Ritának sokat evett a Merci, nekem meg sokkal kevesebbet. Ugyanakkor, ugyanott. Itt valami vezetéstechnikai gebasz lesz, de együtt ritkán megyünk, jobb ötletnek láttam egy fordulatszámmérős-economys műszeregység beszerzését, és elmagyarázni, hogy nem kis fordulaton gyorsítunk, hanem. Neki stabil tíz liter, nekem hét és kilenc között. Igaz, direkt úgy igazítottam a gázbowdent, hogy hamar felváltson az automata. Mindez ott került elő, hogy a nyáron, a nagy hőségben egyszer füstölt Merci a gyújtás ráadásakor a műszerfal alól. Aztán még egyszer. Mindenképp a műszerfalban kell turkálni, így fejleszthetünk is akár.
Nem jó ez így, hogy füstöl (igazából folyamatos amperszaga volt). Levettem a műszerfal alsó burkolatát, de semmit nem láttam megfüstölődve, Prokeeval megbeszéltük, hogy hozzak egy gyújtáskapcsolót az a tuti. Hoztam. Meg ha úgyis szétszedjük, akkor a műszeregységet is upgradeljük. Csomagtérzár és ülés hátsó borítása volt a desszert és a kávé.
Úgy terveztük két órát szánunk rá, így ebédre pont hazaérek a gyerekeimhez. A rutinos Belsőség-olvasó már sejti, hogy vacsorára se értem haza, ezért a poszt. Leszedtük a kormányt, kiszedtük a műszeregységet, és egy kis műszerfal szétszedést követően a kezünkben volt a gyújtáskapcsoló. Az, ami az autóban volt kicsit viseltes volt. Egyrészt az autó előző életében szét lett flexelve valamiért, másrészről a hátulról rámenő kábelek sebtapasszal voltak rögzítve. Mert nem volt meg a csatlakozó.
Jót kuncogtunk rajta, kicsit széjjelebb bontva aztán láttuk, hogy itt-ott megpörkölődött, tényleg időszerű volt a csere, bár az elmúlt időszakban már fejben írtam a posztot a kigyulladt és leégett Merciről.
Amit hoztam, persze méretileg teljesen stimmelt, csakhogy nem hoztam hozzá az első kupakot, ami logikailag a kulcsos, kifelé látszó rész tartozéka, másrészt nem hoztam a hátsó kupakot, mert eszembe se jutott, hogy valakik sebtapasszal szerelnek autóvillamosságot. Márpedig ezek vagy hiányoztak, vagy szétflexelték őket. Ezen még túl tudtam volna lendülni különösebb érzelmi megrázkódtatás nélkül, de azon már kevésbé, hogy a hozott, bontott alkatrészen nem volt meg egy lyuk. Annak a biztonsági bowdennek a lyuka, ami azt okozza, hogy P és N fokozatot kivéve máshol ne lehessen indítózni. Ezt ideiglenes jelleggel a bowden kikötésével megoldottuk, de azért nem jó. A fékpedálos blokkolás persze ettől független és működik is, de azért jó lenne ha.
A műszeregységet szétszedni nem nagy tudomány. Sajnos nem ment a napi számláló, csak kattogott egy ideig száz méterenként, aztán már azt se. Elég nehéz volt így követni a tankolásokat, de sikerült beállnom egy olyan rendszerre, hogy az összes megtett kilométer számlálóján az ötszázas és az ezres értékeknél tankoltam. Így lehetett valamennyire követni a történéseket. A bontóban vagy kopott mutatós egységek voltak, vagy dízelé, úgy kellett összeválogatni a megfelelő szettet, de meglett. Szép mutatós fordulatszámmérő, működő napiszámlálós, de csak 205 ezer kilométerrel, és satnya színű economy mutatós, amin mutatót akartunk cserélni, de sajnos beszállítót cseréltek, így az enyémről való újabbfajta mutató nem ment rá a régebbi kijelző tengelyére. Amikor észrevettük, már késő volt, eltörött a szár.
Így nem lett economy műszer. A fordulatszámmérő sima ügy volt, jól is mutat, egy gyújtás pozitív kell neki, meg egy kábel a trafóról és kész, ez volt vagy tíz perc, én magam rögzítettem, amíg Prokee itta a kávét. A kilométerórát viszont tekerni kellett, mégpedig előre, úgy 170 ezret, hiszen az óra, amit hoztam, kétszáz valahányat mutatott. Szétszedve sima ügy. Kicsit széjjelebb kell húzni a fogaskerekeket, és eltekerni egymás mellett a kívánt értékre.
Kipróbáltuk, tekerte a spirál a számlálót, majd összeraktuk, és bement a helyére, de ott már nem tekerte. Érdekes, hogy sebességérték meg van, igaz kicsit csal, mert nem sikerült pont olyan K-számú egységet lőni, ami eredetileg volt benne. De eddig meg kevesebbet mutatott, mint a tényleges, szóval figyelni kellett, most annyit csal, mint egy modern autó, kb 10 km/h-t száznál. És mivel kismillió difivel szerelték a típust, szinte kizárt, hogy olyan akadjon a kezembe, amilyen kell, plusz ne legyenek fakók a mutatói.
Rámentünk a csomagtérzárra, mert volt egy furcsa szokása, mégpedig nem nyitotta a központi zár a csomagtartót, csak kattant benne a vákuum. Hoztam a vákuumos motort, rajta egy már korábban szerelt, ragasztott pálcikával, ami a zár peckét mozgatja. Na nekem ez a pecek hiányzott a zárból, ezért szedtem szét. Gondoltam, kicserélem a vákumos egységgel együtt. De nem. Mert kétféle hátsó központi zár megoldás létezik. Az egyik csak nyitódik a többi ajtóval együtt, és külön tudjuk bezárni a többitől. A másik nyit-nyitódik és zár-záródik is. Ez előbbinek nincs elektromos csatlakozója, az enyémnek meg van. Igenám. De ami nem nyitja a többi ajtót, ott valamiért ruganyos ez a távtartó, a nyitósban meg merev, hiszen neki magának kell megnyomnia a membránt. Na milyet hozam? Persze, hogy rugósat, de mivel méretileg azonos, és az enyémből kompletten hiányzott ez az alkatrész, gőzöm sem volt, hogy kétféle (vagy ki tudja még hányféle) létezik.
Betettük kiékelve, hogy amíg hozok egy nem rugalmas verziót kibírja. Kipróbáltuk. Működött. Nyitott csomagtérajtónál. Becsukva meg nem. Kinyitva igen, becsukva nem. Kinyitva rázártuk a vezető oldali zárat, majd elkezdtük lehajtani a csomagtérfedelet, és kb, félúton kattant benne a zár.
Átkábeleztük végül, és tökéletesen működött, egészen másnapig. Azóta nem nyit, nem zár. Csak kulccsal, mint előtte. Ez volt a desszert.
A kávé sok szót nem érdemel, megpróbáltam a kiszopósodott ülés háttámlát visszahebrákolni lemezanya és lemezcsavar segítségével, és nagyjából két percig bírta. Ismét leesett.
A nap mérlege: elment maga a nap, kreatív foglalkoztatással, de család nélkül. Vehetek másik gyújtáskapcsolót, ezúttal a szükséges kiegészítőkkel, kell egy economy műszer, mivel úgyis szét kell szedni a műszeregységet a szétakadt fogaskerekek miatt, valamint szükséges lesz a csomagtérzár távtartója. Pont ott tartunk, ahol kezdtük.
