Sikerült meggyőznöm Cat-et, hogy -10 fokban a profi termo-ruhák ellenére sem kéne motorral mennünk, úgyhogy bevágódtunk az Opelba. Mivel mindössze másfél órája, úgy fél öt körül értünk haza rövid (130 km-es) motoros túránkról, még egy kicsit át voltunk fagyva, és nagyon éhesek voltunk, meg mérgesek is, mert Polly (nem, nem papagáj, hanem a gordon szetterem) megette az útravalónak szánt meggyes-réteseket, amit véletlenül itthon felejtettünk. Milyen jól jönne most!

hirdetés

Szóval indulás előtt megvacsoráztunk a lakásommal szemben, a
Face-ben. Addigra csatlakozott hozzánk Cat barátja is. Még mindig nem
akarta elhinni, hogy a buli után
átmegyünk Egerszalókra a szabadtéri fürdőbe - fürdeni. Kaja után
újra elugrottunk Cat-hez, mert nem hozott pulcsit, és már kezdett hideg
lenni, aztán irány az M3-as. Útközben eszünkbe jutott, hogy
megfeledkeztünk Eráról, aki Gödöllőn lakik. Reggel még azt mondta, nem
tudja jönne-e. Felhívtuk. Jön! Tehát elugrottunk érte is. Aztán vissza
a pályára. Már fél nyolc felé járt.

	Babati Pihenő

A 32. kilométernél,
a Babati Pihenőhelynél lakik és dolgozik két barátunk, Rita
és Tomi. Ők is régi motorosok. A baj csak az, hogy mióta jegyet
kell venni, hogy lássuk őket, ritkán találkozunk, tehát nem
mehetünk el előttük köszönés nélkül. Ők is örültek a látogatásnak,
úgyhogy itt elidőztünk egy keveset, és meg is alapoztuk az éjszakai
hangulatot. Sajnos még Egerszlók sem volt elég csábító számukra
ahhoz, hogy velünk jöjjenek a motoros buliba.

Ezt nem mind én ittam meg, csak a többiek odacsempészték a poharakat.

Az Ifjúsági Tábort Hatvanban viszonylag
egyszerűen megtaláltuk, bár előző nap még azt sem tudtuk, hogy ott
lesz a buli, és az ismerősök közül senki nem tudta a Lions MC
elérhetőségét. A végén az interneten kértem tanácsot (köszi). A
ligetes, faházas üdülőtelep (legalábbis ilyennek képzelem, mert a
sötétben semmit nem lehetett látni) bejáratánál vagy tíz motor
sorakozott. Alig hittünk a szemünknek, hogy
tényleg volt, aki motorra ült ilyen időben. Később a fák
között még több motort és sátrakat is találtunk... Ez az igazi
rockerélet!

	Chippendaleshow

A bulinak helyt adó épületbe elsőre nem
sikerült bejutnunk. Mint később kiderült, épp a hastáncosnő mutatta
be műsorát.
A kiéhezett kanok még a bejáratokat is eltorlaszolták,
úgyhogy erről a műsorszámról nem készülhetett fényképfelvétel. A
szervezők azonban gondoltak a helyszínen megmagányosodó lányokra
is, úgyhogy ezután chippendale-show következett. Erre már nekünk is
jutott hely az első sorban. Körülnézve megállapítottam, hogy a
bulin résztvevő lányok körülbelül harminc százaléka az Opelban
érkezett. A közel száz fiú a hátsó sorokat foglalta el. (Én mondtam
Cat-nek, hogy ne vigyünk a tengerbe vizet!)

A színpad mellett láttuk meg Claudiát, aki a
motorostlálkozók elmaradhatatlan résztvevője. Szinte mindenhova
elgurul 750-es Intruderével. Büszkén újságolta, hogy ő nyerte a
,,Legmesszebbről érkezett motoros lány" díját. Nem esett jól
a tudat, hogy talán én vagyok az oka, hogy nem a mienk lett a
dicsőség. Nem tudom, hogy Claudia Budapesten merre lakik, de ezek
szerint Zugló és Angyalföld is eséllyel indulhatott volna a
versenyben. A trófeához különdíjként járt a chippendale fiú is.
Miután sem Era, sem én nem kívántuk meg a felkínált portékát
(szegény Cat éppen nem ért rá), Claudia közölte vele, hogy inkább
elviszi motorozni, csak hagyja őt békén.

A fiú, aki bealudt a buli közepén

A műsor után egy nehezen felejthető zenekar
játszott. A nevüket nem tudom, mert a plakáton még más szerepelt,
pedig szívesen megjegyeztem volna, hogy legközelebb messziről
elkerüljem őket. A
hosszú, igénytelen és unalmas szólók alatt a közönség fele
hazament. Már mi is azon gondolkodtunk, hogy ,,húzunk egy kövér
gázt" és megyünk strandolni, de a Rockin' Rockets neve csábítóan
hangzott. A várakozás ideje elég volt arra, hogy a kocsiban
elfogyasztott egy üveg whisky hatására egyetlen fiúnk bemondja az
unalmast. Közölte, hogy ő mindig is utálta az ilyen motoros
bulikat, majd fejére húzta a kapucnit és elaludt a széken úgy
tizenegy fele.

	Rockin' Rockets

Az átszerelés szintén nem volt egyszerű eset.
Ha a szervezőknek lett volna egy kis rutinja, ide tették volna be a
vetkőzőlányt vagy a szépfiút, ehelyett az összes világítást
felkapcsolták és igénytelen discozenét erőltettek arra a néhány
kitartó emberre, aki az igazi koncertre várt. A szerencse az, hogy
a banda hozta a tőle megszokott színvonalat, és a táncoslábúaknak
nagyon résen kellett lenni, hogy tartani tudják a tempót. Mivel
hármunk közt Era volt a legkevésbé határozott, az Ő nyakába
akasztottuk a fényképezőgépet (a kabátokkal letakartuk a fiút) és
Cat-tel befúrtuk magunkat a rokizó tömeg közepébe. A hatás
természetesen nem maradt el:
váltott pasikkal táncoltunk éjjel kettőig.

Egy a sok közül

Persze aki végigalussza a bulit, az könnyen
virgonckodik. Mi a lányokkal már a koncert végén elvetettük a
fürdőzés ötletét (szerintem Era már előtte sem gondolta komolyan),
mégis egész úton hazafelé arról kellett győzködnünk a potyautast,
hogy jobb lesz neki, ha most inkább hazamegy és kialussza magát
ezután a fergeteges buli után. Egerszalókon különben is akkor a
legjobb, amikor kijössz a forró vízből és egyből belehempereghetsz
a hóba. Most meg sehol a hó... Ugye, Cat?