A Mazda 2 nemcsak könnyebb, öt centivel alacsonyabb és rövidebb is elődjénél, de a két és fél méteres tengelytávot megtartották, pont elfértem hátul. A belső kialakítás nem látványos, a fekete műanyagok nem is akarnak másnak látszani, de sok okos ötlet szépíti meg. A váltó felkerült a középkonzolra, ahol jobban kézreesik, még akkor is, ha ezt a megoldást nem a Mazda találta fel. A pohártartó mellett végre van az ajtókban hely egy félliteres palacknak.

A másik állandó kín a táska. Ha foglalt az utasülés, a táska mehet lábhoz (koszos lesz, idegesíti a lábat) vagy hátra (nem lehet elérni, csak háromajtósban biztonságos). A Mazda 2-ben a kézifék mellett találtak neki helyet, a közepes táskám pont belefért. A sekély és hosszú tároló nincs rózsaszínre festve, lehet oda rakni mást is.

A kisautó nem büntet egyliteres, fapados belépőmodellel. A gyengébbik, 75 lóerős 1,3-ast sem tolták előtérbe a premieren. Annyi azért kiderült, hogy elektronikusan van lebutítva az erősebb, 86 lovas változatból, teret hagyva a hazánkban nagy hagyományokkal rendelkező sufnituningnak. A bemutatón az erősebbik 1,3-ast és a 1,5 literes, 103 lóerős GT-t lehetett kipróbálni.

Mindkét motort pörgetni kell, 4000-es fordulaton jön meg az eszük, de ez a kisebbikben is inkább örömforrás: mérgesen, hangosan morogva teljesíti feladatát. Érezhetően gyengébb a GT-nél, de ügyes hangolással sikerült egy kis vezetési élményt beépíteni, jó volt vele a pici Orgia falu kanyargós utcáin forgolódni. Városi kisautónak pozicionálták, ezért beküldtük Firenze szűk sikátoraiba is. Öntudatos motorosok és pofátlan gyalogosok között nem egyszerű két tesztautóval fahrtkocsisat játszani, de a Mazda 2 lelkes és észrevétlen szolgaként dolgozott.

Az elektromos szervokormány nincs túlkönnyítve, a fék szokatlanul jól adagolható, lehet vele finoman lassítani, de ha muszáj, határozottan megáll. A váltó a gyengébb autóban néha kicsit nehézkesen talált vissza ötödikből negyedikbe, de a GT-ben tökéletes volt, finom és könnyű. A futómű inkább kényelmes, a budapestihez mérhető firenzei utakon jól jött. A kisebbik motor végsebessége 172 km/óra, a 120-as utazót tudja tartani, de 80 fölött már nincs benne nagy tartalék (ketten ültünk benne, közösen kb. 150 kilóval), előzéshez az 1,5-öst kell elővenni.

A GT hiába megy jobban, egyszerűen túl halk. 10,4 másodperces gyorsulásától még nem akad bent a levegő, egy kis hangerővel növelhették volna a sebességérzetet. A nagyobb motor mellett szóló egyetlen érvet, a kicsit sportosabb menetet nem támogatja a jól nevelt halkszavúság. Újabb pompás tuninglehetőség, már persze ha lejárt egyszer a garancia.

A GT változat alkalmasabb tempós haladásra, előzésre, de a Mazda 2-t egyértelműen városi közlekedésre hegyezték ki, kezes, könnyen irányítható, stabil kiskocsi. MPS-ről még csak nem is sugdolóznak, a Mazda 3 és 6 közös 2,3-as motorja ebbe a kasztniba nem passzol, külön kell kitalálni valamit. A Forddal közös 1,4-es dízel tavasszal jön, és egyszer lesz háromajtós Mazda 2 is.