Kétajtós kupé kezdőknek
Szeretünk visszagondolni a régi szép időkre, a megszépült emlékek pedig jellemzően legenda szintre emelnek olyan modelleket, amik csak a kor kontrasztja miatt tűntek ki annyira magasan. A Prelude mindig is egy szép túrakupé volt, nem igazán több, pont, mint most, mégis látványosan nem érti szinte senki a visszatért kupét.
Közzétéve:
2026. 03. 20. 05:42
Erős túlzás azért a Prelude visszatérése, mert csak a név jelent meg újra, aminek én személy szerint rettentően örülök, mert a modell maga mindeddig folyamatosan létezett, csak épp nem nálunk. Az amerikai piacon Civic Si és ennek különböző permutációi jelezték a Civic kétajtós, nyújtott fenekű változatát, ilyen az előző generációból is létezett. Ha mellé tesszük, sziluettjében és felépítésében kísérteties a hasonlóság. Ez nem átverés, vagy trükk, csak a Hondánál tudják, hogy a Prelude név szexi. Kifejezetten tetszik, hogy ráakasztották az új kupéra, és az európai piac is kap belőle.
Félreértik
Valamiért a Prelude úgy él az emberek és az autószeretők emlékezetében, mint a Honda nagy sportautója, pedig sosem volt az. Az Integra vagy a Civic Type R-ek mindig erősebbek és gyorsabbak voltak nála, de tény, hogy a Prelude volt a vonzóbb kétajtós kupé - mondjuk, én sem tudnék dönteni egy Integra vagy közte. A mai napig imádom mindegyik korábbi generációját az alacsony építése, hosszú és lapos motorházteteje és rövid feneke miatt. Sportosnak kinéző túrakupé, amihez épp az arányai teszik hozzá azt a szúrós agressziót, ami megadja neki a támadásszerű kiállását.
Pedig a legerősebb változat sem volt több 220 lóerőnél, és az is csak a japán belpiacon, nálunk a 2001-ig gyártott széria 2,2-es VTEC 185 lóerős változata volt a legerősebb. Gyors volt, 7,5 másodperc alatt ment neki a nullaszáz, de jellemzően már 10 évvel ezelőtt sem lehetett találni belőle a piacon, most már csak hébe-hóba tűnik fel. A Prelude is olyan volt, mint a Calibra, vagy a legtöbb kismotoros 3-as BMW, jól vezethető stílusos túrakupé. Sejtem, hogy a 90-es években a Trabik és Wartburgok közt űrhajó lehetett, a digitális műszeregységével meg pláne, de ma egy Prelude-öt, Eclpise-t vagy Calibrát egy bármilyen tetszőleges 1.2 TSI-vel állva hagysz a lámpánál. Semmi bántás, inkább maradnék ott egy Prelude-del én is, elhihetitek.
Hű önmagához
Innen nézve a mai új Prelude a piacról 25 évvel ezelőtt eltűnt modell tökéletes folytatása. 2026-ban már alapból is arcpirítóan rebellis: lapos, két ajtaja van, a hátsó ülése gyakorlatilag egy vicc, így csak két főnek szól, egy tökéletesen önző hobbiautó a legtöbb praktikus jellemző elhagyásával. Valamit azért ki kellett találniuk ennek kompenzálásáért, ezért a hátulja úgy nyílik, mint egy Audi TT, egybe az ablakkal, a csomagtartó nyílása tehát óriási. Ugyan a raktér csak 264 literes alaphangon, de bátran lehet ledöntve hagyni a hátsó üléssort, hiszen emberi test számára amúgy sem ideális hely, úgy 760 literbe lehet bedobni a golfzsákokat egymás mellé.
Technikailag nem hagy sokat csemegézni a Honda, mert a Civic-ből már ismert 2,0 literes szívómotorral szerelt hibrid rendszert építi a Prelude-be, csak és kizárólag. Mondom, hogy ez miért nem gond az én szememben. 2026-ot írunk, a szabályozások lassan semmilyen lehetőséget nem hagynak a belső égésű motorok számára, megfojtják őket, idővel a komplett kipufogórendszer egybefüggő katalizátorrá változik és ez a helyzet nem fog javulni. Sportmodelleknél más a helyzet, de a Prelude nem az.
