Hátul a türkizkék budoárban kényelmesen el lehet nyújtózni, pedig a 265 centis tengelytáv kevesebb, mint a H Astráé. A széles, puha könyöklő a kétszemélyes kanapé kialakításához nyújt segítséget.

A 2.3 literes, 114 lóerős Volvo-motorra 1323 kg passzív biztonság jut. Gyorsulást nem mutat. Kerékcsikorgató rajt lehetséges, sőt, felemelő érzés ahogy a hátsó kerekek túrnának a kasztni alá és elöl megemelik az ezüst pingpongasztalt, de az autó ettől még nem mozdult el. A kísérletezés drága móka, négy lámpán átstartolás és kihúzatás olyan drámaian bólintotta le a benzinszint mutatóját, hogy becsléseim szerint egy kilövéssel egy ezrest égettem el. Füstölés után elmegy az ereje, harmadikban még mutat némi fürgeséget, de mire eléri a 100-at, már eltelt 17 másodperc. A 120-as utazósebesség viszont erőlködés nélkül megy.

A négy tárcsfék szépen elkapja ezt a virgonc másfél tonnát, nehogy már jaszkarizás közben bajba kerüljön az a felelőtlen Volvós és rontsa a ragyogó tatisztikát. 1990-1993 között az USA-ban 240-esek volánjai mögött haltak meg a legkevesebben, 10 ezer autóra 0,1 haláleset jutott. Ez az akkor már húszéves modell rendkívüli védelmi rendszere mellett a középkorú háziasszonyok kockázatkerülő természetének köszönhető. Ebben a szerepben vált kultikus járművé, még kedvenc filmemben is felbukkan a háttérben, pirosban. Legjobb alakítása itt tekinthető meg Jeff Bridges-el és egy elszabaduló grafikával.

A számokban nem kifejezhető gyorsulási értékek miatt kezdem megtanulni a lendületből autózás tudományát, röptetem a téglát. Ezzel a magatartásformával látványosan alacsony, 12.5 literes fogyasztást tudtam elérni városban. Lehet rajtam röhögni nyugodtan, de én is nevetek, mert 15-16 literes ígérettel vettem. A váltó és a kuplung karaktere is nagyban támogatja a lendületmegtartást. Próbakörre beülő százkilós férfiakat is meglepett a keménysége, ez eddig csak az F Corsán edződött, ötvenkilós Timinek nem tűnt fel. De ezért a kuplungért még egy szerény, 3 milliós új autót is felgyújtanék.

Izgalmas perceket élünk át parkolóházakban, különösen ha emelkedőn várakozva rámállnak. A kézifék jelképes, a kuplung csúszik, visszagurulás garantált. A mögöttem álló A8-as sofőrjének hajhossza pedig mindig egyenesen arányos a köztünk lévő távolsággal és fordítottan a lejtő dőlésszögével. Csacsogó csaja és a két bálna méreteiből adódó távolság miatt nem hallja üvöltve küszködő motoromat, így ha tehetné sem gurul vissza fényezett lökhárítója védelmében. 240-essel nem lehet plázázni, de a Csarit leszámítva szívből gyűlölök vásárolni, mozik meg vannak máshol is. (A kéziféket időközben megjavították, de már nincsen benne bizodalmam.)

Amikor először visszafordultam vele, megijedtem. A 9,8 méteres fordulókör egy 4,8 méteres autótól már piruettnek mondható. Az azonos hosszúságú 5-ös BMW 11,8 métert kér ugyanezért a műveletért.

A kéziváltót majdnem szó szerint kell érteni: mintha puszta kézzel, illetve egy bottal turkálva bogarásznánk ki a váltóházban a megfelelő vasakat. Az ötödiket overdrive-val kapcsolom, egészen amíg majd a lejáró váltógombbal el nem szakítom a vezetékét. Ötödiket tolva jutalmul kigyullad egy zöld ötös a műszerfalon, ha pedig elfelejtenék váltani, ami a motor akusztikája következtében még fordulatszámmérő hiányában is képtelenség, egy kis felfelé mutató sárga nyíl segít. Van a műszerfalon unleaded gasoline only felirat is, nehogy baj legyen.

Az amerikás autó de Luxe felszereltsége mai árfolyamon egy kétszemélyes római hétvége, nem leárazott Bottega Veneta táska vásárlásával egybekötve. Van központi zár, a szervokormány kellőképpen súlyos, a légkondit pedig sajátosan értelmezi, kifújja a szemem hideg levegővel, de az ülésfűtés szerencsére nem ilyen mohó. A biztonsági övek bekapcsolására lámpa figyelmeztet. Az antennát akkor is végig behúzza, ha villámgyorsan kiveszem a kulcsot és kiugrok, bezárok. Pedig mekkora számnak tűnik, hogy az új Mondeo ugyanezt tudja az ablakkal. Egyáltalán nem nagy szám, csak megszoktuk a nyomort.

Az autóban most 306 ezer mérföld (480 ezer kilométer) van. Amikor megláttuk, a vételi bizottságból senki sem kezdte el mélyen a szemembe nézve kocogtatni a homlokát, inkább a rohadásokat kerestük a kasztnin. Nem szokatlan bátorság 240-est venni ilyen futásteljesítménnyel, eddig csak olajcsere volt, fehér fényszórókat keresgélek és jönnek majd új lengéscsillapítók. A rozsda kis foltokban támad, így garázsban fog állni, és ha sokáig marad nálunk, lesz fényezés is. Az intenzív használatot figyelembe véve 2013-ra teszem a félmillió kilométeres pezsgőzést, nem lehetetlen, hogy velünk.