Próba: Aston Martin Vantage V8 - 2007

Játsszunk dzsémszbondosat!

2008. október 6., hétfő 01:58
Ó, a fene essen ebbe a tötymörgésbe, itt ülök negyed órája egy vérmes V8 mögött, és a motor még nem is pörgött háromezer fölé. Mit bánom én, ha szívbajt is kap a tulaj: most lemaradok, és kihúzatom dadogásig! Ki tudja, ülök-e még valaha igazi Astonban!

Jaj, de gyönyörű! Ahogy domborodik mindenhol, ahogy rálapul az útra, ahogy néz azzal a fenyegető, agresszív, gonosz pofájával! Irdatlan combizmokkal tolja magát előre, hatalmas, sötét nyíláson át nyeli a levegőt, de nem primitív erőgép, sokkal inkább finom, kissé pufók, mégis kecses műremek. Mint egy profi rövidtávfutó fóka.

Nincs agyonbonyolítva kidolgozott részletekkel, de azért egy pár míves kopoltyú került az első kerekek mögé, a motorháztetőt is kivágták két pici helyen, na és ott a kedvencem, a kilincs. Jó, nem egy spanyolviasz a süllyesztett kis pálcika, de remek érzékre vall, hogy ezt a kicsit kényelmetlen, ám felettébb elegáns megoldást alkalmazta a tervező a lemezek ívét megtörő mélyedések, netán dudorok helyett.

A Vantage-et 2003-ban mutatták be Genfben. Formája frissnek aligha nevezhető – a mai szupersportkocsik sokkal szögletesebbek, frontjuk laposabb, és kevésbé hasonlítanak nagymacskára, sokkal inkább az Alienre (gondoljunk csak az Audi R8-asra, a Maserati GT-re, a 430 Scuderiára ). A Vantage azonban öt év múltán is mellbevágó és elegáns egyszerre.

Talán már nincs is brit identitású autó, amelyben ne lenne benne a németek keze. A Mini ugye BMW, a Rolls-Royce Phantom is BMW – és a Vantage történetéhez is van köze a bajor márkának. Ugyanis az a dán dizájner, Henrik Fisker tervezte a formáját – áldassék a keze –, aki a Z07-es tanulmányautót és a Z8-as BMW kupét is megrajzolta. Fisker 2001-ben igazolt a BMW-től a Fordhoz, 2003-ig volt a Ford tulajdonában lévő Aston Martin dizájnfőnöke.

Belül is szép. Elöl belül, hátul belül és középen belül is. A keskeny motorháztető alatt (két teleszkóp tartja, elvégre ez nemcsak sportkocsi, luxusautó is) látványos toronymerevítő-kompozíció alatt hever a letakaratlan, láthatóan öntvényekből, vezetékekből, csövekből és kis mütyürökből összeállított motor, tetején szépen kimunkált szívósordeklivel. A csomagtartó igényesen kárpitozott, lapos, de hosszú, jól pakolható bársonydoboz (a középmotor jó dolog, de ebben az autóban el lehet férni). Ha nem lenne elég, az utasok mögött is akad raktér bőven, kedvenc berendezési tárgyam a toronymerevítőre szerelt kis akasztó volt, ha Karl Lagerfeld-zakó lennék, nagyon jól érezném magam itt lógva.

A kabin fabetétek és színes elemek nélkül kicsit sivár (bordó bőrrel bazáribb, de élőbb lenne), némileg jellegtelen, de pár helyen azért kiüt a brit hagyomány. Sok a bőr, szépen varrva. Van egy helyes analóg óra középen. Egyforma gombokból álló sor került a középkonzol aljára. És egy mókás egzotikum: a sebességmérő és a fordulatszámmérő mutatói egymással szemben mozognak. Kiemelném még a világ legnevetségesebb napellenzőit: talán kétujjnyi szélesek sincsenek.

Az ajtókárpit, a műanyag kilincs szörnyű, viszont van a Vantage-ben egy nagy királyság. Számtalan kocsiban reszeltem már le kézhátamról a bőrt, amikor az ajtó és a szék között kotorászva próbáltam megtalálni az ülésállító tekerentyűt, kart, akár gombokat. Az Aston törődik a kuncsaftok kézfejével, ezért az állítógombokat belülre, a kardánalagútra tette. Átvehetné tőle minden gyártó (kivéve a Mercit, meg a többi olyan céget, akik még jobb helyre, az ajtóra rakják a gombokat). És még egy apró luxus: a kesztyűtartó reteszelése elektromos.