Minden belső égésű motor, amin nincs elektromos rásegítés, egyre inkább csak béna lesz, lefojtott, lusta, unalmas, mi meg panaszkodunk, hogy ez milyen már. A hibridben ott az elektromos motor hajtásának közvetlensége és lobbanékonysága, mivel a benzinmotor termeli az áramot, nem kell bele nagy akkumulátor, vagyis nem lesz nehéz az autó, lassúnak pedig nem lehet nevezni. A Prelude súlya így lett a végén csak 1,4 tonna, ma ez jónak számít.
Megértem, aki azt mondja majd rá, hogy lassú. Összezavar az összkép, alacsonyan ülsz egy filigrán sportosnak tűnő autóban, amiben a motor elenyésző hangja és a mechanika érzetének teljes hiánya letompítja az érzékeket. Ennek ellenére a valóságban nem lassú, amennyire egy hétköznapi kupétól én elvárom, simán hozza a tempót. Állítólag 10 másodperc feletti a 0-100-as gyorsulása, legalábbis az első körben ilyesmi számokat kommunikáltak, ami nekem nem jött ki és az ADAC-nak sem, rendre 8 másodperceket csinált, amikor mértük, szóval itt anomáliát vélek felfedezni.
Láttam jönni valahonnan egy hibrid túrakupét már régóta - én a Lexus IS 300h-t is megértettem-, teljesen logikus döntés a szabályozások és a használhatóság tekintetében. És a Honda rendszere jó, városban 6, autópályán 7 literről nehezen akart elmozdulni a fogyasztása, ezzel én megelégednék. Hogy egy kicsit mindenki lenyugodjon, azért ott van benne a Civic Type R komplett első futóműve, kormányműve és négydugattyús Brembo féknyergei is. Ezeket érezni is benne vezetés közben, éles a kormányzása és gyors, kifejezetten tetszik, de a rugózásával már nem mentek utána.
Mókásan puhán fut a Prelude, néha talán túlzottan is nagyokat rugózik az eleje, de éppen ezért egyszerűen imádtam vele közlekedni hétköznap. Szerpentinen is tud nagyokat hullámozni, ami visszafogja a nagy menést, de négy gátló igazán nem nagy befektetés, ha valaki a sportosabb irányba vinné el az új Hondát. Vannak váltófülei is a kormány mögött, imitál 9 fokozatot, ha valakinek nagyon hiányzik, ez a pontja mondjuk pont teljesen értelmetlen, minden mást lehet benne szeretni. Kicsit olyan, mint egy régi TT, csak nem nehézkes és annál sokkal fürgébb és közvetlenebb.
Érdekes, hogy a rugózáson és a motoron kívül mindent átemeltek a Civic Type R-ből. Innen nézve gyakorlatilag előkészítették egy Type R változatra. Mélyen legbelül egy kicsit bízom benne, hogy csak látványosan tagadják és egyszer belelógatják majd a 320 lovas 2,0 literest, passzolna hozzá, el tudom képzelni rajta azt a szolid légterelőt is hátul, jól állna neki. Jöhetnének a sportülések is, mert hiába egyedi darabokat kap a Prelude, pár centivel magasabban ülök, mint én azt egy ilyen autóban szeretném. A tartásuk rendben van, pláne rettentő jól néznek ki, egy túrakupéba tökéletesen passzolnak.
Hogy néz ki?
Mint egy Toyota. Most komolyan, az 5-ös Prius évekkel ezelőtt megjelent, lett volna idő átszabni a Prelude orrát, hogy ne kiköpött mása legyen. Önmagában szerintem működik a forma, élőben sokkal hatásosabb a méretekkel együtt látva ezzel a vibráló kék fényezéssel, mégis mindig van benne egy kis furcsaság. Bírom amúgy a karaktert, de még lett volna mit reszelni rajta, mondjuk egy keret nélküli ablakos ajtóval, úgy talán nem lett volna ennyire buborék formájú a tető. Kifejezetten hatásos az egybefüggő hátsó lámpa és a rettentő hosszan elnyúló tetőív, csípem, jó karakter.
