hirdetés

A maláj tulajdonosok profilváltást szeretnének: az Elise-hez hasonló, könnyű és egyszerű élményautók helyett a drága, nehéz és villámgyors sportkocsikat helyeznék előtérbe a Lotusnál.

9

Az Elise annak idején kihúzta a kátyúból a Lotust, de most nem elegendő ahhoz, hogy nyereségessé tegye a céget. Így a maláj tulajdonosok felfelé próbálnak menekülni: nagyobb és drágább modellektől várnak nagyobb profitot. Manapság 2000–2500 autót gyártanak Hethelben, ami kevés a nyereséges működéshez, és egy-egy Elise vagy Exige nem hoz elég nyereséget. Épp ezért azt tervezik, hogy sokkal nagyobb, nehezebb, komplikáltabb és több csúcstechnikát tartalmazó modelleket fejlesztenek ki a következő öt évben – a megcélzott árszint 100–140 ezer euró – és ezekből próbálnak évente 6–8 ezer példányt eladni – hasonlóan a Ferrarihoz vagy az Aston Martinhoz. Így jelentős nyereséget lehetne elérni, legalábbis elméletben.

Ugyanerre a zsíros piacra persze számtalan jelentkező akad, a Porschétől a Lamborghinin keresztül az újonc, de igencsak ígéretes McLarenig vagy éppen a Mercedesig, azaz a Lotusnak össze kell szednie magát, ha labdába akar rúgni. Ennek érdekében az elmúlt hónapok során számos korábbi Ferrari-, Porsche- és Aston Martin-alkalmazottat – elsősorban mérnököket és gyártási szakembereket – szerződtettek, akik a Lotusok következő generációjának fejlesztésén dolgoznak majd.

Egyelőre számos kérdés vár még megválaszolásra. Nem tudjuk, hogy a Lotus honnan szerez majd 550–600 lóerős motorokat – az önálló gyártás túl drága lenne, a jelenlegi partnerük, a Toyota pedig aligha adja oda az LFA V10-esét. Ezek azonban csak részproblémák: az igazi kérdés az, hogy jól jár-e a Lotus a váltással – képes lesz-e érvényesülni egy olyan zsúfolt piacon, amelynek évtizedek óta megvannak a főszereplői.