Mint a Wembley-ben: 6-os, három kategóriával lejjebb

2003.05.23. 00:00
A Mazdák gátlástalan zummogását még a konvoj közepébe csempészett Sharan TDI kerregésével sem sikerült megzavarni. A kisebb malőrök és bakik ellenére végül mindenki leért Tihanyba a Mazda2-es magyarországi bemutatójára. A félsziget körül próbáltuk ki, mivel készültek a japán versenyzők az interkontinentális kitudtöbbeteladni verseny következő fordulójára.

 
 

Utoljára kisautóból a 205-ös Peugeot tetszett, úgyhogy a külsejével kapcsolatban mindenki érezze, amit a szíve diktál. Ami biztos, elölről bejött az ötszögletű márkaarculat á la MX-Sportif, picit befelé dőlnek az oldalablakok, az elég magas övvonal alatt pedig erős domborítást kapott a karosszéria.

 
   
   

Magas alsó traktus és alacsony ablakok, akárcsak a padlólemez-donor Fiestán. Egy tipp a leendő vásárlóknak: ne vegyenek semmit, amíg nem néztek meg egyet a kissé homoszexuális jellegű, de nagyon szép és egyelőre elég egyedi Flare/narancs-metál színű modellek közül.

 
   
 

Nem csak az alap közös, a motorok, a futó- és a kormánymű is a Fordtól származik. Állítólag a Mazda nem volt tökéletesen elégedett a Fiestában nagyszerűen bevált műszaki tartalommal, ezért az alkatrészeket beépítés előtt még csiszolgatták kicsit a saját ízlésviláguk szerint. A kétszer 10 kilométeres vezetés alapján nem ítélkeznék, de annyit vállalok, hogy a Fiesta remek - elöl független felfüggesztésű MacPherson rugóstagos, hátul merevtengelyes - futóművel rendelkező, meglepően szórakoztató vezethetőséget biztosító gépezet, és a Mazda2 is az.

 
   
   

Mazda6 rajongóként beülni a 2-esbe igazán otthonos érzés. A méretbeli különbségeket leszámítva ugyanaz a kormány, műszerfal, középkonzol vesz körbe, nagyon örülünk a végre MP3-as CD-ket is lejátszó lejátszó megjelenésének. Sok-sok rekesz, dupla kesztyűtartó és a hangyányit harsány kék GT kárpitot leszámítva, jó ízléssel szövetezett kellemesen keményre tömött ülések fogadnak.

 
   
 

A kormány csak magasságban állítható, az elektromos ablak pedig csak a vezetőoldalon közlekedik egy nyomásra, hátul pedig csak a GT felszereltség utasainak nem kell kurblizni. Mindenkinek jár viszont hárompontos biztonsági öv övfeszítővel, és állítható magasságú fejtámla. A TE és GT modellek már majdnem minden elérhető biztonsági felszerelést magukban foglalnak, van ABS, elektronikus fékerő-elosztás és vészfék-asszisztens.

 
   
   

A legbiztonságosabb legolcsóbban kapható 2-es így az 1,25i TE, melyben a fentieken kívül egy ősi, a Fiestából már kihalt 75 lovas motort helyeztek el 3.199.000 forintért. A belépő ugyanezzel a - futóműhöz hasonlóan szintén kicsit felfrissített - motorral a Base kiadás, ebben is van ugyan két légzsák, de ezen kívül szinte semmi, ami komfortérzetet növelhetné. Ezért 2.559.000 forintot kell leszurkolni - induló árnak nem kis pénz, ennek ellenére az importőr körülbelül 400 darab eladásával számol az idén.

 
   
 

Az 1,4-es 80 lóerős és az 1,6-os 100 lovas, aszfaltszaggató 146 Nm-es Euro-IV-es benzines motorok mellett egy 1,4-es, CD68 nevű common-rail dízellel teljes a kínálat, melyek mindegyike bőségesen elég az 1040 kg-os autóhoz. A 68-cal nem az európai diáklázadásoknak állít mementót a Mazda, simán a lóerők számát jelöli.

Alapban a 2-est ötfokozatú kéziváltóval adják, de az 1,4-es, az 1,6-os és a dízel kapható kézzel is kapcsolható automatával.

 
   
   

Érdekes, hogy a konszern vezető márkája simán átengedte a hangulatos beltér megépítését, és saját kisautóinak megtartotta a puritán dizájnt. Mindenesetre ezzel a Mazda malmára hajthatja a vizet, a japán szupermini sokkal vendégszeretőbb hangulatot áraszt, puhább anyagokkal, kellemesebb beltérrel. Még az is előfordulhat, hogy valóban csak az egyelőre erősen korlátozott beszállítási darabszám miatt áll meg az értékesített modellek száma négyszáznál.