Opeles a gáton

Klasszikus autóimádó vagyok, mint itt a legtöbben, amióta beszélni tudok, valamilyen autós témáról teszem a legszívesebben. Már hat évesen se lehetett kirángatni a pedálos Moszkvicsból. A verstanulás sose ment olyan jól, viszont azt, hogy hány vezérműtengely van egy motorban, még akkor is megjegyzem, ha csak fél füllel hallom, ezért kézenfekvőnek tűnt jelentkezni a Totalcarhoz, ahol az lehet a munkám, amit egyébként is csinálnék: autókról beszélek, csak itt leginkább írásban. Az elhatározás megszületése után Perkó Rudolf közbenjárása által kerültem ide, mint gyakornok.

Több hobbim van, amik közül talán egyik sem lesz meglepő: hat éve lelkesen reszelgetek egy öreg Astra GSi-t. Van egy olyan hülyeségem, hogy imádom a régebbi és megfizethető gokartokat. Amilyen rossz híre van a típusnak, én pont annyira szeretem. Megbízható oldschool baszattyú, mai napig fülig ér a szám, akárhányszor csak vezetem.

Másik nagy szerelem a bringa. Még a divatfixi-éra előtt kezdtem egysebességes, szétfaragott országútit hajtani. Teszem ezt a mai, napig, ráadásul ugyanazt a konkrét darabot nyűvöm hat éve. Nagyjából tizenötezer küzdelmes budapesti kilométer után is egyben van az öreg szoci vas.

Hatalmas szenvedély még a rajz. Hihetetlen, de itt is az autóké a főszerep. Egyszerre kikapcsol és szórakoztat, sőt állítólag egész elfogadhatóan űzöm. Ezt nem ragoznám túl, szeretem csinálni és kész.

Egyelőre érdeklődve figyelem a körülöttem zajló eseményeket és kíváncsian várom a folytatást. Elvégre még csak másfél hete koptatom az íróasztalt itt.