Pöccre indult húsz év után az első magyar Astra

2012.03.01. 06:00
117 hozzászólás

Délután kettőkor szűk kompánia gyűlt össze a gödöllői Opel Gaál bemutatótermében, ahol egy öreg Chevrolet pickup és egy Opel Ascona raliautó közé állítva, néhány szalámis szendvics társaságában ott várakozott a legelső magyar Astra. A közlekedési múzeumban rendezett before party után azért küldték ide, hogy szakszerűen felkészítsék az újraindításra. Jobb kezekbe mondjuk nem is adhatták volna, hiszen Gaál Józsi nem csak egy szimpla autókereskedő. Aki korábban érdeklődött az autóversenyzés iránt, vagy esetleg veteránozással foglalkozik, az mind ismeri és orákulumként tekint rá; műhelye, mint egy műtő, sztorijai kifogyhatatlanok.

Dános András és Gaál József az indítás előtt. Nyugodtnak tűnnek, pedig kapták az ívet, hogy be fog-e indulni az autó. Beindult

Józsi feladata volt, hogy a húsz éve álló autót újra üzemképes, indítható állapotba hozza, mert az a március 13-i évfordulón saját kerekein fog legurulni születése színhelyére, Szentgotthárdra.

Első blikkre talán nem tűnik túl nagy kihívásnak a feladat, de aki veteránozással foglalkozik, az tudja, hogy bizonyos alkatrészeknek az állás többet árt, mint a használat. A vezérműszíj például sokszög alakban merevedett meg az évek során, a kuplung letapadt és a fékmunkahengerek is beálltak.

Eloszlatunk egy legendát: az első Astra alvázszáma nem 0001-re végződik

Legelőször ezért egy sor veszélyeztetett alkatrész cseréje állt a feladatlistán. A fékmunkahengerek, a termosztát, a vízpumpa, a gyertyák, a vezérműszíj, az ékszíj, az AC-pumpa és a gumigyűrűs csatlakozók is egy barna dobozba kerültek, helyükre újat tettek be. Cserélték az összes szűrőt és folyadékot, kipucolták a fém benzintankot és egy új akksi költözött a gépháztető alá. A jubileumi útra majd a gumikat is lecserélik, de megtartják az eredetieket, mégiscsak maga Antall József miniszterelnök koptatta őket azon a húsz méteren, amíg forogtak.

Gaál József és a kiszerelt alkatrészek egy része

Habár illett volna, az elmúlt két évtizedben a kipufogó nem volt ledugózva, így a párás levegő akadálytalanul bejuthatott a hengerekbe. Ezért elővigyázatosságból kivették a gyertyákat, és endoszkóppal benéztek a hengerekbe. Szerencsére nem képződött korrózió vagy lerakódás a hengerfalon, úgyhogy finom olajat permeteztek be a gyertyanyílásokon, és némi állás után önindítóval átforgatták a motort. Újabb vizsgálat következett, ami tökéletes állapotú hengerfelületet mutatott.

A vezérműszíj kockásra volt merevedve

A korábbi posztban több olvasó horpadást vélt felfedezni a kocsi sárvédőjén, és erről kisebb vita is kialakult. Nos, igazuk volt. A múzeum raktárában valamit nekitolhattak korábban, a lökhárító is megkarcolódott és a jobb első sárvédő is behorpadt. Utóbbit most kijavították, a lökhárító maradt úgy; kár lett volna újra cserélni, hiszen a műanyag alkatrészeken jelölik a gyártás dátumát.

„Íme az első” – eredeti felirat az ajtón. A jobb első sárvédőt viszont újra kellett fényezni

Fél három környékén végül Dános Andrásra szegeződött minden kamera és tekintet. András beült, kicsit hagyta magát ugratni, hogy beindul-e a kocsi, aztán elfordította a kulcsot.

Sima indítással persze nem úszta meg az Astra. Eddig minden folyadéktól óvták a karosszériáját, most viszont kiadós pezsgőfürdőt kapott.

Az autó tehát bevetésre kész, és márciusban természetesen mi is ott leszünk a gyárlátogatáson. Addig pedig nézegetem a régi benzinszűrőjét, amit megkaptam ajándékba, merthogy húsz éve ott voltam, amikor legurult a szalagról.

Ha ez így megy tovább, párszáz év múlva az egész az enyém lesz.
 

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.