 |
|
| |
|
A hálózat létesítésének alapját az úgynevezett
pártolói befizetések jelentik: éppen ezért a lehetőségek
kibővítéséért a MAK meghosszabbította az első - két évre szóló -
kedvezményes tankolásra jogosító befizetések határidejét. A január
végén lejáró akcióban befizetett
1200 forint pártolói tagdíj - és az érte kapott matrica -
ellenében a tagok 2002. december 31-ig tankolhatnak kedvezményesen
a hálózat kútjainál - ez literenként 10-15 forintos megtakarítást
jelent. Akik a fenti időpontot követően fizetnek be, emelt mértékű
tagdíjat kell vállalniuk és tagságuk csak egy évre lesz érvényes.
Az első kutak már üzemelnek (Székesfehérvárott
és Tokodon), és a tapasztalatok
Kovács Zoltán MAK-főtitkár szerint igen biztatóak. A tavaly
év végi építőanyag-áremelkedést is beleszámítva egy négy
kútoszlopos Klubpetrol diszkont töltőállomás kialakítása ugyanis
töredéke - mintegy 30 millió forint - a multinacionális
forgalmazók 200 milliós beruházási költségének. Mindamellett
ezek az állomások már megfelelnek az EU-ban 2003-ban életbe lépő
műszaki és környezetvédelmi előírásoknak.
Az
alacsonyabb üzemeltetési költségek - a diszkont kutaknál nem
épülnek shopok, így oda kiszolgáló személyzet sem szükséges -, az ebből
eredő kisebb amortizációs költségek és a fenntartó MAK nonprofit
tulajdonosi szemlélete ráadásul olyan üzleti stratégiával párosul,
melynek szellemében a Klubpetrol mindig ott vásárol üzemanyagot a hazai
és külföldi piacon, ahol a legjobb minőséget a legolcsóbban
kínálják.
Mint a főtitkár elmondta,
jónéhány európai autóklub érdeklődött már a diszkont kúthálózat
beindításának tapasztalatairól - ezek mögött az az érdekvédelmi
szemlélet húzódik, amely más országokban is szeretné a nagy
üzemanyagforgalmazókat megfontoltabb árpolitikára kényszeríteni. Bár az
üzemanyag kiskereskedelmi árában Nyugat-Európában is majd 25 százalékos
(nálunk 50-60 százalék) az állami adótartalom, ehhez ott a
magyarországinál magasabb forgalmazói haszon járul.
| |
|
|
|
Nem véletlen, hogy az osztrák autóklub,
az ÖAMTC elsőként szerepel az érdeklődők között, hiszen a
két ország üzemanyag-árképzési rendszere között számos hasonlóság
fedezhető fel. Másrészt az osztrákokban még élénken él annak a két
évvel ezelőtti, a munkavállalók kamarája által beterjesztett
indítványnak az emléke, amelynek nyomán fennállt annak veszélye,
hogy a gazdasági minisztérium hat hónapra úgymond
nemzetgazdaságilag indokolt árakat állapítson meg Ausztriában.
Érdekes párhuzam: a munkavállalói kamara azzal
indokolta indítványát, hogy egyrészt a benzinpiacon nem működik a
verseny - gondoljunk csak a mi nemzeti olajtársaságunk politikailag
méricskélt árképzésére! -, másrészt Ausztriában a
hozzáadottérték-adó levonása utáni nettó árak jóval az EU-árak
fölött vannak. Ez egyébként néhány osztrák sajátosság logikus
következményeként fogható fel, ilyen például, hogy a 3200 egységet
számláló ausztriai kúthálózat kétszer akkora, mint a németországi,
aminek következtében
az értékesíthető mennyiségek alacsonyabbak, így az üzemeltetők
magasabb árréssel dolgoznak.
Ami a verseny hiányát illeti, a munkavállalói kamara szerint mind a
mai napig már a bécsi benzinkutaknál is
ármonopoliumok tapasztalhatók, ezért az autóklub folyamatosan
követeli, hogy a tartományok gazdasági miniszterei rendszeresen hozzák
nyilvánosságra annak a húsz benzinkútnak a címét, amelyek a
legalacsonyabb, illetve legmagasabb árazással élnek tartományukban.
