Három majdnem penge verda tökös, de azért szoknyás csajoknak.
Kicsit meleg így ez az édeshármas, de a különböző súlycsoportok és
korosztályok hasonló életvitelű gazdáik mellett ugyanazt a funkciót
töltik be.
Mindenki magának választotta és vette használtan az autót
(természetesen férfi minőségellenőrökkel), legfeljebb ketten
utaznak bennük, kevesebbet belvárosban és többet országúton, ha kell,
hajópadlót és sittet szállítanak, de munkájukon kívül semmi közük
egymáshoz.
A háromajtós Punto II
formáját még a Grande Punto sem tudja felülmúlni. A pufi első
generációból kiszívták a levegőt, így szikárabb lett, olyan mint egy
feszes kitinpáncél, a nyolcéves forma ma is frissnek tűnik. A 16
szelepesekhez járó szpojler elöl értelmetlen, szögletes kopoltyúkkal
ijesztget, hátul kiemeli a vákuum formázta homorú feneket, de szoknyák
nélkül a Punto jelentéktelen kiskocsi.
Mindannyiunknak hátulról tetszik a legjobban, a segge hibátlan, a
legjobb a három közül, de a
hot hatch hátsók nem véletlenül forrók. Rovarszerű külseje
egyedül ennek személyesíthető meg, a Primera semleges, a Volvo túl
szögletes élőlénynek.
Egy baja van. Nem veszik komolyan, kategóriatársai között
legfeljebb a Mini Coopernek jár presztízs is, egy Fiatnak nem.
Ugyanez a komolytalanság nem mondható el a 21 éves Volvóról. A
200-as szériát
itt már
körbefényeztem, szépnek nem mondható, de szigorú és karakteres, bár
ettől én még nem szoktam benne megkomolyodni.
A teszten is mindenki erre mosolygott a legtöbbet, képtelen
téglasága és a hűtőmaszk a hatalmas fényszórókkal mindenkit meghat.
290 000-ért adtak hozzá presztízst is, határozott fellépéssel
mindig be tudok állni zárt céges parkolókba.
És remekül lehet vele ismerkedni, de pillanatnyilag ez egyikünknek
sem célja, így ezt nem számíthatom be a pontversenybe.
A divatoktól mindig távol álló formájával ráadásul kezd
kultuszautóvá válni.
(Drága, én aztán rajongok a 200-as Volvóért,
de ezt a presztízsdolgot nem nagyon érzem. Tíz éve már csak kőművesek
alatt látok ilyet, kopogó VW-dízelfüsttel takarják el a kilógó
meszesvödröt.)
A Primera formáját nem tudtuk meghatározni. Sokáig álltunk az autó
körül, valami vonzó vagy taszító részletet keresve aláztuk
jellegtelenségét.
Nem szép dolog rugdosni azt, aki nem is provokál, ráadásul a gazdája
sem védte meg a nyomorultat, ő se a szépségéért szereti. Andi
elsősorban feketét keresett, másodsorban Primerát. Jól tette, mert
egyedül feketében és a néha felbukkanó kolbászzsírmetálban vállalható.
Unalmas, még erogén zónái sincsenek, ideális tulajdonosnak egy idősödő
német házaspárt képzeltünk el, akik már csak ritkán, és akkor sem
együtt.
Kancsal macskaképét is csak a krómkeretes hűtőmaszk menti meg a
morcosított Kadett-külsőtől, de a feketén szól a legszebben a króm, és
egy nagy fekete autóval mindenhol meg lehet jelenni.
(A cicabajusz valójában csak szerintetek
mentő körülmény, szerintem kínos kísérlet a nulla forintból megoldandó
modellfrissítés problémájára.)
egy pár magassarkú
A jól megrajzolt Puntót a bélése árulja el. A felhasznált
anyagok borzasztóak, olcsó műszálas üléshuzat és csúnya műanyagok
borítják, belül kibukik a népautóság, formatervezés csak a felszínre
jutott. Ha az anyagokon spóroltak is, a Punto nagyon kézre esik. A
középkonzolra helyezett ablakemelők kényelmesebbek az ajtóba
integráltaknál, és a visszapillantótükrök jó nagyok. Még sehol sem
zörög, a kezelőszervek is elég súlyosak. Andival nem szeretjük a
miniket, de a Punto II jól van összeszerelve, és masszív, nem
menekültünk belőle. Mindhárom autóban legfeljebb ketten ülünk, ezért a
Punto helykínálatban nem marad el a többitől. Kit érdekel, mekkora
hátul a hely, ha mindig üres?
