Éhes szovjet szörnyecske

Teszt: Moszkvics 407 - 1959

2008.07.05. 06:27
Első (magánzó) jogos tulajdonosa (Kovács János, Somogyszentpáli lakos) 1965. január 29-én vette a nevére. Akkor hat éves volt.

Magam felé és fel, egyes. Kézifék a kormány alatt jobbra. Lenyomom a kis kart, felemelkedik kint a torlólevegős szellőztető. Index a kormányoszlop tetején. Tanksapka a rendszám mögött. Úgy volt, hogy a TC-tévében három éve már röviden bemutatott Mark II-es Jaguárt viszem el kipróbálni, lefotózni. Csakhogy közben kibérelték esküvőre, ki kellett takarítani, át kellett nézni, meg kellett tankolni. Nem akartam pofátlan lenni és kivonni pár órára a rendszerből, inkább néztem valami más érdekeset a gyűjteményben.

Aranykrómbányára bukkantam. Egy kis dunántúli községben botlottam ebbe a lenyűgöző veteránfelújító műhelybe, egyben csinos magángyűjteménybe. A Totalcaron sorozatban mutatjuk be a kollekció legjobb állapotú darabjait. A tulajdonosok szándéka szerint hamarosan szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból, motorokból, erről majd mindenképp hírt adunk! Addig is: köszönjük az alkalmi élményszerzés lehetőséget az Old Chip és OldRent Kft.-nek!

Körbejártam: gyönyörű. A maga módján persze, tehát esetlen, aránytalan, túl magas, túl keskeny, de olyan részletgazdag, annyira gömbölyded, hogy nem lehet előtte nem mosolyogni. Vörös csillagos dísz a gépháztetőn, külső zsanér a csomagtartón, piros 407-es felirat oldalt, akkora krómozott orrkúp MIG-mintára, hogy ihaj.

Felhívtam Winklert: volt esetleg már 407-es Moszkvics a Totalcaron az én időm előtt? Kelletlen kattintgatás a vonal túlvégén, majd: a Karotta írt egy Moszkvics-találkozóról még kétezerben, de igazából nem. Hát most akkor lesz, mondtam, és elvittem a kis kék-fehéret.

Tatabányára. Gondoltam, ott csak akad valami szép ipari háttér, hogy a 407-essel együtt pár fotón megidézhessem a szovjet birodalom fénykorát. Találtam is akkora gyárkéményt, hogy csuda. De nem is ez az érdekes, hanem hogy milyen jól viselte magát a hosszú, majd' harminc kilométeres úton a Moszkvics.

1357 köbcentis, négyhengeres, négyütemű, felülszelepelt-oldalvezérelt motorja van neki, 7:1-es kompresszióval. Szóval csodát nem kell várni tőle, 115 km/h volt a valamikori katalógus szerinti végsebessége, 35(!) másodperc alatt gyorsult álltó helyéből százra. Ezeket a mutatványokat a negyvenfokos kánikulában nem mertem vele kipróbálni, de tartós hatvan-hetvenre azért így is röhögve képes volt, néha még a 80-ba is belekóstoltunk egy-egy kisebb lejtőn.

Előtte, utána

Nem akarom bő lére ereszteni a múltba révedést, már csak azért sem, mert a Moszkvics márkáról nagyszerű, magyarul írt értekezés olvasható a hazai Moszkvics klub weblapján, vagyis itt.

Tömören a lényeg: a 407-es 1958-tól '64-ig készült. Elődje a hasonló kinézetű 402-es volt, amiben még az Opeltől a második világháború után jóvátételként/hadizsákmányként hazavitt Kadett oldaltszelepelt motorja volt. A 407-es utódja pedig egyrészt a 403-as, ami gyakorlatilag egy fészlift ('62 és '65 között gyártották), másrészt a Pininfarina tervezte 408-as, a duplakereklámpás. Ez 1964 és '76 között készült a Moszkvicsnál, de az Izsnél egészen '97-ig gyártásban maradt. 408.jpg

Még megemlítem, de csak mert a veteránműhely udvarán is áll egy példány: a 408-as utódja a kockalámpás 412-es, gyártva '67-től '75-ig.

Végül egy kis rendvágás a szovjet rövidítések dzsungelében: a korai Moszkvicsokon mindenfelé olvasható MZMA felirat a Moszkovszkij Zavod Malolitrazsnih Avtomobilejt jelenti, szó szerint Moszkvai Gyár Kislökettérfogatú Autóknak, -ra, -hoz, vagy valami; 1939-től 1969-ig hívták így a gyárat. (1930-tól '39-ig KIM autógyár volt, a KIM a nemzetközi kommunista ifjúsági mozgalom előtt tisztelegve.) '69-ben a moszkvai autógyárat átkeresztelték, pardon, átnevezték AZLK-ra, ami Avto Zavod ímenyi Leninszkovo Komszomolát jelent, vagyis a Lenini Ifjúkommunista szövetség AutóGyárát.