel küzd, mint a PT Cruiser. Ha öv nélkül adjuk rá gyújtást, öt pittyegéssel kezd, hiába, hogy el se indultunk. Én pedig motorindítás után szeretek csak csatolni, mert akkor - gondolom én - a gépnek van egy kis ideje, hogy rendezze a gondolatait, mielőtt útra kelnénk.

A két üléssor között, de a hátsó mögött is van a mennyezetnél egy térelválasztó elemet felszerelő hely, ami duplán nagyszerű. Ha gyerek helyett tartunk neveletlen, előre mászásra hajlamos kutyát, az első támlasornál rekesztünk, ha gyerek-kutya összeesküvéstől tartunk, a csomagteret szeparálhatjuk. Nagyon átgondolt kis autó.

A kormány fel-le-ki-be állítható, és papíron az ülésmagasság is. Valójában sajnos csak az ülőlap eleje és hátulja billegethető egy-egy tekerővel, de szép kényelmesen el lehet férni. A jó fogású bőrkormány a Platinum Lacettiben szintén széria, ahogy a kormányról vezérelhető hifi is. Sajnos tesztautónkban valami vezeték szétcsúszhatott, mert sem ez nem működött, sem a duda. Egyébként sokkal szívesebben nézegetem egy kormányon a Chevrolet keresztjét, mint a Daewoo D-betűjét.

Szép a műszerfal, jók az anyagok, a műalu díszcsík sem zavar. Egész jól szól a zenegép, a látszólag fix, valójában levehető előlapos Blaupunkt kazettás magnóval és ötlemezes CD-játszóval. A napellenzőkön mindkét oldalon sminktükör, a világítás hiányáért kártyatartó próbálja kárpótolni az ápolatlan zsugásokat.

Az elektromos tükörállítás helye ergonómiailag tökéletes, közvetlenül a tükörrel szemben, az ablak túloldalán, jól elérhető és megtalálható helyen, meg nyilván vezetékelni is egyszerűbb. Jó lenne, ha tudnám, kit illet a dicséret, Giugiarót és az ItalDesign-t, a körültekintő koreai mérnököket, esetleg valakit a General Motors főhadiszálláson, mert a távoli, de rokon Saab 93 tükörállítása ugyanígy megy.

A kormány mögötti két bajuszkapcsoló igen ronda, ha Lacettit vennék, ráhúznék egy-egy spéci kesztyűsbábot. A klímavezérlés kicsit zavaros, egy felesleges kijelzővel, és csak odanézve nyomkodva működtethető MODE gombbal, de a digitális klímák többnyire ilyenek, ezért szeretem jobban a manuálisakat. A klíma fűtéskor okos, ameddig nem melegedett fel a víz, nem zúdítja ránk kétségbeesetten a sarki hideget, hátha attól átmelegszünk, hanem kivárja, amíg értelme is van a fúvatásnak. Nyáron már kevesebb az esze, csak egyféle hideget tud, a maximálisat.

< >

A kárpitok nem különösebben bizalomgerjesztőek. Illetve én bíznék bennük, szerkesztőségünk viszont inkább arra az álláspontra helyezkedett, hogy még nézni is óvatosan kell, mert még egy szúrósabb pillantástól is egyből kibolyhosodik. Hasonló textília volt az előző Volvo S40 előző generációjában, csak ott halszálkamintás, az nem bolyhosodott. Szerintem ez se fog - a tesztautóban 3000 km után semmi kóros elváltozásnak nincs nyoma.

A vezetőoldalon az olcsóbb változatokban is van napszemüvegtartó, állítható magasságú a biztonsági öv, van szélvédőbe integrált rádióantenna és rengeteg nem hivalkodó, nem sokba kerülő, de az együttélést megkönnyítő figyelmesség. Az első üléstámlák oldalán kis zseb, a hátukon nagyobb folyóirat-zsák, a kormánytól balra is van egy plüssel bélelt zárható rekesz, a hátsó középső kartámaszban két pohártartó. Az első fejtámlák szöge állítható, elég ötletes megoldással.

