Willkommen in dem Dschungel

2009.01.29. 15:44
110 hozzászólás


Az ismerős társaságban az a jó, hogy ha néhanapján összeröffenés van, elmarad a falusi bálokra jellemző tapogatózás és feszülés, nem kell az első levesig várni, míg lazíthatunk a nyakkendőn. Itt rögtön telibe kaphatjuk a marhaságot az arcunkba, nincs kecmec.

Mire a főszereplő megjött, már népes fogadóbizottság várta. Prokee elhozta a felniket (még a héten kicsit rendberakom őket),a játszós gumikat és a féktárcsákat, Peti a szerszámok java részét, a többiek pedig más, ilyen eseteknél nélkülözhetetlen kellékkel állítottak be. Elsősorban pálinkával, majd fokhagymás kőrözöttel, sok meleg kávéval és teával, új sztorikkal és tonnányi jókedvvel. Árpád is befutott és dokumentált.

A narancssárga Capri nem akármilyen darab, de magam alatt vágnám a fát, ha most mindent elárulnék róla. Futóműszilentek és féktárcsa-csere volt napirenden, időben bő ráhagyással. Az esetlegesen felmerülő hibák így nem értek felkészületlenül. Peti és Zoli azonnal neki is esett, esélyt sem hagyva másnak, hogy odaférjen. Én, jobb híján csak kibiceltem, de néha sikerült azért mocskoskodni egy kicsit. Próbáltak már röhögéstől görcsöt kapott hasfallal és csurgó könnyekkel odafigyelni valamire? Szinte lehetetlen, a munka mégis jól haladt.


Prokee galériája

Aztán Árpád valahonnan filctollat varázsolt elő. Sejthetik, a hatás azonnali volt és végzetes, mintha elhízott perzsamacska landolt volna egy törpespicc-falka közepén. Tegnap lementem takarítani, ránéztem a falra. Nem kellett volna. A munka haladt, a Zoli által újjáépített Gép kitűnően tartotta magát, az öreg szilentek erősen csereérettek voltak már, kézzel lehetett őket forgatni a helyükön. Az igazsághoz tartozik, hogy nagyon keveset mozgott az autó, ideje java részét garázsban tölti.


Prokee galériája

Közben fogyott a kenyér és a kolbász, ment a szöveg egyfolytában, néha-néha valaki felrajzolt valami marhaságot a téglamintás tapétára (hogy került oda, nem tudom, ne kérdezzék). A bal első hamar kész volt, már a féktisztítóval alaposan lepucolt tárcsák is a helyükön virítottak, a grafitzsírral megkent stabrúdra gond nélkül fel lehetett tolni a narancssárga Flo-Flex-eket. Nagy-Britanniából érkeztek, mintegy három nap alatt, 100 font+postaköltség áron. Nem kell félni a netes rendeléstől.

Az órára akkor néztem először, mikor átértünk a másik oldara, azannya, valahogy gyorsan múlik az idő. Na persze, a sok „De figyelj már”, „Azt meséltem már mikor...”  lassítja a tempót, ellenben emeli a hangulatot. Lowtyo ezúttal is kitett magáért, most már biztos, hogy a gyermekkori önfeledt játék az uránbánya fölött megtette a hatását (megfejelve egy kis cseresznyepárlattal).

Mivel mindez hétköznap történt, így várható volt, hogy a koránkelők idejében hazaindulnak - éjfélre megfogyatkozott a társaság, míg végül hárman maradtunk. Még egyszer meghúztunk minden futóműcsavart (az a rohadt tizes anya), a kipufogórendszer újra lett tömítve és a orvosoltuk a kézifékbovdent is. A bovdentok néha belevert a kardánba, egy kis hézagolás, príma lett. Nyakig retkesen, fáradtan poroltuk le magunkat. Az óra negyed hármat mutatott. És ekkor még el kellett pakolni (a szerszám mindig legyen a helyén és tisztán, rendben), a srácoknak át is kellett öltözniük, nekem még maradt a benti padlómosás. Négy órakor zuhantam ágyba. De a Capri kész, ez a fontos. Jövő héten ünneplünk, audiovizuális terror és rock 'n roll.

Jó dolog, férfimunka volt. Köszönöm barátaim.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.