Velük van az erő – Látogatás a Force Indiánál

Nemrég adódott a lehetőség, hogy a Force India F1 csapattal tölthessek egy napot, mélyebb bepillantást nyerve a csapat működésébe és abba az őrült mennyiségű melóba, amivel a versenyek hete telik. A program létrejötte a BWT Hungária Kft.-vel meglevő jó kapcsolatnak köszönhető, ennek a víztisztítással és vízkezeléssel foglalkozó cégnek az anyavállalata borította trendi rózsaszínbe idéntől a csapatot. Így a már lassan megszokott DTM Mercedesek mellett a Force Indiás brigáddal is erősen keltik a feltűnést a versenypályákon.

A belépő átvételét követően péntek reggel a catering egyik motorjának, a szőke Heather-nek a karmai közé vetnek, így egy kellemes reggeli és kávé mellett beszélgetünk az ellátásról, illetve arról, miként készülnek egy versenyhétvégére. Mint kiderült, ők az állandó ellátó gárda mellett tették le voksukat – a nagyobb csapatoknál bevett szokás, hogy van egy állandó mag, akiknek emellett néhány alkalomra, illetve külön európai és külön a többi futamra bevethető cateringesei vannak. Két szakács és négyfős kiszolgáló személyzet várja a hospitality centerbe betérő vendégeket. Maga az épület szerényebb méretű, ám ugyanolyan színvonalú, mint akár a Mercedes vagy a Red Bull hodályai. Az összeszokottság érezhető, az udvariasság, a végtelenül barátságos és közvetlen hangulat pedig náluk valóban szívből jön. Mint később kiderült, ez egészen a legfelső szintekig ugyanígy van – Otmar Szafnauer, a csapat vezetője és Andy Stevenson sportigazgató, illetve a csapat két pilótája, Sergio Perez és Esteban Ocon is készségesen rendelkezésre állt egy kiadós beszélgetés erejéig.

Amíg a pilótáknak jó esetben a szerdai nap a munkakezdés, addig a boxot felállító, autókat összerakó mérnöki és szerelői gárda és az őket tápoló catering team már egy héttel a hétvége előtt a helyszínre érkezik. Az európai helyszínekkel egyszerűbb a dolguk, hiszen itt a komplett motorhome-okat egyszerűen tudják mozgatni, ám a tengerentúli futamokra mindent konténerezni kell, nehezebb és drágább a logisztika. Ez a Force India, mint kisebb, maximum közepes méretű csapat esetében kb. 65-70 fős utazó társulatot jelent, akiket kb. 320 fő támogat a silverstone-i központból, így összesen 400 fő tolja az istálló szekerét. Összehasonlításképpen ez a szám a Mercedesnél ezer fő felett van.

Amíg épül a paddockterület, a motorhome, a boxok, addig a cateringesek beszerzik a helyi alapanyagokat, amiket a főzéshez használnak. Csupán azokat a dolgokat hozzák külföldről, amikhez itt nem tudnak hozzájutni, illetve a szponzorcégek biztosítják őket – ilyenek pl. az indiai sör, vagy akár az itthon ismeretlen energiaital, de néhány egzotikusabb élelmiszer alapanyag is. Mivel a csapat jó része az egész hetet végigdolgozza, az ő munkájuk is folyamatosan, a bontásig tart, ráadásul általában kora reggeltől estig – túl sok energia nem marad a városnézéshez, esti programokhoz.

Következik az első szabadedzés, amit már Alison Budd-dal (a csapat hihetetlenül kedves és közvetlen kommunikációs munkatársa) és Lucas Auerrel , a rózsaszínű DTM Mercedes pilótájával nézek végig a helyes, boxba benyúló plexikalitkában. Egyébként pont a szponzornak köszönhetőn ő kapja az egyik lehetőséget a jövő heti hivatalos F1 teszten, hiszen a mezőny most itt marad egészen szerda estig, nem lesz vasárnap sátorbontás. Testközelből figyelni a szűk boxokban, milliméterre kiszámolt helyeken szemfényvesztő tempóban végrehajtott beállításokat, kerékcseréket. Még a spoilereket is megtisztítják a legapróbb rátapadt szennyeződésektől két menet között, szinte mániákus a precizitás, a légy is szégyenlősen elfordul és más célpontot keres ahhoz hogy bepiszkítsa a felületet. A két autó között, pont az orrunk előtt néhány méterrel található a parancsnoki híd három, csillagrombolóba passzoló méretű monitorral az izzadtságtól csillogó fejek fölött. Itt követik nyomon az autók pontos pozícióját a pályán és monitoroznak különböző adatokat, innen adják a vezető szerelők, mérnökök az utasításokat az autókon közvetlenül dolgozó kollégáknak, jobbra-balra vezényelnek a karmesterek.

