A párizsi Retromobile csupán egyetlen kiállítási csarnok. Méreteiben nyomába se érhet például a Techno Classica Essen show-nak, amely 16 pavilonjával meglehetősen masszív élményt nyújt. Viszont cserébe olyan járműveket láthatunk, amelyet ilyen összeállításban sehol máshol: Porsche-motoros motorcsónak, Japánban készült Renault mellett ízesítőnek ott a TGV őse.
A párizsi Vásárközpont budapesti társához
hasonlóan a város szélére épült, csúnya, és időközben körbefonta a
terjedő city. Viszont tud valaki a BNV közelében hangulatos
kávézókat?
Szóval Párizs. Békésen eszegetem a baguette-t
és lelkiekben készülök a rám váró hatalmas élményre, amikor
megfelelõ pöfögésekkel kísérve az úton feltûnik egy harmincas
évekbeli Renault. Kevéssel utána egy ránézésre
legalább 25 éves Alpine-Renault cikázik keresztül a
forgalmon. Hopplá! A pincérnek is tetszik a látvány, izgalmában
duplázza a szendvicsek árát.
Mivel még nem találkoztam olyan franciával, aki
hajlandó lett volna hosszasan angolul társalogni, ezért
kézzel-lábbal elmutogattuk számlaproblémánkat, majd irány a Paris
Expo Hall 2.1 Az egy négyzentcentiméterre esõ régiautó-rajongók
száma percenként hatványozódott, de el lehetett férni. A bejárattól
balra
a Michelin standján egy korpulens úr lelkesen magyarázza,
hogyan is készültek a harmincas években az autógumik. Eközben régi
masinákon demonstrálják is az elmondottakat. Nem rossz kezdés.
Nézzük a gyári standokat! Igyekszem megállni,
hogy még véletlenül se hasonlítsam össze a látottakat a
magyarországi állapottal, de azért
csendben megjegyzem, az összes nagy kiállító (Citroen,
Peugeot, Renault, Mercedes, BMW) simán körülvetette magát a
márkaklubokkal. A hazai helyzetért sem kizárólag a képviseletek
okolhatók, ahogy az a klubok berkein belül oly' sokszor elhangzik!
A nagy autógyárak kiállítóhelyei. Számomra a
legnagyobb élményt a Renault okozta. A
4CV körülbelül annyira népautó a galloknál, mint nálunk a
Volkswagen bogár. A bemutatott 4CV orrán diszkrét
Hino felirat hirdette, hogy az ötvenes évek elején Japánban
készült liszenszváltozatról van szó. A francia-japán kapcsolatok
nem akkor kezdõdtek, amikor a Renault átvette a Nissant, hanem
sokkal-sokkal régebben.
A Renault másik érdekessége az 1957 körül
készült egyterû-prototípus volt, amelyet a
Dauphine családi autó alapjaira fabrikáltak. Nyomokban a
Fiat 600 Multiplára hajaz, de a franciás könnyedség is érzõdik. A
Mercedes hatalmas területen ünnepelte 100. születésnapját.
Mondjuk ha csak a néhány méterrel arrébb árválkodó
Reyonnah törpeautóval hasonlítom össze, a '10-es években
készült túrakocsik akkor is Godzillaként hatnak.
Nagy nehezen elszakadunk a nagyoktól és
belefutunk a modellstandokba. Partnerem kb. 20 perc után kijelenti,
hogy elege van a "mecsbokszokból". Addigra olyan
2-3000 különbözõ méretarányú modellautót biztos láttunk.
Szemkápráztató, de tényleg fárasztó.
Továbbsodródva az egyre sûrûbb tömeggel
egyszercsak egy
nemes vonalú, fából készült motorcsónakkal nézek
farkasszemet. Õszintén bevallom, még nem volt szerencsém ilyen
jármûvekhez és hirtelen rájöttem, nem biztos, hogy nekem továbbra
is régi autókkal kellene foglalkoznom. Az összeállítás
különlegessége a Porsche Design által 1985-ban tervezett
motorcsónak-prototípus két darab V8-as motorral, amelyet a
928-asból szedtek ki.
A pavilonban még egy helyen volt óriási tömeg:
a
TGV nagysebességû vonat elõdje, a két Bertin Aerotrain
prototípus. A szegecselt alumíniumból készült felépítményû vonatok
már a '60-as években képesek voltak a 300 km/h sebességre.
A többi látnivalóról már csak címszavakban:
elegáns,
egyedi karosszériás francia luxusautók a harmincas évekbõl
(kihagyhatatlan), a Gnome-Rhone motorkerékpárgyár históriájának
áttekintése (ilyen volt múlt évben a Budapesti Autókiállításon is
Pannoniával :)!) és minibörze, ahol szépen restaurált
századfordulós autó, hûtõdíszek, régi könyvek és újságok színes
kavalkádja kápráztatott el.
Pincér, kérek még egy baguette-t!
További cikkeink



