Kétezer-nyolc szeptember huszonhárom: ezt a dátumot illene megjegyeznem, és minden eljövendő évben pezsgőpukkantással ünnepelnem. Ez volt az a nap, amikor életemben először vezettem Aston Martint. (Nem mellesleg a Rolls-Royce Phantomot is kipróbáltam, de ekkora élményanyag írásbeli interpretációja alighanem tartós egészségkárosodással járna, így a behemót britet Winkler dolgozta fel.) Ilyen remek nap tán nem is lesz többé az életemben!

Pont elkészült ez a fenti bekezdés, amikor a tárgyalóban, ahova elbújtam írni, megjelent szeretett programozónk, Füge. Büntetésben vagy? – kérdezte. Nem, mondom, csak itt legalább csend és béke VOLT, lehetETT dolgozni, EDDIG. Vannak emberek, akik nehezen értenek a szóból, Füge például ezek után lehajolt, és elolvasta a monitoromon a bekezdést. És aszongya: ez nem jó. Nem tűnik őszintének.

Hát tudják mit? Nem is az. Igazából elég fárasztó, nyűgös nap volt, és nagy csalódást jelentett, hogy a négykerekű legendát, James Bond autóját (sosem volt az, lásd keretes), ezt a csudaszép, 405 lóerős, másfél éves Vantage-et csak Pozsony környéki zsúfolt utakon sikerült vezetni pár tíz kilométer erejéig, százhúsz fölé egyszer sem gyorsulva. Nem panaszkodni akarok, az élmény így is bőven megérte a fáradságot, amivel járt, és még mindig sokkal-sokkal jobban jártam, mint Winkler tavalyelőtt télen – csak hát Füge kéretlen kritikája után már nem merek nem őszintének lenni.

Hülye pálcikás Ford-kulcs, gombos indítás, rükverc balra elöl, kézifék – az ám, kézifék. Miért nem old ki? Elektromos? Ja, nem, a bal oldalamon, az ajtó mellett fekszik a kar a padlón, felemelem, visszaesik. Hát ez meg mi? Aztán rájövök: ha fennmaradna a kar, nem tudnék tőle kiszállni. Kioldani úgy kell, hogy megemelem, és feszítve nyomom a végén a gombot. Hűdeokos! Csikós később felvilágosít: régi sportkocsis hagyomány, valaha a Ferrariak is ilyenek voltak.

Kigurultunk a telepről – figyelemre méltó, ahogy a szlovák forgalom az Aston láttára azonnal megtorpan, nyájas integetésekkel engednek besorolni –, aztán nekiláttunk dolgozni. Csikós az Escalade (ezzel mentünk, hogy azért vendéglátóink, a tesztautót önzetlenül és bátran biztosító LuxCar tulajdonosai is lássanak valami szépet végre) külön nyíló hátsó üvege alatt derékig kilógva fotózgatta a Phantomot és a Vantage-et, mi meg nyolcvan-száz körül kerülgettük egymást a pozsonyi körgyűrűn.

Ott dorombol a talpam alatt az a 4,3 liter harminckét szeleppel, nekem meg arra kell vigyáznom, hogy az élő forgalomban egymást kerülgető, összesen kábé 116 millió forint árú autónak (Escalade 21, Rolls-Royce 70, Aston 25) nehogy baja essen. Jó, már háromezernél szépen morog a motor, kiváltság, hogy hallgathatom, főként, hogy belülről, de akkor is, ez nem igazság!

Nem filmsztár

James Bondnak például nem volt ilyen autója. Őfelsége titkos ügynöke eddig hat részben vezetett mindenféle rafinált kütyüvel ellátott Astont, de Vantage-ből csak a gyönyörű, klasszikus szépségű korai fért be a sorozatba, a ’87-es Halálos rémületben című részben. Ugyanez a csoda szerepelt Christopher Lambert számomra (talán ezért is) egyik legemlékezetesebb filmjében, a ’92-es Max et Jérémie-ben (0:49) . A Született feleségekben Eva Longoria, alias Gaby Solice egy nyitható tetejű DB9-cel lófrál – eddig azt hittem, az egy Vantage Roadster, de most, amikor jobban megnéztem a képet, kiderült, hogy nem (DB9 Volante). Az IMCDB is csak autós műsorokat talál az aktuális Vantage köré. Aki tehát filmsztárt akar, vegyen nagyobb vagy öregebb Astont.

