Ezt a sztorit az alufelnik támogatták! Szóval az úgy volt, hogy a tavasz márciusi beköszönte óta nyári papucsokat kerestem az Ideára. Az mégsem járja, hogy a minden hájjal megkent, zamatos, robotváltós olasz hedonizmus megtestesítője kopott dísztárcsák mögé rejtett, rozsdás acélfelniken szelje az utakat a nyári kánikulában. Felcsaptam hát az internet legmélyebb fiatos bugyrait és könnyűfém kerekek után kezdtem kutatni.
Legyen gyári, legyen szép, meg akkor már legyen új is. Nehezen hihető, de ezekhez a huszonéves fostalicskákhoz a mai napig elérhető minden is, gyári új minőségben. Így alufelni is akad, meglepő módon nem is heroin árban. Kiválasztottam a nekem tetsző szettet, néztem hozzá új abroncsokat. Már éppen fizettem volna a webshopban, amikor megszólalt bennem az ördög ügyvédje: Te, figyimán', ez a nyári kerékszett 400 ezer pénz lenne, az Idea meg összesen került 280 ezerbe...
Készen is volt a baj, erre a Fiatra én biztosan nem veszek ennyiért új felniket. Nézzük akkor, mik az alternatívák. Használt kerékszett? Áh, az mindig lutri, biztosan nem szívatom magam ezzel. Akkor olcsó kínai gumi plusz gyári új alufelni kombó? Na, ezt a gondolatot inkább meg sem hallottam. Nos, igy milyen megoldás marad? - vetette oda kaján vigyorral a kisördög.
Nézzük csak meg a használt piacot, mit adnának ebben az ársávban? Nyilván betegágyakat, próbálkozni sem érdemes - vetné oda rögvest az egyszeri autós. Normál esetben igaza is lenne, de most huszonéves Fiatokról van szó. Azoknak a presztízsüknél csak az áruk kisebb. Hovatovább ezek az olasz városi kisvasak egész jól bírják a strapát, nem lehetetlen találni egy megmentésre érdemes darabot. Mondjuk könnyűnek sem nevezném azért...
Az esélytelenek teljes nyugalmával vágtam bele a keresésbe, beikszeltem a vágyott extralistán a tetőablakot, a tempomatot és a digitklímát is
Ilyen autó úgysem lesz a kínálatban 500 ezer körüli áron, Moby Dick előbb úszik szembe a fürdőkádban. Tudatos volt ez a szabotázskísérlet, nem szerettem volna hónapokig verejtékkel átitatott párnahuzatok közt agonizálva tölteni a hajnali álmatlan órákat. Ismerem már ezt az érzést jól, nem hiányzik újra az autókeresés izgalma. Ha feldob valamit a kereső, akkor jó, ha nem, hát nem!
Hát, feldobott, egyet. Na, most mi legyen? Oda kell menni, meg kell nézni! - visszhangzott a fejemben Becsületesnepper örök érvényű bölcselete. Az élet megrontója az álmodozás, ezt már rég tudom, ezért fejben focizás helyett másnap beültettem magam mellé egy tartalék sofőrt, a május elsejei hosszú hévége előtti estén pedig már ott is topogtam az eladó udvarán. Bajban voltam, mert a hirdetett Punto egyáltalán nem volt olyan rossz, mint amit az életkora és az olasz vasakkal szembeni sztereotípia alapján várna az ember. Így hát ráalvás helyett a ráalkuvás mellett döntöttem, 520 ezresért meg is köttetett az üzlet.
Előrebocsátom, hogy ilyen autót csak az vegyen, aki nem csak szeret, de tud is szerelni és van hozzáférése az olcsósított alkatrészforrásokhoz, mert ezeket a hobbiautókat használatbavétel előtt talpra kell állítani! Ezen ökölszabály alól az autós újságíró sem élvez diplomáciai mentességet, így nekem is az elhanyagoltságból fakadó hibák kigyomlálásával kezdődött a kaland birtokbavételt követően. Az üzembiztonságot tűztem ki elérendő célként az eredetvizsga-átírás megejtése előtt, így volt két hetem gatyába rázni Hiúzt.