A Primera a világos plüss kárpittal és a legömbölyített formákból
kialakított műszerfallal otthonos, de már látszik rajta a 170 000
km, a kormány kopott és morzsállik is.
A kézzel állítható tükrök birodalmából nézve az elektromos tükör
megható, de az autóinkat ritkán vezetik mások, így jelentősége
elhanyagolható. Sminktükör is csak ebben van. Nem fogom egy bebuherált
tükörrel megbontani a Volvo szigorú egységét, így csak csendben
irigykedek.
Aljas dolognak tűnhet egy jó állapotú öreg bálnát indítani fiatal,
és több kategóriával elmaradó autók ellen.
Kihalóban lévő faj utolsó példányaként fordulnak hozzá, ami tompítja
a kritikai érzéket. Hibái ellenére mindenki boldogan szállt ki
belőle, mert hiába nem szép a szögletes kék műszerfal, harmóniája és
egyedisége veri a népautók szürke és fekete egyenműanyagjait.
480 000 km után nem nyiszog, a kormány sem porzik, a kék plüss is
hívogat. Annyira meg nem idegen, hogy ne lenne elsőre egyértelmű a
kezelése. Tárolórekeszekben ez a legerősebb, a vezetőcipőre cserélt
magassarkú nem hányódik az ülés alatt, mehet a kesztyűtartóba.
Mindhárom autó rendszeresen málházik és utazik, Andival ráadásul
barkácsáruház-kötődéssel terhelt férfiakkal élünk, így
a csomagtartó mérete és pakolhatósága fontos szempont.
A háromajtós fazonok az óriási nyílással mindig jól bevethetők. A
Punto a legkeskenyebb (1660 mm), de a felnyitott ajtóban jobban
elfértünk hárman, mint a Nissanban. Hiába csak 264 literes a
csomagtartó,
lehajtott ülésekkel évente sikeresen megküzd a karácsonyfával.
Ha betonkeverőt nem is, sittet már zsákszám szállított, a gyakorlatban
simán felveszi a versenyt a két szedánnal.
A Primera 450 literes csomagtartójának bejárata szűk, és túl magasan
nyílik, hárman alig tudtunk beülni, Karottának már esélye sem volt
beszállni negyediknek. Pedig ez a legszélesebb (1760 mm).
(Ez milyen vicces, hogy így tolódnak el a
kategóriahatárok az évek alatt. Szerintem jó eséllyel a tengelytávja is
megszorítja a Volvót.) Lehajtott háttámlákkal így is jó szolga,
specialitása a sörpad, de a méretéhez képest nem pakolható jól.
A Volvo csomagtartójába mind a négyen vidáman bemásztunk, de be is
fekhettünk volna, a 600 literes vasláda inkább lapos és széles. Ez a
produkció aztán érdeklődés hiányában elmaradt, pedig előrehajtott
ülésekkel még Csiki is jöhetett volna.
A 240-es a szögletes testével jól álcázott kombi, ebbe lehet a
legtöbb és legformátlanabb tárgyat elrejteni, székektől a bringáig.
Mindhárom autó megy városban és országúton is, a megbízhatóság
mindenkinek fontos.
Vezetési élményre Nati és én vágytunk, Andit ez nem érdekelte a
választáskor, az autók a próbakörön ennek megfelelően
teljesítettek.
A Puntót meghajtva rögtön megbocsátottuk olcsó belsejét. 80 lóereje
minden lámpánál padlózásra kényszerít, a kanyarokban mokányul
beterpeszt. Stabilan ugrál a sávok között, és a 160 utazót még kínlódás
nélkül tudja tartani.
Ebben az árkategóriában és méretben élményautó, a kormány
lehetne nehezebb, de a futómű nagyon el van találva, nem üt fel minden
gödrön, de nem is kóvályog irányváltáskor.
(Egészen hihetetlen, hogy 1,2-es, ez
valószínűleg minden idők legjobb kisautómotorja. Alul nem erős, de fent
megy, mint egy lángoló farkú mókus.) Lendületesen és
gazdaságosan csak ezzel lehet közlekedni, míg kettőnél többen nem ülnek
be. A többletsúllyal már nem tud megküzdeni, és átlagos, szomorú
kisautóvá butul.
