Fapadosok a V6-os Astra ellen

 

Még Horvátországban is voltunk vele, és akkor sem volt semmi probléma - meséli lelkesen Boda Gyuláné, miközben kiszáll az autójából. Ahogy nézem az 1996 decemberében átadott Opel Astra 1,4 GL-t, el is hiszem, hogy az elmúlt tizenhat év, és az ez alatt megtett 147 ezer kilométer teljesen eseménytelen volt a bordó ötajtóssal. Na jó, egyszer füstölni kezdett a gyújtáskapcsoló, és egyszer feltörték.

Nincs ebben semmi különös, gondolhatják most. Pedig van, nagyon is van, állapítom meg amikor körülnézek a Hungaroringen ma zajló opeles rendezvényen, a Legendák találkozásán, ahol az Astra F-fel érkezőknek külön parkolót alakítottak ki. Éppen húsz éve indult a típus gyártása Szentgotthárdon, ezért szépségversenyt rendezett az Opel.

Sokan csak azért neveztek be, hogy feljöhessenek a közeli parkolóba, mondja valaki a hátam mögött. Teljesen igaza van. Akad itt néhány elhanyagolt roncs, öcsituningos, ecsettel átfestett, fillérekért vásárolt, vagyis életszerű példány. Kattintsanak a képekre, már nyílik is a galéria. Ha egy ilyen Opelt az utcán tartottak az elmúlt évtizedekben, mostanra biztosan körberohadt. Ha nem rohad, garázsos, vagy újrafényezték és kilakatolták már. Más verzió egyszerűen nincs.

Az előbb említett, Start kivitelű, vagyis teljesen fapados példány is végig garázsban éjszakázott, és ahogy sejtem, nem mehettek vele sokat télen sem, mert mindenhol szép a fényezése. Pedig most is téli gumi van rajta. Ezt nem teljesen értem. Csak magas sarkú cipő okozta karcok láthatók a vezetőoldali küszöbön, ezt viszont elnézzük. A váltószoknya eredeti, a kormányvédő már fosszilis, ezért nem hámoztuk le. Szépek a kárpitok és ez jó jel. Az autó serleget érdemel az Autó-motor, a Népszabadság, és a MOTE, vagyis a Magyar Opel Tulajdonosok Egyesülete, illetve a Totalcar szerkesztősége által delegált zsűritől.

Megyünk tovább, hiszen a következő sorban, éppen a kerítés mellett egy még inkább zavarba ejtő Astrát látunk. A 1993-as példány még a Startnál is kívánatosabb. Hátat is fordítunk a mellette álló Lotus Omegának. Ez az Astra ugyanis egy igazi 1,6 Si, vagyis a nem tizenhat szelepes, de 101 lóerős, SOHC motorral szerelt változat. A C16SE blokk igazi túlélő. Az egykori Astra kupa autóiban is ilyen motor volt, és legendák szólnak a megbízhatóságáról.

Istenem, de jó lenne egy ilyen fapados, de erős, és mindössze 34 ezer kilométert futott Si. Nem kell vele állandóan vagánykodni, ez az autó önmagában is bizonyíték arra, hogy pusztán az idő múlása nem végez ki egy Opelt. A tulajdonos, Farkas Attila természetesen a MOTE aktív tagja. Öt évig könyörgött a körzeti orvosának, hogy adja el a garázsában veszteglő tartalék autót, míg az végre belement az üzletbe. Így most több tízezer ember irigyelheti Attilát, amit meg is értek. Én vagyok az egyik.

Kicsit távolabb, ott ahonnan már nem látszanak az égbe emelkedő Lambo-ajtók, nem hallatszik a hátsó ülések helyére telepített nagy zene, és nem vakít a neonlila fényezés, váratlanul egy négytagú családba botlunk. Egy 178 ezret futott Caravannal érkeztek. Valamiért megkedveltem mostanában a kombik formáját. Az 1,4-es még éppen megfelel eredetiségi elvárásainknak, így hamar megtudjuk, hogy nyolc éve, a második gyerek születésekor érkezett a családba ez a szép zöld Opel. 

Azóta teszi a dolgát megbízhatóan, többet nem is várnak tőle, de cserébe mindig rendben tartják kívül-belül, ami, tudjuk, nem kis kihívás két virgonc gyerek mellett. A hátsó traktus ablakfóliái, az elsők tetején húzódó légterelők, mind a gyerekek kényelmét szolgálják. A család ezért is díjat érdemelne.

Mielőtt a zsűri döntést hozna, mindenképpen meg kell néznünk még egy autót. Ez egyáltalán nem eredeti, de éppen ez volt az építő-tulajdonos, Tillinger György műszerész célja. Kétajtós Astra szedánt szeretett volna, de olyat nem gyártottak. Így épített magának egyet.

Percekig tanakodunk, hogy az állítólag lézerpointerrel méricskélt csíkozású, piknikpokrócot imitáló motortér-fényezéssel mit üzen a művész a bámészkodónak. Talán valami olyasmit, hogy az autó orrába betuszkolt 2,5 V6 blokk úgy dorombol, mint a fedelére festett macska. De ebben sem mi, sem György nem biztos. A Vauxhall emblémát viselő kuriózum elég jól sikerült, állítólag nem is fogyaszt sokat a V6-os Astra, szóval remek utazóautó. Ha erősebbet akart volna, akkor valószínűleg egy klubtársát követi és ő is egy GSI 16V-t turbósítása mellett dönt. Akkor ő is 300 lóerő fölött járna. Így viszont különlegesebb a végeredmény. A kilincs egy régi bogáré, a tükör pedig egy öreg Mercedesről származik. Ez tetszett a tulajdonosnak. Van valami gond? Nincs. Neki különdíjat adtunk.

Az eredeti állapotú Astra F-ek közül az orvostól kikönyörgött SI-t találtuk a legszebbnek. A második helyen a Boda Józsefné és férje által dédelgetett Astra Start végzett, míg a derék harmadik a családi szolgálatban álló zöld Astra Caravan. Nekik nem csak serleget és ajándékcsomagot adott az Opel, de vezethettek egy kört a Hungaroringen. Remélem, ez megfelelő muníció lesz ahhoz, hogy továbbra se hanyagolják el szeretett tömegautójukat.

A Lotus Omega mellett is eltöltöttünk néhány percet. Önök hogyan vigyáznának egy olyan Opelre, amely huszonegy éves, összesen 950 példányt készítettek belőle, teljesítménye 377 lőerő, forgatónyomatéka 577 newtonméter és 280-nál az elektronika fogja meg? Nekem nincs ötletem, viszont remélem, hogy a tulajdonosnak, Angyal Attilának van. Elmentettem a számát. Azt hiszem fel kéne hívnom a jövő héten, hogy mikor ér rá egy tesztre. Nem?