Az igazi belépőmodellek

2006.01.03. 08:58

Adatlap Volvo S40, V40 1,9d - 2000

  • 1870 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 114 LE @ 4000 rpm
  • 265 Nm @ 1750 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    10.5 másodperc
  • Végsebesség:
    195 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.7 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    7.5 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.2 l/100km

Adatlap Volvo S40, V50 Summum - 2003

  • 1560 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 109 LE @ 4000 rpm
  • 240 Nm @ 1750 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    12.1 másodperc
  • Végsebesség:
    190 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    5.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
Akárhonnan nézem, a Volvo attól Volvo, hogy nagy, kényelmes, erős. A megfogalmazott elvárást legalább részben a V40, újabban V50 jelzésű kombi, abból is minimum a gázolajos változat teljesíti.

A benzines S40-eseket összehasonlító , keserű csalódást okozó tesztünk után a két generáció dízelkombiját vallattuk, vajon örömteli, avagy bánatos évekkel ajándékozza meg gazdáját. Nem lehet kétséges, kiköszörülték a csorbát.

Formakalauz

Kombit ritkán nevezünk szépnek. Különösen akkor indokolt az óvatosság, ha az azonos platformra épített négyajtóssal hasonlítjuk össze. Isten tudja, miért, de a legkisebb Volvók közül mégis a hasznosabb kialakításúak sikerültek csinosabbra.

A korábbi változat szedánját a szép hosszú motorháztetőn kívül tekintélyes csomagtartó teszi elegánssá; ennek meredek hátfalas verziója épp az ötödik ajtó függőlegességének hiánya miatt tetszetős. Határozott mozdulattal csapta le a végét a tervező. Esélytelenné tétte ugyan a nagyobb szögletes tárgyak szállítását, de ettől lép ki a mesterember kategóriából . Ha nem lenne mára elcsépelt, a sportkombi kifejezéssel illetném.

Tulajdonosát könnyen el tudom képzelni hajszálcsíkos sötétszürke öltönyben, amint tárgyalásra siet. Sportzakóban, a várható sportsikertől felvillanyozva lendületesen bedobja a csomagtartóba a fallabda-felszerelést. És látni vélem hétvégén ugyanebben az autóban: a túrabakancsot öltött famíliát tuszkolja a szabad ülésekre, hogy meghódítsák a Szalajka-völgyet. Érdekességet nem leltem az autó külsején, az összhatás mégis kedvező.

A második generációs négyajtós S40-hez sem nyúltak kevesebb határozottsággal, hogy kombi legyen belőle. A kiindulási alap teljesen más volt: az előzőben jó arányú, kissé jellegtelen jármű kapott formás puttonyt. Itt viszont a nagyobb testvérei zömítésével nyert, kurta végű, de karakteres autó csomagtartóját (és hátsó fejterét) kellett a funkcionális elvárásokhoz igazítani.

Állítom, a dizájnerek most is kiváló munkát végeztek, noha a teszthét előtt a minimum unokatestvérnek tekintendő Ford Focusszal való gyanús hasonlatosságot akartam a szemükre lobbantani. Ebbéli szándékomtól tántorít el a pazar, összetéveszthetetlenül volvós hátsó lámpa, illetve a négyajtósnál még fintorogva szemlélt, itt viszont tökéletesen helyénvalónak látott tömzsi orr.

Oldalnézetből valóban emlékeztet a Focusra, sőt ebből az állásból az eleje hármas béemvés, de az összhatás annyira megnyerő, hogy a kínálat legszebbikét látom benne.

És végre nemcsak összességében, hanem részleteiben is akad említésre méltó: a már említett hátsó fényforráson kívül a hivalkodástól mentes, mégis műszaki remeklés fényszórók, valamint a hasznosságában is légies tetősín. Egy kifinomult kombi, kifinomult tesztelőnek, mit beszélek, vásárlóknak.

--- V50-V40 1-0. ---

Térkínálat

Manapság az autógyártók marketingosztálya igen szűk ötlettárral dolgozik: legyen nagyobb az új modell. Nyilvánvaló, hogy e trend valahol belefulladt az Északi-tengerbe, mielőtt elérte volna a göteborgi partokat. Addig jutottunk, hogy az Opel (H)-Astra Caravan hosszában ugyanakkora, mint az egy kategóriával nagyobbnak szánt V50. Az sem a Volvo malmára hajtja a vizet, hogy a középszegmens bizonyos típusai akár 30 centiméterrel nyurgábbak.

De mielőtt az asztal alatti kördossziéban iktatná a frissen szerzett V50-katalógust, hadd említsem, ezek pusztán statisztikai adatok. Az optimális utasszám, a négy középtermetű felnőtt nem ugyanazt a kényelmet élvezi az Astrában, mint itt. A Volvo szélesebb, a lábtér is bővebb, noha - mint említettem - hosszban versenytársak. És ott vannak a 4,8 méter közeli langaléták, mint a Passat, a Vectra vagy az Accord.

Elhiszem, hogy tágasabbak, biztosan sokkal több limlomot nyomkodhatunk beléjük, de alaktalanok. Nézem őket profilból, aztán nem akarnak véget érni. Az arányos forma óhatatlanul kisebb, de átlagos termetűeknek bőven elegendő a V50 belső tere. A csomagtartójában valóban nem lehet fölnevelni egy tehéncsordát, de nem is igyekeztek ezt a látszatot kelteni. Pompás világos szőnyeg rettent vissza a szennyezett tárgyak hebehurgya behányásától.

A szinte ugyanakkora V40 nem küzdött méretbeli problémával. Konkurenciája akkoriban nem törekedett egy-két számmal nagyobbként eladni a portékát. Ezért - ha fejedelminek csak a pigmeusok törzsfőnöke nevezné is - éppen elférünk benne, hacsak nem zsákolóbajnoknak születtünk. Keskenyebb, mint utóda, de a vékonyabb ajtók nagyjából azonos teret hagynak.

A sofőr lába itt is beleütközik a kerékjárat borításába, a pedálok alá sem fér be, csak a balettcipő (bezzeg ha automata lenne). Személy szerint ennél tágasabb autót képzelek el magamnak, de meg tudnék alkudni vele. Az üléseket szélesebbnek vélem, de elképzelhető, hogy a V50-ben keményebbre tömték, oldalait jobban felhúzták, ezért az érzés.

A személyes holmin kevésbé kell spórolni a V40-ben. A kesztyűtartó öblös - odaát két pár megtölti. Itt nem nevetséges utánzat az ajtózseb. A nagyobb motyóval sem lesz gond, csak az a fura, hogy ilyen magas peremen kell átgyötörni. A térkínálat alapján nem tudnék dönteni. Nagyjából egyformák, négy belőlem szellősen, tagbaszakadtabból elfogadhatóan elhelyezhető mindkettőben.