A kormány fel-le-ki-be bőségesen állítható, ami főleg a tengelyirányban feláras B Merci fényében öröm. Ami ugye a béna alapbenzinmotorral 6,5 millió, a Leon meg a 140 ló-TDI-vel 5,2. A Leon persze sokkal kevésbé női autó. Míg a B Klassét mintha direkt a kicsiknek fejlesztették volna, a Leon ülését olyan távol tolhatjuk a pedáloktól, hogy egy görkoris Michael Jordan is elfér, olyan közel viszont nem csúsztathatjuk, hogy egy 1,60-as illető rendesen ki tudná nyomni a kuplungot.

Oldaltartásügyben semmi hiba, az oldalt lapított váltókar fogása is jó, akár sportosnak is nevezhetjük, de ennyi. A műszerfal vörös háttérvilágítását fehérre cserélték, a pokol tüzének sejtelmes szüremkedése se ösztönöz már rosszalkodásra. A mutatók, azok világítanak veresen, de ez is elegáns, és nem sportos.

A hifi süldőlisztbogárnyi gombjai úgy látszik, lassan sztenderddé válnak a Seatnál, a hangzás remélem, csak tévedés. Ennyire bárgyú papírdoboz-megszólalást régen hallottam. Van viszont egy előremutató, igazán deszilvás apróság, a légzsákok piros címkéi az üléseken. Kicsi, élénkpiros, a' la Levis 501; ezekért még azt is megbocsátom, hogy a ronda műanyagból készült könyöktámasz hátsó végébe építették a CD-tartót, ahonnan a vezetőülésből még álló helyzetben is nehéz kivenni egy tokot, visszarakni pedig lehetetlen.

A villanyablak automata, és akkor is működik, ha már levettük a gyújtást. A kapitális minihülyeség csak annyi, hogy gyújtáslevétel után már nem automata, ha tehát lehúzva felejtettük, mert mondjuk siettünk, nem intézhetjük el egyetlen mozdulattal. Hanem vagy három másodpercet kell strázsálnunk az autó mellett, amibe persze nem halunk bele, csak hát ugye a komfortérzet. Az első ajtók pedig az elődmodellhez hasonlóan olyan szélesre tárulnak, hogy az ülésből nem tudjuk magunkra csukni.

Mindez természetesen gyanúsan primitív hibák sora, és az egész a nagy Mobiltelefonokat Apró Baromságokkal Tökéletlenné Tévő Világösszeesküvés aknamunkájára emlékeztet. Értelme ennek is csak annyi van, hogy megmarad a remény, bármikor befuthat a messiás, a Tökéletes Termék, elvégre ez itt még nem az.

Az új Leon elülső MacPhersonja nagyjából ugyanaz maradt, átdolgozott stabilizátorral. Módosították a lengőkarok csatlakozásait, a rugót és a lengéscsillapítót pedig külön rögzítették a karosszériához, hogy az egyes motorváltozatokhoz külön hangolhassák.

Hátul négylengőkaros multilink biztosítja az ideális kompromisszumot sportos és kényelmes között, blablabla blabla, de ez tényleg, tényleg tökéletes kompromisszum sportos és kényelmes között. Illetve kicsit ráz, de én egy-két számmal virslibbet raknék rá: ezzel még akkor is botrányosakat bírna kanyarodni. Az egész autó habitusa nagyban emlékeztet a Honda Civic-ére; ugyanolyan lelkesedéssel, szívvel-lélekkel kapaszkodik az aszfaltba, és küzdi-rágja magát az ív belseje felé.

A 140 lovas PD-TDI-t próbáltuk már sokszor, erről sok új nem jutott eszembe, ha csak annyi nem, hogy tényleg ez a legfertelmesebb hangú modern turbódízel a piacon. A Megasztárban még egy Ducato is kacagva lenyomná, nem jutna tovább a kiröhögős első fordulón. 160-as, tempomatos utazónál fogyaszt 7,4-et, városban 8-9, semmi extra. A váltó ugyanolyan tökéletes, mint az Alteában, a fék is pazar - kicsit olyan az autó, mintha műszaki emberek kipróbálták volna, mielőtt gyártani kezdik, csak átlagos, zenét hallgató, villanyablakot felhúzgáló felhasználókkal felejtették el tesztelni.

Eddig is szerettem a Seatokat, az új Leontól meg csak erősödött az érzelmi kötelék. Egyrészt tényleg német Alfa lett, már külsőleg, ugyanakkor imidzsben mentes a felvágástól, legalábbis ahhoz képest, honnan kapja a motort, a padlót, a váltót meg még sok mindent.

A különböző változatok és felszereltségi szintek bonyodalmas összevetése után arra jutottam, hogy ugyanaz VW-emblémával, Golf felirattal nagyjából kétszázezerrel kerül többe. Ha beleszámítom, mennyivel jobban tetszik ez a külső, meg a futómű, akkor is ezt venném Golf helyett, ha ez lenne a drágább.