2018.04.02. 13:15
32 hozzászólás

Pár hete épp annak adtam hangot a szerkesztőségben, hogy mennyire király Jaguart csináltatott magának Nicko McBrain, az Iron Maiden dobosa. Genf után voltunk nem sokkal, Csikós fel is kapta a fejét, hogy a Jaguar standján valami vénembert nagyon körülrajongtak. Igen, Nicko éppen megkapta a Jaget, amiről én lemaradtam, de Csík lefényképezte:

Nem mondom, hogy én lennék a legnagyobb Maiden rajongó, de belefér abba a három előadóba, akit muszáj élőben hallanom legalább egyszer – ha minden jól megy idén, Sopronban az első sorból fogom üvölteni a Paschendale-t.

(Külön szép, hogy a lelkes youtuber a Nyugaton a helyzet változatlan c. filmből vágott klippet a számhoz)

A 2003-as (jesszus, már 15 éves) dal egy az 1917-es harmadik ypres-i csatában harcoló fiatal katonáról szól. Nyolc kilométernyi előrenyomulás 140 ezer ember életébe került, ami felfoghatatlan áldozat, a szöveg sem a háborút magasztalja, sokkal inkább a sárban és vérben forgó tébolyt érzékelteti. A szám McBrain dobszólójával indít, amivel morzekódot utánoz, és Wilfred Owen költő soraival zár:

See my spirit on the wind

Across the lines, beyond the hill

Friend and foe will meet again

Those who died at Paschendale

Nem a Maiden az egyetlen banda, aki a háborút választotta témájául, a Motörhead is szánt albumot az első világégésnek, a svéd Sabaton pedig erre építette a karrierjét, csatametált játszik. Viszont nekem a Maiden csípődött be igazán, talán Bruce Dickinson légvédelmi szirénára emlékeztető hangja miatt.

Ha tippelnem kéne, bármelyik műhely kezét-lábát törné, hogy Jaguart építhessen McBrainnek, de a lehetőség mégis a gyári Jaguar Land Rover Classicé lett. Ez a műhely nem csak felújít, igény esetén modernizál is, és persze egyéni kívánságokat is teljesít. A dobos az egyik XJ-jét reszeltette át, ez már a harmadik ilyen limuzinja, és van mellette XK-ja és XKR-S-e is.

restomod stílus sokaknál veri ki a biztosítékot, szerintem csak akkor gáz a modernizálós restaurálás, ha az adott autóból kevés létezik. A Mercedes 300 SL V8-asra átépített változata inkább pazarlás, viszont XJ-ből készült épp elég, hogy ne fájjon egy felpimpelt darab. McBrain kocsija 1984-es, mégis úgy került bele a ledes fényszóró, hogy nem üt el drámaian. A küllős 18-as kerek és a mályva fényezés elég polgárpukkasztó, főleg ezzel az ültetéssel, de kövezzenek meg, kéne.

A teljes belteret vörösbe (nem visszafogott bordóba, dehogy) húzták, modern fejegységet építettek be, és egy 1100 wattos hifit. A legjobbak a potméterek, ezek a Marshall erősítők szabályzóit mintázzák. A korhű sportkormány közepére a Jaguar-logó stílusában rajzolták fel Eddie-t. Eddie the Head, vagy Edward the Great, a zenekar kabalája, egy zombira emlékeztető rémalak. 1980 és 2000 között Derek Riggs rajzolta az albumborítókat, de a leghíresebb, a Fear of the Dark Melvyn Grant munkája. Ezen Eddie egy fából nő ki, biztos mindenki látta már, ha máshol nem, akkor a kínai piacos Maiden pulcsikon.

Motornak elég nyilvánvaló döntés lenne egy kompresszoros V8, hiszen azzal elég jól áll most a JLR cégcsoport, de meglepő módon McBrain ragaszkodott a gyökerekhez. A 4,2 literes sorhatos maradt, de felrakták rá az E-Type karburátorait, és egyedi kipufogórendszert építettek hozzá. Valószínűleg nem rakéta, de ha 1984-ben álltak volna neki, ugyanígy hergelték volna, mellesleg elég jó lehet a hangja és a karaktere. Az autó neve Greatest Hits lett. 

A zenekar többi tagjától sem állnak messze a komoly gépek, Bruce Dickinson például hobbiból tankokat vezet a birtokán, és egy 1917-es Fokker triplafedelűvel repül. Ráadásul, ha a zenekar turnézik, a banda 747-esét is ő vezeti, de ez már egy másik poszt témája. Így kell nem csak játszani, de meg is élni a metált.