Vannak nála erősebb és látványosabb sportautók is, de ha a nyers vezetési élményt nézzük, a kis Mazda MX-5-ösnek kevés vetélytársa akad. Csodás futómű, sebészi pontosságú kormány, pehelysúly és pörgős szívómotor – azt hiszem, senkinek sem kell magyarázni, hogy 1989 óta miért kelt el bő 1,3 millió példányban. Ha valakinek mégis kétségei lennének, ajánlom figyelmébe Szentkuti Ákos cikkét.
Az ND sorozat ugyan nem éppen friss, hiszen már tíz éve koptatja az utakat, valahogy csak nem akar megtorpanni a kereslet. Legalábbis az Egyesült Államokban (ami hagyományosan az MX-5 egyik fő piaca) biztosan nem: ott még mindig valósággal zabálják a Mazda roadsterét. Amíg tavaly májusban 355 példányt értékesítettek az USA-ban, idén májusban 1053 darabot szállítottak ki, vagyis brutálisan megugrott az igény.
Ez a darabszám azt jelenti, hogy az MX-5-ösből közel kétszer annyit adtak el, mint a Subaru BRZ-ből és a Honda Prelude-ből együttvéve.

Persze az ND generáció sem kapható majd örökké, az utódlás nagyon is napirenden van. Sokan tényként kezelik, hogy az Iconic SP tanulmányautó lesz a kiindulási alapja, ami formailag finoman szólva is ütős, de a nagy kérdés az, hogy a Wankel-motorral kombinált elektromos hajtással milyen lenne a világ kedvenc roadstere.
A Mazda más szempontból sem panaszkodhat az idei teljesítményére Amerikában: a 3-as és a nálunk nem kapható CX-50 szabadidő-autó eladásai is szépen nőttek. Utóbbinál a hibrid hajtás bevezetése hozta meg az átütő sikert.









