Ezer lóerős versenyautók helyett Land Roverekbe vágtuk magunkat, és csaptunk néhány sáros kört a Hungaroring Adventure Park eldugott kis erdejében. Mit ne mondjak, rövid egyben lekúszni egy ötvenfokos lejtőn legalább olyan izgalmas, mint háromszázzal elfütyülni a dísztribün előtt.
Persze ez csak duma, hiszen utóbbit még nem próbáltam. Nem is
igen fogom, mint ahogy Baumgartner Zsolton kívül mostanában nem is
próbálgat ilyesmit hazánkfia. Terepjárózni ellenben annál több
lehetőség adódik az életben, így ha legközelebb a Hungaroring táján
jár, Ön is gondoljon arra, hogy a pálya által körülfogott bozótosban
bármikor dagaszthat egy kis sarat, ha van kedve.
A Hungaroring már a kapuban figyelmeztet bennünket:
az üdvözlőtábla szerint Motorizációs Központba hajt be, akit
beenged az őrség a Nemzeti Aszfaltcsík területére. Egy Motorizációs
Központ pedig nem korlátozhatja tevékenységét a Magyar Grand Prix-re,
így szerződést kötött egy céggel, és az nagy örömmel vetette rá magát
az eddig kihasználatlan területre. Pócsik László, az Adventure Park
vezetője és segítőtársai saját kezükkel vágták a fákat, építették a
szimulációs eszközöket, így öltött formát szorgos kezük alatt a
hétkilométeres off-road-ösvény és az erdőt keresztül-kasul átszelő
enduro- és quadpálya.
Miután kezdtünk gusztust kapni a parkolóban állomásozó átépített
Discoveryk és Defenderek meglovagolására, az Adventure Park munkatársai
gyorsan átszállítottak minket a Hungaroring jéghideg sajtótermébe, ahol
hamar lelohadt a harci kedv. Munkafüzetet fogtunk a kezünkbe, és ki-ki
előképzettségétől függő mértékű érdeklődéssel hallgatta végig a
terepjárózás és az utcai autózás különbözőségeit.
Magas felépítmény, rövid tengelytáv, aszfalton másként viselkedő
gumik - logikus és természetes dolgok ezek, mégis célszerű fejben
is végignézni egy merevhidas, bő két tonnás autó sajátosságait, mielőtt
kimerészkednénk a sárba.
Az elméleti alapok mellé áhítattal figyelhettünk néhány fizikai
eszközt is. Kézbe foghattam életem első
seklijét, ezt a kötelet és autót,
hajót, vonatot összekapcsoló kis vasat. Láttunk bazi széles
vontatókötelet is, de
a legnagyobb benyomást mindenképp a jó méteres off-road emelő tette
ránk. Ez a praktikus kis eszköz megfelelő alátámasztással jókora
emelésre, kötelek összehúzásával csörlőzésre, jól két kézre fogva
szarvasmarha-taglózásra egyaránt használható.
A Ring zegzugos szervizútjainak labirintusát leküzdve jutottunk el a
szegletbe, ahol egy nagyhatalmas
brobdingnagi
* játszótér tárult szemünk elé:
irdatlan libikókák, gigantikus mászókák, orbitális
pancsolómedence egy szép zöld mezőn. Aztán jött egy Land Rover
Defender 110, és elkezdte rendeltetésszerűen használni saját magát.
Átbillent a mérleghintán, belegázolt a vizesárokba, felment a magosba
egy vékony gerendán, és csak azért nem borult fel a terepjárók oldalra
döntésére szolgáló féloldalas rámpán, mert a borulás szimulálásához
használatos, oldalra szerelhető segédkerék pont javítás alatt állt.
Legnagyobb sajnálatunkra.
A gyakorlópálya kiválóságának demonstrációja után
felültünk a terepjárókba, és
átdübörögtünk egy szoftosabb tréningrétre, ahol kisebb libikókák
várták azokat a rettenthetetlen autós újságírókat, akiket még a
szemerkélő eső sem tudott elriasztani a kalandtól. Jómagam egy
Discoveryvel keltem át a gerenda forgáspontján. A vizes-sáros fán
csúsztak a bütykös gumik, de lendületből a mutatvány könnyedén hagyta
magát végrehajtani. Terep kettő, nekifut, felkaptat elöl-hátul, lassan
átbillen, terep három, nagy gázzal legurul, hogy a visszabillenő
gerenda ne üsse meg az autó alját. Egyszerű, mint a pofon.
A társaság egyetlen nő tagja valószínűleg nem volt rutinos pofozkodó:
a Defender fennakadt a póznán. Ekkor mutatta meg az autó, mi is
a különbség egy, a gyár szerint terepjárásra is alkalmas csilivili, meg
egy terepjáró között: a merev híd kicsit legyalulta a kérget
előremenetben, és kész. Még szebb volt, amikor a hölgy párja -
bizonyítandó nemünk fensőbbrendűségét - szintén lepottyantotta a
kocsit, de olyan szerencsétlenül, hogy a lecsúsztatás a
kormányösszekötő sérülését kockáztatta volna. Ha nagy a szükség, közel
a segítség, hamar bemutatkozott munka közben az emelő. A Land Rovert
ötvencentis magasságra pumpálták fel vele, majd nemes egyszerűséggel
lelökték hátrafelé. Így kell ezt, kérem szépen.
Sajnálatos módon az esőre és a borzasztóan csúszós terepre való
tekintettel a park dolgozói nem eresztették rá az újságírósereget a
legdurvább terepekre, hanem sofőrrel ereszkedtünk le a meredek
partokon, kaptattunk fel még meredekebb dombokra, keltünk át
lélegzetelállítóan keskeny hidakon és vertük oda az autók alját otromba
bakhátakon. Azért mi is kaptunk egy kis lehetőséget: szolidabb terepen
bár, de mi is off-roadozhattunk egy kicsit. Azért ezen a szolidabb
terepen is gyakran kapcsoltunk vissza terep egybe, mert túl gyorsnak
találtuk a terep kettő alapjárat mellett is mintegy 8 kilométeres
óránkénti sebességét.
Nem rossz az autópályán száguldozni. Nem rossz egy téeszúton sperrelni
a tuningolt Ladával. Nem rossz erdei utakon levágni egy hosszú
országúti kanyart. De higgyék el, tengelyig sárban kúszni-mászni egy
olyan autóval, amit pont ilyen dologra szánt a Tervező: az sem
utolsó!
* Aki megüzente nékünk, hol van ez a hely, egy ideig
matricában részesült. A matricák létszáma korlátozott, így most már
eláruljuk, amit nyilván sokan tudnak maguktól is: Brobdingnag Swift
Gulliverjében az óriások országa.
(A Totalcar kulturális szekciója.)
