A kívánatos Trabant-előd

2011.07.07. 08:40
52 hozzászólás

Nézem, olvasom Csikósék újabb szélütött kirándulását, és irigykedem. A Kopasz meg a Pistä már megint olyan vállalkozásba fogtak, amit csak irigyelni lehet. Egy nem-is-olyan-apró betekintés egy más korba, egy másik dimenzióba.

Ilyenkor az egységsugarú autóbuzi kicsit sír, hogy nem lehet ott, aztán valahogy kielégíti magát.

Kezdők az ötvenes-hatvanas évek autós magazinjaival, haladók valami sokévtizedes angol szaksajtóra, de a durván perverzek a perifériát is csak periferikusan érintő korabeli relikviákra izgulnak.

 

Itt van például egy Színházi Élet című periodika, fejléce szerint színházi, irodalmi és művészeti szaklap, a XIX. évfolyamból, 1929. júliusi dátummal, címlapján Fejes Terivel.


Korabeli férfimagazin ez, bárki bármit is mond. Ünnepelt és vágyott csajok, finom erotikus utalásokkal, a kor szokásaihoz képest lengén, de legalábbis eleget mutatva, még többet sejtetve ahhoz, hogy a férfiember fantáziáját megmozgassa.

Persze, nem mai divat minden valamire való hímsoviniszta sajtóterméket autós rovattal ellátni. Már 1929-ben is rájöttek, hogy a férfit a vasak is komoly izgalomba hozzák, így a száznegyvenkét oldalas Színházi Életből nyolc oldalt szánnak az akkor még korántsem ennyire elterjedt, ám igen trendi gépi erőnek.

Ja, a nyolcból öt reklám.

Nem az az esti filmet tízpercenként felhasító-fajta. Legalábbis mai szemmel semmiképpen - bő nyolcvan év távlatából kellemes bizsergés ilyet olvasni.

Abból a korból valók, amikor az óvodás gyereket még kiröhögték, ha az autót három dobozzal rajzolta le (Zsiguji!).

A Buick, amely a General Motors palettáján a Lincolnt és az akkor már két éve (és még tizenhárom évig) létező LaSalle-t követően a harmadik volt az "exkluzivitási sorban", már 25 éves! Durva, eh?

A Trabant-előd Horch (fú, ok, ez tényleg demagóg volt) már a névadó nélkül, és még nem sejtve, hogy alig három év múlva függetlenségüket és királytengelyüket feladva beolvadnak az Auto Unionba.

A Plymouth már egy éve a Chrysler olcsó kategóriás márkája, de a Dodge még házon belüli ellenfél.

Persze, még nincs egy éve, hogy a Dillon, Read & Company egy készpénzben rendezett ügylet eredményeként eladta a Dodge-fivérek valamikori birodalmát a Chrsylernek...

 A Steyr sem kicsi és/vagy hülye gyors és/vagy összkerekes autók gyártásában élte ki magát ekkortájt, az XX egy kétliteres, másfél tonnás, majdnem ötméteres reprezentatív lajhár volt.

 A Bosch sem kínált még ekkor Liposzóma-elektródás ablaktörlőlapátokat, vagy papucs orrán pamutboyt, a lámpák, fényszórók mellett egyetlen igazán jelentős terméke az utólagos extrák terén az 1928-ban bemutatott elektromágnessel működtetett irányjelzőkar. Eddig ugyanis mechanikus úton kellett felcsapni ezeket kanyarodás előtt.

 A Pneumatik Árusitó R.-T.-ről pedig megtudhatjuk, igazi minden lében kanál, több lábon álló cég - még akkor is, ha a a Jordan Automobile két főrészvényese, id. Jordan úr és b. felesége ekkor már kétségbeesetten szabadulni igyekeztek részesedésüktől, az NSU három évvel később a teljes autó-portfóliót eladta a Fiatnak, a harmadik billegő láb szerepét betöltő Douglasról meg hirtelen nem is tudom, mit gyárthatott....

Nos, bár csak halvány elképzelésem van, honnan kerülhetett hozzám a Színházi Élet, azt hiszem, megpróbálok hozzájutni még néhányhoz. Jó mulatság.

Színházi Élet is my aero-Play. Boy.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.