 |
Ennek a kis magyar cégnek az
MP3-játszóját
már régebben teszteltem igen alaposan. Az tulajdonképpen egy
számítógépbe való mobilrack volt, megspékelve a hátulján
RCA-kimenettel, az elején meg egy kis kijelzővel. Jópofa készülék
volt, meg lehetett szeretni, de nem volt igazán autóba való. A
mérete miatt nem fért be a gyári helyekre, az egy pár RCA-kimenet
gyakran kevésnek, a kijelző pedig túl kicsinek bizonyult a vezetés
közbeni kényelmes használathoz.
 |
|
| |
|
Ezeknek a problémáknak a megoldására született a Dension DH 101.
Ránézésre egy semmikülönös fejegység. Érkezhetne akárhonnan,
lehetne bármelyik nagy gyártó alapmodellje.
Az első különlegességhez le kell nyitni a DH
101-es előlapját. Itt el is akadtam egy időre.
Motoros előlap nincs, natúr egyszerűséggel a gravitáció nyitná
le az előlapot. Nyitná, mondom, de ehhez bizony nekem alaposan
be kellett segítenem a másik kezemmel is. Természetesen hevesen
reklamáltam a gyártónál, ahol rendkívül segítőkészek voltak.
Elmondták, hogy tudnak a gondról, és ez csak az előszéria, a
tesztelésre kiadott példányok gondja. Változtattak a
nyitószerkezeten, és a boltban megvásárolható darabok már vajpuhán
járnak.
| |
|
|
|
Így vagy úgy, de lenyitva az előlapot végre megpillanthatjuk az
igazi különlegességet. Pontosabban még csak egy ezüst színű
téglalapot látunk, mellette egy jó nagy kék gombbal, amire az van
írva: push. A felszólításnak engedve az ezüst téglalap kicsúszik a
helyéről, és a kezünkben tarthatjuk a Dension DH 101-es lelkét, egy
20 gigabájtos merevlemezt.
Persze nem csak úgy póriasan, ahogy a
winchestergyárból kijött. A dolog, az ezüst dobozka inkább egy
walkman-re hasonlít. Például vannak rajta gombok, amivel
előre-hátra lehet léptetni, megállítani a felvételt és változtatni
a hangerőt. Találunk rajta egy kimenetet fejhallgatónak, és - ami
remek ötlet - a SmartMedia kártyának. Ez azt jelenti, hogy
akár a digitális fényképezőről is fel tudunk tölteni képeket a
fejegységre, mondjuk egy nyaralás alatt, nem kell magunkkal
vinnünk erre a célra egy számítógépet. Sajnos nem vághatjuk zsebre
és használhatjuk úgy, mint egy valódi walkmant, mert valahonnan
árammal is el kell látni a dobozkát; jelenleg elemről még nem
működik, csak egy, a hálózatra csatlakoztatott adapterről.
| |
|
| |
|
Van persze
még egy csatlakozó, amivel a dobozkát számítógépre lehet
kötni. Ez a kapcsolat USB 2.0-s, ami igen gyors, de ha
számítógépünkön csak a régebbi, hagyományos USB 1.0-ás csatlakozás
van, akkor sem kell aggódnunk. A kommunikáció hibátlan, de
természetesen egy kicsit lassabb lesz. A Dension dicséretesen
mellékel minden szükséges kábelt, tápegységet, apró mütyürt, ami
csak kellhet, és a merevlemezen már ott vannak a működtetéshez
szükséges programok.
A zeneszámokat egyszerűen be kell másolni a részükre fenntartott
mappába. Ez nagyon egyszerű. A készülék testre szabása már
kevésbé. Elképesztően sok lehetőség van. A program maga érthető és
jól kezelhető, csak a beállítások rengetegében kell kiismerni
magunkat. Alaposan beleástam magam a dologba, ám kétszer is a reset
gombhoz kellett folyamodnom, hogy visszataláljak az alaphelyzethez.
Ezek után nem nyúltam semmihez, így rájöttem az alapbeállítások
bőven elegendőek a hétköznapi használathoz.
| |
|
|
|
A Dension DH 101 MP3-fájlokat kezel. Csak. Örültem volna más
formátumnak is, de ez egyelőre nem megoldható, mivel nem
szoftveres, hanem hardveres dekódolás működik a gépezetben. Ez
biztosítja a gyorsaságot, a hibamentes üzemelést, a dekódolás
állandó minőségét és a hibátlanságát. Gond nélkül bele tudunk
tekerni az éppen lejátszott zeneszámba, ami a CD-t használó MP3-as
fejegységeknél nem mindig szokott működni.