A Nissan pont az ellenkezője, nem elég, hogy unalmas, de nem is
megy. A 100 lóerős, 1,6-os motor kevés az 1700 kilóra. Nekem pesti
vánszorgás jutott belőle, majd kárörvendően adtam át Natinak, aki a
robbanékony Puntója után ezzel kapaszkodott fel a Normafához. Eltorzult
arccal próbálta hajtani az autót, miközben kuncogtam a jobb egyen, most
megfizetsz a gyorshajtásaidért, te Cuore Sportiva. A Primera legalább,
ha végre eléri, nagyon csendesen tudja tartani a 160-at. Élményről szó
sincs, nem megy ez se pörgetve, se máshogy.
A Volvóval drága játszani. A rövid padlógázas duhajkodás lehívott
egy negyed tank benzint, de így is megéri néha meghajtani - nem ugrik,
inkább előrevetődik. Bágyadtan elhajókázni is jó a hullámzó testben,
idegállapotnak és napszaknak megfelelően lehet váltogatni vezetési
stílust. A kényelmes rugózás kanyarban sem billegteti.
(Khm. Szóval billegne az, csak te nem cikázol
vele. De hidd el, billegne. De nem arra van, cikázni CRX-et vegyen az
ember ennyiért.)
Birkózni nem kell vele, meg is lepődtek a lányok, a méretei ellenére
milyen könnyű kormányozni. Kanyarodik, mint az ördög, 9,8 méteres
fordulóköre kisebb, mint az egy méterrel rövidebb Puntóé(10,5 m).
Ez a leghosszabb (4862 mm), de fordulékonysága és jól látható
sarkai miatt könnyebben parkolható a rövidebb, de bemérhetetlen farú
Primeránál. A nagy, műanyag lökhárítók pedig jól jönnek a hátulról
támadók távoltartásában.
A 16 szelepes, 1,2-es Punto Mk II még az igénytelen béléssel is a
kategória egyik legjobbja. Nincs igazán gyenge pontja, a Népítéletben
is
ajnározzák,
csak a vacakoló kuplung zavarja meg az idillt, ami ebben is nyiszog.
Sajnos szeretik ellopni, a tesztalanyt eddig négyszer próbálták.
A pontversenyt magasan a Punto nyerte, 152 ponttal. Alacsony
fogyasztása és fenntartási költségei mellett 2 év alatt 300 000
Ft-ot veszített értékéből. A részletes táblázatot
itt nézheti meg . Egy értéktartó és fürge Punto-pont drága,
7894 Ft, ami a pontértéksorrendben már csak a második helyre volt
elég.
A Volvót magas szervízköltségek és fogyasztása terhelik, de egy
húszéves autónak már másnál megvolt az értékvesztés, így lett a második
120 ponttal. Egy pontot 2417 Ft-ért ad, amivel több testhosszal
elhúzott a többiektől a pontértékversenyben. Fenntartása hiába drága, a
nevetségesen alacsony vételár ezt hosszú távon is ellensúlyozza. A kor
és a futott kilométerek a Népítélet alapján sem befolyásolják
megbízhatóságát.
Innen nézve egy nagy motorú youngtimer birtoklása már nem csak komplett
elmebetegek kiváltsága. A szervízköltségeket meg nagyban növeli az én
csilivili autóra törekvésem, ha egy vasat sem költenék rá, akkor is
elhúzná a belét a világ végére is.
(De ahhoz meg kéne tanulnod kuplung nélkül
váltani ám.) De nem bírom nézni a kehes autókat, megszakad a
szívem értük.
A fiatalon vásárolt, nagy értékvesztéssel terhelt Primera hiába
híresen megbízható, a Népítéletben is ezt
emeli
ki mindenki, ahogy a lomhasága sem csak nekünk
tűnt
fel.
4 év alatt 1,15 milliót bukott a vételárából, ami durván
megnöveli a fenntartási költségeket. A Volvótól alig lemaradva 111,5
pontot gyűjtött, amit 13 452 Ft ad. A semlegesség nagyon nem
jött be neki, nem volt mit pontoznunk az autón. De még 7 évesen sincs
semmi baja, ennyi idősen már megéri venni egyet, de most nem érdemes
eladni, nincs is tervben Andinak ilyesmi.
(Zárójeles megjegyzések: Karotta.)
További cikkeink
