A korábbi autóversenyző, Kurt Lotterschmid munkája a képeken látható
országúti rakéta. A Lotec Sirius gondolata még 1992-ben pattant ki
Lotterschmid agyából, a pénz hiánya azonban tizennégy évig hátráltatta
az autó megépítését.
2004 elején végül elkészült az első prototípus, most pedig már
sorozatéretté vált az autó, bár ezt nem érdemes szó szerint venni, a
kézzel készülő Siriusból ugyanis, a jelenlegi feltételek mellett,
évente legfeljebb négy példányt lenne képes gyártani tervezője.
Versenytapasztalatai alapján Lotterschmid határozott elképzelésekkel
indult, könnyű vázat és erős motort akart autójába. Az autó ketrecét
így szénszálas csőszerkezetből építették, ehhez csatlakoznak az első és
hátsó, acél segédkeretek, melyek a motort és a váltót tartják. A
karosszéria-elemek is szénszálból épültek, az első és a hátsó panel
előrefele nyílik, míg az ajtók Lambo-stílusban az ég fele nyílnak.
Hatalmas, könnyedséget és kényelmes belteret ígérő üvegteteje egyben az
egyik legdrágább alkotóeleme is.
A három fényvetőt tartalmazó első lámpatestekkel jó egy évtizeddel
megelőzték az Alfa Brerát. A Siriust azzal a céllal építették, hogy
elérje a 400 km/h-s végsebességet, így meglehetősen sok időt töltött
szélcsatornában. Az orr-rész és az autó aljának sík kialakítása az első
tengelyre ható leszorító erőt termel, míg a far fickándozását diffúzor
és hátsó szárny fogja vissza. A Siriust ugyanaz a motor hajtja, ami
neves olasz konkurensét, a Pagani Zondát. 6000 köbcenti, 12 henger,
Mercedes-technológia, de a 850 lóerős csúcsteljesítményhez a két KKK
K27-es, 0,85 bar töltőnyomású turbófeltöltőre is szükség van. Az 1000
Nm-es nyomaték átvitelét az Ascari, Koenigsegg és Pagani által is
alkalmazott hatfokozatú CIMA sebességváltóra bízták. Az autóban van
sperrdifi, kipörgésgátló, ABS és fékszervo is. A futómű kialakítását a
versenysportból nyúlták, az elöl 9,5Jx19, hátul 12,5Jx19 méretű,
szuperkönnyű japán Work alufelniken elöl 255/35, hátul 345/30-as
Michelin gumik feszülnek.
A Lotec mérései szerint
a Sirius 3,8 másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra, kétszázig további
négy(!) másodpercre van szüksége. A leghosszabb végáttétellel eddig
390 km/h-s csúcssebességet értek el, de Lotterschmid már erősebb
változatokat tesztel. Próbapadon, 1 baros töltéssel 100 LE-t és 1200
Nm-t, 1,2 barral pedig 1200 LE-t és 1340 Nm-t értek el.