Kényelmes, tisztességesen néz ki, az ára pedig büntetővámos gyarmatáru létére is határozottan méltányos. 4.049 M, egy 1.8-as alsóközép kombiért automata klímával, esőérzékelős ablaktörlővel, jó hifivel, blokkolás -és kipörgésgátlóval, alufelnivel inkább kevés, mint sok.

Három gyenge pontja van, ráadásul elég fontos posztokon. Sorrendben:
1: váltó
2: motor
3: futómű.

A váltót egyszerűen el se hiszem, ezt a szintet a Daewoo már az olcsóbb Kalos idején meghaladta. Már a váltószoknya is elég csúf, és meglepően szűk annak tükrében, mekkora kánkánt kell járnia a karnak. Komolyan, mintha eveznénk, ráadásul kettesből hármasba úgy megy át, hogy először mintha egyáltalán nem lenne hajlandó, aztán ahogy picit több erőt vinnénk bele, megiramodik, és mintha meg se állna az ötösig. Hidegen, fagypont körül fázósan húzza össze magát, kicsit erőltetni kell, míg fel nem melegszik, de hidegen ezt vicces lövőcselt se csinálja meg a kis Ronaldo. Valaki azt mondta, a csepp Kadettből lehet, de nem hiszem, mert még a Kadett koreai változata, a Daewoo Racer is sokkal jobb váltót kapott.

A motor már több matrózlázadást is kiváltott szerkesztőségünkben. A 122 lóerős 1.8-as az új Astrában kapta meg első citromdíját, a másodikat a Tigra Twin Topban. Gazdaságos motorokban régóta jó az Opel, de ez nem egy olyan Ecotec, aminek a hátrányai mellett számos előnyös tulajdonsága is van. Méghogy DOHC 16V! Boldogult II-es Golfomban, abban érezni lehetett a két vezérműtengelyt, meg a 16 szelepet, az az 1.8-as bármikor megkínált 139 lóerővel. És még csak nem is fogyasztott sokat, mindezeket 1986-ból, azóta igazán szétszedhettek volna egy ilyen szerkezetet Rüsselsheimben, hogy rájöjjenek, hogyan kell ilyet előállítani (azóta persze mintha a VW-nél is elvesztették volna a tervrajzokat).

Ez az 1.8-as pont olyan, hogy ha azt mondanák, 1.4-es, nagyon megdicsérnénk, milyen jól húz, ha 1.6-os, hát igen, egy átlagos 1.6-os, csodák nincsenek, hiába, na de 1.8?! Ha pörgetjük, tulajdonképpen megy, de a tulajdonképpen menő motorok fontos jellemzője, hogy tulajdonképpen inkább nem mennek.

A futómű nem olyan látványosan botrányos, inkább álruhás gonosz. Kombik általban jól fekszik az utat, a Peugeot 206-osé is egész feljavult a kombi változatra, a Fabiáé is jól sikerült, a Lacettinél viszont valamit nagyon elnéztek a mérnökök. Alaphelyzetben, főleg városi tempónál a Lacetti kényelmes, a nagy gondok akkor jönnek, ha százas tempó táján, vagy ne adj' isten gyorsabban vagyunk kénytelenek hirtelen elkerülő manővert tenni. A Lacetti ekkor olyan lesz, mint egy tartálykocsi-kamion, a hátulja elkezd úszni, fogalmunk sincs, merre tart, csak azt érezni, hogy elszabadult a rakomány. Borzasztó.

Chevrolet Lacetti

Egy hét alatt mégis megkedveltem. Magam sem számítottam rá, de kifejezetten kötődni kezdtem hozzá, sőt, már a harmadik-negyedik napon is észleltem ilyen jeleket, pedig effajta futóművek, motorok és váltók ritkán váltanak ki belőlem ragaszkodást. Racionális magyarázatot azóta se találtam, csak misztikusat: végülis világéletemben szerettem az amerikai autókat. < >