Apropó monitorok: felfoghatatlan bonyolultságú, NASA vezérlőteremhez hasonló rendszereken figyelik a gépek minden rezdülését a boksz hátsó traktusában további mérnökök, ám kedvesen figyelmeztettek, hogy ha itt fotózni merek, akkor véletlen baleset is történhet velem... A másfél órás első etapot Perez és a szintén mexikói tesztpilóta, Celis teljesíti, számos gumicserével és különböző beállításokkal.

Ezután bőséges és kiváló ebéd következik a közben érkező Indexes kollégákkal együtt, amit közel egy órás beszélgetés szakított meg Otmarral és Andyvel. A fegyelem mögötti lazaságot jól jellemzi Will, a sajtófőnök „szigora”, aki csak mosolygott, amikor az eredetileg szigorúan kétszer 15 perces beszélgetésből a duplája lett, erről külön anyagban számolunk be. Végtelenül laza, kötetlen beszélgetésünk során szóba kerül, hogy milyen minőségi változást hozott az új főszponzor érkezése a csapathoz, így többet szánhatnak fejlesztésre, ami létfontosságú ahhoz, hogy középcsapatból igazán ütőképes alakulattá válhassanak a közeljövőben. Ugrásszerű növekedést várnak a merchandising terén is, hamarosan elkészül az aktuális pink fankollekció, szeretnék minél rózsaszínbe borítani a lelátókat.

A csapat erőssége szerintük egyöntetűen az, hogy mindig fillérre beosztják, amijük van, nem szállnak el a költségvetéssel, illetve ha profit keletkezik, ők nem kiveszik, hanem visszaforgatják kutatás-fejlesztésbe azt. Otmar és Andy évtizedes rutinjukkal igyekeznek folyamatosan egyben tartani a csapatot, a tagok általában ritkán cserélődnek, illetve a pilóták között is viszonylagos egyensúly van (a közelmúltbeli incidens ellenére) – sokkal egészségesebb felállásnak érzik, hogy a versenyzőik képességei elég hasonlóak, nem billen valamelyik felé a mérleg nyelve. Ezután futás vissza a boxba, hiszen kezdődik a 2. szabadedzés, ahol a srácok sokkal hosszabb etapokat teljesítenek, láthatóan más a fókusz, mint a délelőtti programban. Közben vicces, hogy én segítek ki egy fullprofi Forma 1-es csapatot a kapcsolataimmal, de ez is mutatja, mennyire emberi ez az egész. Alison kétségbeesetten keres SOS egy nyomdát, mert új szponzor érkezése miatt szombat reggelre új matricáknak is az autókra kell kerülniük – ám azt még éppen tervezik Silverstone-ban, így annyira nem egyszerű a feladat. Hozzám fordult, majd a szállodájuktól 200 méterre található nyomdával számos telefonváltás után sikerül egyeztetni és leszervezni, délután 4-kor pedig már az egyik szerelő robog az elkészült cuccért.

Miután a napi kötelező program véget ér, délután össznépi, egymás lábán taposós, kamerával, mikrofonnal, objektívvel közelharcot vívós sajtótájékoztatókat tartanak a csapatok pilótái a motorhome-ok előtt. Mi viszont Willtől és Alisontól a nap megkoronázásaként kapunk még exkluzív 5-5 percet Perezzel és Oconnal, amit természetesen kihasználunk két gyors interjúra, majd szépen szedjük a cókmókunkat és mindent többszörösen megköszönve lelépünk pihenni. Kétség nem marad bennünk, hogy innentől még inkább felfelé lépdel majd a rózsaszín párduc a ranglétrán, vidáman csóválva a farkát.