Az MP3-kezelésre tényleg nem lehet panaszunk. Megbirkózik a
384 kbps-el kódolt zenékkel is és a VBR (változó bit ráta) sem
hozza zavarba. A számok elérése villámgyors. A navigálás a mappák
között rendkívül egyszerű. Sajnos ehhez mindenképpen nézni kell az
amúgy igen nagy kijelzőt, nem elég csak odapillantani rá.
| |
|
| |
|
Maga a fejegység egyszerűnek tűnik.
Találhatunk benne egy 4x35 wattos beépített erősítőt, ami az
induláshoz elég. A hátoldalon ott van 2 RCA-kimenet, amivel külső
erősítőre csatlakoztathatjuk a Dension fejegységét. Természetesen
megtaláljuk a szabványos ISO-csatlakozást, amivel áramot adhatunk a
készüléknek és a beépített erősítőről megszólaltathatjuk a
hangszóróinkat. Ennyi csatlakozó a legtöbb rendszer esetén elég is.
Az előlap lehet ezüst vagy fekete színű. Attól függően
választhatunk, melyik illik jobban az autó belterébe. Az előlap
természetesen levehető. A megszokott kis fekete szállítódobozba
téve vihetjük magunkkal, ha kiszállunk az autóból.
| |
|
|
|
A kijelző nem csak nagy, meglepően sokszínű is. Tucatnyi
előre beállított árnyalat közül választhatunk, van a kivezérlés
függvényében villódzó is, ráadásként még egy, saját magunk által
mixel színt is elmenthetünk a Dension memóriájába. A kontraszt jó
és a fényerő kiemelkedően nagy. Nem lesz problémánk erős
napsütésben sem az olvashatósággal. Hab a tortán, hogy válthatunk a
nappali és az esti beállítások között. A kijelző-beállítások között
megtaláljuk az inverz megjelenítés lehetőségét.
Ennél talán izgalmasabb, hogy kivezérlés-jelzőből is több
van. Két hagyományos, mutatós műszert szimuláló. Ezek nekem egy
kicsit sután mozogtak, az oszlopszerűen dolgozó, ledeket utánzó
használhatóbbnak tűnt. A kijelzőn rengeteg felirat fér el.
Nagyjából minden, az adott számhoz kapcsolódó információ
megjeleníthető, csak meg kell szerkesztenünk a nekünk tetsző
elrendezést a már említett programmal. Én is elkezdtem
szerkeszteni, aztán rájöttem, a gyári beállítás a legjobb.
| |
|
| |
|
A kezelőgombok közül a legfontosabb az, amelyiket négyfelé
billenthetünk. Ezzel tudunk navigálni a számok között, léptethetünk
a könyvtárakban, és persze a rádióállomások is ezzel kereshetők. A
többi gomb apróbb. Finoman kezelhetők, de oda kell figyelni a
feliratukra, mert könnyen mellényúlhatunk.
A kivitel igényes, de nem versenyezhet a legdrágább
fejegységekével. Nincs motoros előlapmozgatás, nem fémből
készült az előlap. Cserébe teljesen a kedvünkre szabhatjuk a
kijelzőt, nagyon szabadon programozhatjuk, állíthatjuk be a
fejegységet.
A Dension DH 101-es fejegység
hangját nehéz mihez mérni. Egy CD-változathoz? Nem lenne
illendő. A különböző MP3-gyártó programok eltérő hangminőséget
produkálnak, de minél nagyobb bitrátát alkalmazunk - ami azt is
jelenti egyben, hogy több helyet szánunk egy számnak a merevlemezen
-, annál jobb minőséget kapunk. Azt minden szakember elismeri, hogy
a tömörített zenei anyagok gyengébben szólnak, mint a kompressziót
nem tartalmazók, viszont aki ilyen fejegységet vesz, biztosan
tisztában van ezzel, és nem zavarja, a pozitívumokat jobban
értékeli.
| |
|
|
|
Jó pár lemezt alakítottam át MP3-formátumba, hogy igazán próbára
tegyem a Dension képességeit. Be kell valljam, egy hét után egész
belejöttem a dologba. Komolyzene, akusztikus jazz hallgatásáról
gyorsan letettem, de
ahogy egyre több elektronikus hangszer jelent meg a zenében, úgy
vált egyre használhatóbbá a Dension.
Az igazi próbát az jelentette, amikor a Dension
és én beköltözünk egy Toyota Avensisbe. Ebben az autóban a
legegyszerűbb gyári koaxiális hangszórók muzsikáltak. Semmi
erősítő, semmi spéci kábel, semmi audiofil őrület. Maga a prózai
hétköznapiság. A Dension itt zenélt napi több órát. A végén pedig
megszerettem. Megszerettem a szinte végtelennek tűnő
tárolókapacitását, a kedvemre alakíthatóságot. És hogy nem
tolakodó, egyszerűen belesimul a környezetébe, és órákon át
zavartalanul teszi azt, ami a dolga. Zenél.
|
|
