Az automobil kezdetben csupán lovakat riasztó
látványosság volt. A XIX. század végére nyilvánvalóvá vált, hogy
valamit tenni kell az egyre szaporodó "lónélküli önjáró járművek"
megrendszabályozására. E szabályozás része volt, hogy igyekeztek
minden országban nyilvántartani kinek, milyen gépjármű van a
tulajdonában.
A nyilvántartás megkönnyítésére születtek a
rendszámok. Valószínűleg
az első országos rendszert Hollandiában üzemelték be, ahol
már 1898-ban megindult a folyószámos rendszer, amelyet 1905-ben
váltott le az egy (majd két) betű, négy számos variáció, ahol a
betűk a tájegységeket jelezték.
A századfordulón Európa, -sőt világszerte
megindult a járművek "rendőrhatósági jelzéssel" való ellátása.
Olaszország, Franciaország, Anglia, Németország mellett
Magyarország is az elsők között volt, ahol megszervezték a
rendszámok kiadását. Persze az Amerikai Egyesült Államok, a
motorizáció egyik melegágya sem maradt el, bár azért akadt egy-két
vadhajtás. Például Kaliforniában egy időben egy autóklub a saját
tagjai számára önálló rendszámokkal kedveskedett. A szabadság átka
vagy áldása...
| |
|
| |
|
| A holland gyártmányú DAF 55 korabeli képen a hatvanas évek végén. Akkor még a rendszám fekete alapon fehér volt, addig 1978 után sárga alapon fekete. |
|
Nagy-Britannia, ahol ugye a mai napig a rossz
(szerintük meg a jó) oldalon vezetnek, a rendszámok terén is
különlegeset alkotott. Nemcsak a betű-szám kombináció, de a szín is
számít!
Kezdetben volt a fekete alapon fehér
egy betű négy szám kombináció, ahol a betű egy-egy tájegység
megjelölésére szolgált. Amikor a lehetőségek végére értek, előbb
kettő, majd három betűs rövidítéseket találtak ki a járások, megyék
rövidítésére. Persze az automobilizmus terjedésével egy idő után
még ez sem bizonyult elegendőnek, ekkor felcserélték a betűk és
számok sorrendjét. 1963-ra ez sem volt tovább tartható.
Ekkor következett be az a váltás, amit kicsit
nehéz követni. Először is elöl fehér alapon fekete, hátul sárga
alapon fekete betűs rendszámokat tettek kötelezővé. Az új megoldás
megértéséhez egy példa: BRT 497 G. Az első három betű a járás, a
három szám egyszerű sorszám, míg az utolsó betű az év, amikor a
rendszámot kiadták. Húsz év után ezt a sorrendet is felfordították.
Azaz a BRT 497 G egy 1968 augusztus 1 és 1969
július 1 között, míg a G 497 BRT egy 1989 augusztus 1 és 1990
július 1 között forgalomba állított autó rendszáma. Idén ősztől
immár ez a megoldás is a múlté.
Az új EU-konform rendszámtól valószínűleg égnek áll a brüsszeli
bürokraták haja: BA51 AAA - amelyben a BA a tájegység, az 51 a
kiadás éve (az 51 éve speciel 1901. szeptemberével indul) és a
végén három véletlenszerű szám. Az angolok régijármű-szeretete
megmutatkozik abban is, hogy a klasszikus járművek, és ez szinte
egyedülálló a világon amennyiben megmaradt minden papírjuk és
eredeti rendszámuk nyugodtan megtarthatják azt.
Németországban is a második világháború előtt tájegységekre
osztották az országot. A II-1234 drezdai autót jelölt, a IIA-1234
müncheni gépkocsit. A második világháború után az ország
kettészakadásával a Nyugat-Németek a tájegység-"sorbetű"-"sorszám"
variációt választották, a Kelet-Németek pedig a tájegység-sorszám
megoldást. Aki esetleg már látott MTK-Z 192 vagy hasonló rendszámú
német autót, annak elárulom, hogy nem a hazai focicsapatról van
szó, hanem Main-Taunus-Kreis-ről.
Olaszország büszkélkedhet talán a leghosszabb ideig
érvényben levő megoldással. Ugyan a legelső rendszámokat még
1901-ben adták ki, de 1927-ben új rendszert kellett kitalálni. Ez
közel 70 évig, 1994-ig hűségesen kitartott.
Kezdetben a sorszámot követte a város, vagy
megye megjelölése, később ez megfordult. 1976-ban a jelölés
narancsszínűre változott, de ezt 1985-ban visszafeketítették. 1994
óta betűk és számok kombinációját használják, de ezeknek semmilyen
helyre utaló szerepük sincs.
Magyarországon a budapesti rendőrkapitány
1901-ben adta ki az első hatósági rendeletet a
gépjármű-közlekedésről, amelyben már a rendszámok is
szerepeltek.
További cikkeink
