Az első lengéscsillapítókkal kezdtem, azok már csak tájékoztató jelleggel voltak jelen az autóban. Kicseréltem a működésképtelen kormánykapcsolót, beállítottam a futóművet, kitisztítottam a teljes utasteret és még a klímát is megtöltöttem, végül pedig kapott egy új fényszórót is. Az olajcsere után meg kellett még zsírozni ezt-azt, de a tervezettnél sokkal hamarabb menetkész lett a nagymacska. Ritkán ilyen balzsamos a hobbiautózás, erre mondják, hogy erőlködés nélkül ért be a célba. Hiúz is, meg én is.
Az már csak a cseresznye volt a habon, hogy sikerült beletenyerelnem a legek legjébe, ami a felszereltséget illeti. Hiúzt egy minden hájjal megkent digó luxuslimuzinról álmodó tulaj rendelte meg magának 2003 nyarán, Emotion felszereltséggel. Volt pénz lóvéra bőséggel, a legmagasabb felszereltségi szint mellé kettő kivétellel kipipálta az összes opcionális extrát is a jómódú vevő. A visszagurulásgátlós ESP és a mélyláda csak azért maradt ki, mert fogalma sem volt, hogy azok micsodák és mire jók. Megmosolyogtatóan hangzik, de 2003 közepén járunk, azt azért figyelembe kell venni.
Bajban is vagyok a bőség zavara miatt. Az a helyzet állt elő, hogy hobbi célú fospisztolynak szántam ezt a Puntót, a valóságban viszont többet és jobban is tud, mint a Fiat flottám másik három tagja. Nyilván nem univerzális csodafegyver ez sem, de könnyen megeshet, hogy napi szaladgálóssá avanzsál hamarosan. Nem leszek bánatos miatta, a tetőablak, a tempomat, a dupla digit klíma, a világos belső, az esőszenzor (2003-ban egy Puntóban!) és az 1.4-es szívó benzinmotor nem csak ideális igavonót, de luxikázós hedonistajárgányt is faragnak az ötajtós szarolaszból. Őszre még talán egy ülésfűtést is beleapplikálok, onnan már nem lesz visszaút.
A dinamikára sem lehet panaszom: 9,9 másodperc alatt van százon, közben meg 6,5 litert kér városban az olcsóbbik benzinből. Az ötös váltó kicsit fura ehhez a motorhoz, a 6 gangoshoz képest nagyon hosszúak a fokozatok. Cserébe nem kell folyton a váltókarral matatni és az utolsó amalgámtömésemet sem rázza ki a ritkábbik hatsebességeshez kötelezően társuló puruttyább futómű. A tetőablak pedig szó szerint bearanyozza a vezetés élményét.
Az lesz a vége, hogy Hiúz lesz a napi járós-mindenes, a háromajtós Sporting pedig végre nyugdíjba vonulhat, igazi csapatós hobbiautóként élvezve hátralévő éveit. Gyalázat egyébként, hogy a kemény rugózású gyári sportverzió csak 0,3 tizeddel gyorsabb a hajóként ringatózó Hiúznál, előbbi 9,6 másodperc alatt van százon. Na, de mindegy is, amikor öreguras vonulás a feladat, úgyis az Ideát veszem elő.
Egyébként pedig senki se kövesse a példámat, négy huszonéves Fiatot fenntartani-szerelni tényleg csak azoknak való, akik szeretik és élvezik a szarolaszozást. Nekik viszont kötelező jelleggel ajánlott legalább egyszer az életben! Személy szerint másodszorra művelem ezt a fura sportot és kifejezetten finom felmelegítve is. Amúgy meg egy rendes-dolgos háztartásban minden sofőrnek jár egy napi ügyintézős és egy kedvtelési célú járgány. Nálunk két sofőr van, így az autók legkisebb természetes száma is négy kell legyen.
Aki ezen észérvek ellenére is bolondnak tart, annak csak annyit tudok mondani: Tetőablak! Más most nem jut eszembe.