Aztán végre elkészültek a fotók, letértünk a zsúfolt sztrádáról, elindultunk egy viszonylag néptelen alsórendű úton a bősi duzzasztó felé. Lemaradtam, hogy aztán felgyorsulhassak párszor, meg kanyarodhassak kicsit fürgébben, mint az előttem billegő két lomha szerencsétlenség. Mindkettő erősebb a Vantage-nél, de minek? A tenyerembe simuló pici kormány mögül szenvedés látni, ahogy bénáznak a kanyarokban.

Az sem zavart, hogy – kézzel összerakott angol autó, megesik az ilyen – a légzsák kontroll-lámpája és a menetstabilizáló visszajelzője derűs narancssárgával jelezte: csak magamra számíthatok. A Vantage annyira szélesen terpeszt, olyan stabil, jóindulatú jószág, meg persze olyan jól kapaszkodik a 235-ös első, 270-es hátsó gumikkal, a fékek olyan erőteljesen fognak, hogy nagyon-nagyon messze vannak a határok. Annyira, hogy száraz aszfaltos közútról már szinte nem is látszanak.

Nem sodródtam hát erőteljes, de kontrollált túlkormányzottsággal, csikorgó gumikkal a fű felé a próbaúton, pedig ezzel a kocsival ott kezdődne egy valódi teszt leírása. Csupán arról tudok beszámolni, milyen gyönyörűségesen hörög torokból egyre hangosabban, félelmetesebben a szívó V8, ahogy közelítünk a 7200-as leszabályzás felé, meg hogy milyen elképesztő erővel nyom a bőrülésbe (4,9 másodperc alatt van százon, 285 a vége).

És még arról is, mennyire nem gond közúton astonmartinozni. Hátra elég vacak a kilátás, naná, és elöl meg oldalt is idegesítően szűkek az ablaknyílások, de azért nem sokkal nagyobb probléma a Vantage-dzsel leparkolni padka mellé rükvercben, mint mondjuk egy Honda Civic-kel. Karotta odáig volt az R8 ügyességétől földúton, de az Aston is átvág némi mezőn, ha kell – festékkoptatás, fenéklemez-odaverés nélkül. A kuplung kemény, a kormány nehéz, a váltó tologatásához is kell erő, de azért nem jelent izomlázat egy reggel nyolcas Budaörs–Váci út futam még erős hétfői napon sem.

Kié is ma az Aston?

Bár a Vantage pálcikakulcsa még a fordos időket idézi, az Aston Martin már csak tíz százalékban a Fordé. Tavaly ugyanis 925 millió dollárért a márka kilenctizedét megvásárolta egy kuvaiti befektetőkből, egy texasi Aston-gyűjtő magánszemélyből és a Prodrive-ból álló konzorcium.

A Vantage nem mellőzheti, nem is mellőzi azokat az elektronikai-kényelmi kiegészítőket sem, amik híján egy sem kelhetne el belőle, légyen bármily élvezetesen vezethető sportkocsi. Hangvezérlés, szépen szóló szép hifi, a műszerfal tetejéből kiforduló színes LCD navigációval, automata klíma, telefonkezelés, rádióhangosítás a kormányról, ülésfűtés – ami csak kell.

És tudják, mi tetszett ebből az egészből a legjobban? A klíma gombjai. Elektronikus kis vackok csupán, nem mozgatnak nehéz bowdenes mechanikákat, csak egy NYÁK-lapra csatlakoznak. De azért alumíniumból esztergálták őket. Hogy ebben a kocsiban azért még ma is legyen anyag. Ha már szeretettel építették. Kézzel. Angliában.

Aston Martin V8 Vantage 2008 4,3 Aston Martin V8 Vantage 2008 4,3

A Totalcar értékelése:

Nem is nagyon erős, nem is nagyon luxus, nem is nagyon hájtek. De úgy tökéletes, ahogy van, még az elektronikus hibák is jól állnak neki.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

hosszbordás szíj
SUZUKI LIANA 1.4 DDiS lépcsőshátú 2004-2013
7318 Ft
olajnyomás kapcsoló
SUZUKI SX4 2.0 DDiS Ferdehátú 2009-2013
2114 Ft
tömítéskészlet, szelepszár
SUZUKI GRAND VITARA 2.0 Összkerékhajtás zárt terepjáró 2005-2013
8946 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

A 12 metre tumble from a bridge in a car
A Hungarian man currently working in the US pushed the car of the American university student off the bridge. She kept her cool and swam to the shore.