Odabent sok szempontból hasonlít a Civic-re, de a műszerfala egyedi, szépen hímzett és felárért az ülésekhez passzoló világos bőrbetéteket kap. Ott áll rajta a megszokott tablet, gombokkal kell vezérelned a váltót és nem tudod kikapcsolni a sebességfigyelmeztető csipogását - az amerikaiak ezért hisztiznek is rendesen, szerintem joggal. Digitális a műszeregység, pedig ebben a helyzetben kifejezetten el tudnék képzelni szépen kivitelezett és megvilágított analóg műszereket, mivel ez az egész karakter érzésre ügyesen visszarepít a 2000-es évek elejére.
A kettő plusz két fél üléses utastér minden irányban szűkös, de 180 centivel elöl nincs problémám. Hátul gyerekeknek is kevés a hely, és a második sor jelentőségét még az anyaghasználattal is tökéletesen jelzi a Honda: elöl kiváló minőségű világos bőrfotelekben ülünk, ezzel szemben hátul rettentő egyszerű fekete szövettel húzták be a csöpp padot, aminek függőleges a háttámlája. Ugyanitt, ha hátra szeretnél betenni bármit és ezért előrehajtod az ülést, visszafelé nem találja meg az eredeti pozícióját. Ez kifejezetten gyenge pont, sok évtizeddel ezelőtt is tudták már a kupék ezt a funkciót.
Kettős érzések
Forgolódik bennem a Prelude véleménye, mint a lefekvéshez túl közel elfogyasztott kiváló bélszín. Kifejezetten örülök, hogy megélhettük a pillanatot, amikor visszatért a kedvelt név és nem élték le valamilyen bánatos crossoveren, mint a Mitsubishi az Eclipse-t. Kétajtós és kupé, lapos és kétüléses, kiváló vezethetőséggel. De ott egy csomó részlet, ami nem fér össze. Miért is nem keret nélküli a két oldalablak, amikor még egy Peugeot 508 is tudja? Hogy nem talál vissza egy előrehajtott ülés az eredeti pozíciójába 2026-ban és miért ennyire látványosan elhanyagolt az anyagminőség az első ülésektől hátrafelé?
130 000 forint híján 21 millió forintos kezdő árú autóról beszélgetünk. Bajban vagyok, mert itt dobtam volna be a jobb árú konkurenseit, de nagyon úgy néz ki, hogy már egyik sem kapható. A fantasztikus vezethetőségű Toyota GR86-ból, 20,4 millióért árulnak pár kilométeres új autót a használt autós portálokon, hathengeres BMW Z4 M40i-t pedig 23-ért. Négyhengeres Suprát meg már 14,5-ért lehet venni, de ezt csak halkan jegyzem meg. A Prelude tehát masszívan túlárazott autó még a túrakupék között is (Mazda MX-5 RF 14,2), nagyon akarni kell, hogy valaki ilyet vegyen.
Tavaly ősszel épp Japánban voltam, amikor Európában a nemzetközi bemutatót tartották és ahol Berci vezethette. Akkor már Tokió utcáin nem egy jött velem szembe, és a hírek alapján még a Hondát is meglepte, mekkora siker a belpiacon az új Prelude. Ha valaki, akkor ők fogékonyak a jó technikára és vezethetősége, szóval ha nekem nem hisztek, legyen ez egy jel. Mindent összevetve a Prelude most mégis egy nagyon furcsa hobbiautó, ész érvekkel teljesen megmagyarázhatatlan, ami nekem valamiért tetszik. Sokakban elindíthat egyfajta vágyat a sportos vezethetőség iránt, akiben viszont már megvan, annak biztosan kevés lesz. Szóval belépőnek remek, én is simán járnék vele, de a szemeim előtt egyelőre üres az a váróterem, ahol a magyar vevőknek kellene sorakozniuk.
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
