Bypass műtét vízcsővel | Totalcar

Bypass műtét vízcsővel

A Trabantok ideje lejárt. Ám a magyar ember épp arról híres, hogy megtalálja a kiskaput a túléléshez.

hifi-tuning

Közzétéve: 2002. 09. 13. 11:28

Közzétéve: 2002. 09. 13. 11:28

A Trabantok ideje lejárt. Ám a magyar ember épp arról híres, hogy megtalálja a kiskaput a túléléshez.

 
 
 
   



A papírsárkány-armada , meg a többi kétütemű jármű
lassacskán a nagyszülők legendaszámba menő történeteiben bukkan
fel. Egyre kevesebb lesz az utakon, és a 2005-ben életbe lépő
károsanyag-kibocsátási rendelet után várhatóan még jelentősebben
megcsappan majd az élet-, és forgalmi engedély képes példányok
száma.


 
 
 
 



Tusnádi Zsolt azonban nem bízza a véletlenre a dolgot. Előző
autójára, egy négyütemű Wartburgra a tolvajok tették rá kezüket,
ezek után a zsebében rendelkezésre álló zsetonmennyiség komoly
felhőket sodort a feje fölé. Mert autó pedig kell. Na, de milyen?
200.000 Ft-ért vagy öreg, lepukkant nyugati jár, vagy valamivel
jobb állapotú keleti. Vagy egy kombi Trafó, ami biztos túléli a
2005-ös évet.


 
 
 
   



Ugyanis ez már Cuore Sportivo változat, lájtos formában: a
két darab háromdecis köcsögöcske helyett egy sokkal, de sokkal
komolyabb 900 köbcentis Fiat motorral. Persze négyütemű-vízhűtéses,
ezáltal egy csapásra megoldottnak tűnik a Trabik legérzékenyebb
pontja, a fűtés is. Csak egy laza - kicsit lötyögő - ventillátoros
szerkezetet kell még a motortérbe illeszteni, és máris lehet
izzadni az utastérben.


 
 
 
 



De térjünk vissza a motorhoz. A beépítéshez kissé át kellett
alakítani az eredeti motortartó bakokat és a merevséget, valamint a
stabilitást javítandó egy bölcső-szerű képződmény is kendácsolódott
az alsó részre. Közbetét beiktatásával a váltó megmaradhatott az
eredeti NDK-s, ez viszont az üzemszerű használatban okoz némi
kellemetlenséget.



Az első fokozat annyira rövid, hogy szinte csak hegymenetben
kell használni. Amikor a motor már kellően pörög, akkor lehet
csillagból deltába kapcsolni. A villámgyors kilincselések végén,
100 km/h fölött már jelentős a motorzaj. Persze ez szubjektív,
hiszen aki eddig is Trabanttal ment a Balatonra, annak ez a zaj
abszolút nem okoz dobhártya-károsodást.

 
 
 
   



A benzintank is maradt az eredeti, csak kicsit le kellett
csökkenteni a térfogatát, mert pont ott lehet a futómű
stabilizátorát megtámasztani. Hogy ez mennyit stabilizál, az már
kérdéses. Ha már ennél a résznél tartunk, érdemes megemlíteni a
négyleömlős kipufogócsonkot, ami a benzintank alatt tekeredik, és
egy 50 mm átmérőjű rendszerbe vezet, a végén figyelemre méltó
krómvéggel.



A stabilizálás nem merült ki a tűzfalhoz való támasztásban,
pogácsák rejlenek az első felnik mögött, és elöl-hátul ültetett a
futómű. A megnövekedett teljesítmény megfékezésére előre a Wartburg
kissé nagyobb dobfékeit szerelték, dupla munkahengerekkel, hátul
maradt a széria berendezés.

 
 
 
 



Ilyen változtatások után az utastér sem maradhatott fapados.
A műszerfal repült a kukába, helyét egy Magyar Suzukiból kibontott
darab vette át. Kicsit szélesebb meg hosszabb, de amióta a fűrészt
és a kalapácsot feltalálták, minden illeszkedik.



A műszeregység szintén Fiat, talán Uno Turbo lehet, és ő sem
akart simán a helyére cuppanni. Az erőltetés következtében lekerült
róla a plexiarc, így akár kézzel is lehet tologatni a mutatókat,
mivel magától csak minden második mutat. A középkonzol viszont
teljesen rendben van. A Suzuki szellőzőrostélyok alatt bőven maradt
hely a hifinek.

 
 
 
   



A két első ülés eredetileg Toyota Suprába készült, és a
motorosan állítható deréktámaszúak családjába tartoznak. Ilyen
extrát nem szabad az enyészet útjára engedni. Miért ne működhetne
ebben az autóban is, amikor csak néhány méter vezeték kell?
Baloldalt a műszerfal alján található kapcsolóval meg is oldódott a
probléma, és macskaköves utakon akár masszírozónak is
használhatjuk, ha a gombon hagyjuk az ujjunkat.



Az akkumulátor a csomagtartóba száműzetett, de ebben nincs
is baj. Jó ott neki. Csak a savas párolgások illatát kell
elviselni, de ez persze nem mindennapos gond. Főleg nyáron, amikor
úgyis letekert ablakokkal hasít a jármű.

 
 
 
 



Az átépítés nem teljes mértékben a jelenlegi tulaj érdeme. A
munka oroszlánrésze az előző gazdi nevéhez fűződik, de miután
elkészült, jobbnak látta eladni, manapság egy R5 Turbóval
küszködik. Zsolt pedig nekilátott a csinosításnak, és boldogan
gondozza a kilincses, trafókülsejű Fiatot, amivel akár 120 km/h-val
is lehet nyomulni (állítólag a vége 150, de ez már életveszélyes).


 
 
 
   



Lényeg a lényeg: az autó teljesen hivatalos átalakítási
engedéllyel rendelkezik. Az összes kendácsolt varázslatot szakértő
szemek vizsgálták át, és a közforgalomban való hajtásra
megfelelőnek találták. Ámen. Az autó láttán, és hallatán általában
minden útszéli rendőr olthatatlan vágyat érez jobb kezének magasba
lendítésével az igazoltatás első lépését megtenni.



A dokumentumok megtekintése (megértése) után már csak a
csodálkozás marad számára. Ez tehát az egyik módja a kétüteműek
átmenekítésének, de a sorozatgyártás előtt még néhány részletet
érdemes lenne aprólékosabban kidolgozni. Sokak szerint megérné.